Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2010. december 30., csütörtök

Hála üveg

Készítettem egy üveget (az ötlet Gabitól származik), amely arra szolgál, hogy összegyűjtsük benne azokat az imáinkat, amelyek meghallgatásra találtak, vagyis megvalósultak. Így kiderül majd, hogy mennyi segítséget kapunk "odaátról", amit hajlamosak vagyunk hamar elfelejteni. Amikor év végén, vagy a nehezebb időkben  belenézünk, bizonyosan újra erőt, még több bizalmat kapunk... 

(Egy tejesüveget befestettem fehér akrilfestékkel, a nyakába akasztottam egy angyalszárnyat. A feje jobb híján karácsonyfadísz és természetesen levehető.)


2010. december 27., hétfő

Miért

Az egyik legjobb ember, akit eddig ismertem, kórházban van, elfekvőn. Teljesen elbutulva vegetál.
Nem értettem, hogy MIÉRT... Mi rosszat tett, amiért így bűnhődik...
Hogyan bízzak így a Gondviselésben, ha ilyen jó embereket nem enged szépen elmenni.

Megkérdeztem hát a Jóistent, vagy valakit "odaátról", aki érti ezt a dolgot.

Azt válaszolták, hogy már csak a teste van itt, a lelke odaát időz elhalt szeretteivel. Azért nem hagyta még itt teljesen ezt a világot, hogy kivárja, míg a gyermekei elengedik, és már nem okoz nekik akkora fájdalmat a halálával...

Lehet, hogy a bizalmatlanságunk csupán a tudás hiányából ered?!  

2010. december 26., vasárnap

A bizalom hete

A karácsonyi "megjegyzések" rovat olyan lett, mint egy karácsonyi evangélium... köszönöm mindenkinek, aki írt! Megható és felemelő végigolvasni.

A következő hét már egy új évet is magába ölel , ezért azt gondoltam, hogy legyen ez a BIZALOM hete. Nem tudom, Ti hogy álltok a bizalommal, azt viszont tudom, hogy egyikünknek óriási gondja van vele, úgyhogy nagy feladat előtt állunk: valakivel el kell tudni hitetnünk, hogy bízzon a Jóistenben és a Gondviselésben.

Én általában bízom az emberekben - ettől függetlenül sokszor kiderül, hogy alaptalanul - de ez érdekes módon mégsem ingat meg, és a következő alkalommal megintcsak bízok. Lehet, hogy ez butaság, de szerintem másképp nagyon nehéz lenne élni. Ennek a bizalomnak a Jóistenben való hit az alapja, ugyanis, amikor valaki átver, akkor pontosan tudom, hogy igazából magának tesz rosszat, mert a visszahatás elkerülhetetlen. Sajnálom érte, hisz legkésőbb "odaát" számolnia kell azzal, hogy az energiák kiegyenlítődnek. Ez nem büntetés, hanem természeti törvény.

A bizalom problematikájával akkor szembesültem először, amikor gyermekem született, és bizonyos dolgokban nem volt a kezemben a megoldás kulcsa. (Pl. betegségek, halál, és egyebek) Ekkor meg kellett tanulnom, hogy létezik egy erő, amely tőlem nagyobb, és amelynek nem mindig értem a működését. Azután, ahogy nőttek a gyerekek, el kellett engednem a kezüket, és bíznom kellett abban, hogy nélkülem is boldogulnak és épségben haza jönnek. Ez máig nagyon nehéz... 
Nem aggódni, amikor késnek öt percet, egy negyedórát... amikor nem veszik fel a telefont...

Nektek sikerül maradéktalanul bízni a Gondviselésben?! 

2010. december 25., szombat

    Sötét éjjel Betlehem tájára,
    Angyal szállott a pásztor tanyára.
    Fény terjedt széjjel, eloszlott az éjjel,
    Földre szállott, földre szállott,
    Földre szállott az Egek Királya.

2010. december 24., péntek

Áldott Karácsonyt!

Azt kívánom Nektek Karácsonyra, hogy bárhová mentek, bárkivel találkoztok, ajándék legyetek a másik ember számára...

2010. december 23., csütörtök

Mézes

Azóta kipróbáltam a "tuti" mézeskalács receptet, de hálás vagyok a Jóistennek, hogy van egy férjem, aki sosem adja fel - különben a kukában landolt volna a tészta. Egy napos pihentetés után olyan lágy volt, hogy képtelen voltam kiszaggatni, akármennyi lisztet is kevertem még hozzá. Szerencsére a férjem időben kiküldött a konyhából, és végül kiszaggatta. A sütőben jól megnőttek, és bár nem szépek -de nagyon finomak lettek. Ráadásul puhák. Egyébként éppen készültem letenni a nagyesküt, hogy ha ez a mézes sem sikerül, akkor ígérem, hogy SOHA TÖBBÉ nem sütök mézest Karácsonyra...
Legutóbbi próbálkozásom Húsvétra puhult meg annyira, hogy a bátrabbak megpróbálták elrágcsálni... úgyhogy állandó szurkálódások tárgya vagyok mézes-ügyben :-)


2010. december 22., szerda

Hálás vagyok ezért a mai hírért :-)

"Bemutatták az első hivatalos ajándéktárgyat, amely Vilmos herceg és Catherine Middleton április 29-i esküvője alkalmából készült.
A szürke és arany színű étkészlet darabjai a jegyesek nevének kezdőbetűi után a W és a C betűket viselik magukon. Egy pohár 35, egy tányér 40 fontot kóstál, de gyógyszeres dobozka már 25 fontért is kapható."


Ugye elég egyértelmű?! WC :-)

2010. december 21., kedd

Folytatom...

Hálás vagyok, azért
-hogy írjátok a listát.
-hogy magyarul beszélhetek, és így megadatott, hogy megértsem a világ működését.
-hogy találtam egy gyerekjátékot, amivel be tudom mutatni 3 dimenzióban mindazt, amiről a könyveim szólnak.
-hogy találkoztam Colettel.
-hogy elolvashattam Kékmadár blogján Böjte Csaba szavait. ("Mellesleg" gyönyörűek Kékmadár kerámiái)
-hogy létezik ilyen ember, mint Böjte Csaba.

Ádám kérdezte, hogy folytathatja-e...
Hát persze! Ez a lényeg, hogy minden napra találjunk valami "hálálkodnivalót" :-)

És itt az állítólag tuti mézeskalács recept (még nem próbáltam ki):
Hozzávalók:
28 dkg liszt
10 dkg vaj
2 tojás
1 evőkanál méz
18 dkg porcukor
1 kiskanál szódabikarbóna
őrölt fahéj
reszelt narancshéj
mézeskalács fűszerkeverék.

Mindent összekeverünk (a vajnak puhának kell lenni), és betesszük a tésztát a hűtőbe min.1 órára, max. 1 napra.

2010. december 20., hétfő

Akkor én elkezdem...

Hálás vagyok érte,
-hogy van családom.
-hogy általában egészséges vagyok.
-hogy vannak barátaim.
-hogy van hol laknunk.
-hogy tudunk fűteni.
-hogy van mit ennünk, és ivóvíz folyik a csapból.
-hogy írhatok, és másokat érdekel, amit írok.
-hogy van miből ajándékot adni egymásnak.
-hogy a kérdéseimre választ kapok "ideátról" és "odaátról" is.
-hogy esik a hó, és nézhetem a jó melegből.
-hogy érezhetem a fenyőillatot a karácsonyfa-árusoknál.
-hogy nézhetem a madarakat a madáretetőben.
-hogy meghallgathatom a Csík zenekartól a "Most múlik pontosan" c. dalt
-hogy beülhetek az autómba és oda megyek, ahova akarok.
-hogy ma kaptam egy mézeskalács receptet, ami tuti biztosan sikeres lesz.
-hogy van számítógépem, és így blogot írhatok.
-hogy a blogon sok-sok jó ember megfordul.
-hogy nézhetem a karácsonyi díszkivilágítást.
Remélem, nem tűnik ez a felsorolás amolyan "be happy" típusú "fagyjonazarcodraamosolyos" dolognak... :-)
Na, folytatjátok?

2010. december 19., vasárnap

A hála hete

Karácsony és a Karácsony előtti pár nap a HÁLA hete lesz, hogy meglássuk mind azt a jót és szépet, amit az élettől, a Teremtőtől kaptunk. Nagyon örülnék, ha minden nap megírnátok, mi mindent találtatok aznap, amiért hálásak lehettek.... Tudom, hogy most nagy lesz a készülődés, és sok lesz a munka, de jó lenne, ha mégis szakítanátok naponta egy kis időt erre.
Ha név nélkül szeretnétek megírni, mert személyes a dolog, akkor küldjétek ide: szinia7@vnet.hu és én majd név nélkül felteszem a blogra. Nagyon jó lenne, ha Karácsonyra hosszú-hosszú listánk lenne mindarról, ami számunkra jó és szép az életben...


2010. december 17., péntek

Vigyázat, az erő velünk van:-)

Az eddigiekből számomra az derült ki, hogy nagyon oda kell ám figyelni a megfogalmazásra, mert "bejön". Különösen akkor, amikor sokan vagyunk, és nagyobb erőkkel működünk. Ígérem, a következő hét feladatánál óvatos leszek, hiszen már itt a Karácsony...

2010. december 16., csütörtök

Átkereszteltem...

Kedves Szertársak, én ezt a hetet inkább átkeresztelném a FORDÍTSD MEG hétről mondjuk GONDOLKOZZ EL RAJTA hétnek. :-), mert nekem eddig tényleg minden megfordult.
Ma például erős dugóban vittem be a városba az M3 -on reggel a gyerekemet a szalagavatója főpróbájára, és természetesen elkéstünk. A dugóban gyakoroltam a türelem erényét, és a lányomnak is mondogattam, hogy semmi értelme idegeskedni, mert egy perccel sem érünk oda hamarabb...
Na, visszafelé minden jól ment, mígnem Újpest felé véletlenül rámentem a kivezető sávra, és így lementem az autópályáról. A következő feljáratnál visszatértem, csakhogy valami miatt újra a Budapest felé araszoló oldalra...
Szóval MÁSODSZOR IS végig kellett araszolnom ugyanazt a dugót. Szépen, türelmesen...:-)
Da Gabi példájával élve: Engem nem zavar...
Aztán Colette tanmeséje szerint: Elmúlik...

2010. december 15., szerda

A langyosat kiköpi...

Kedves Szertársak!
Juli azt írta, "az Isten a langyosat kiköpi"...
Erre azért felvetődött a kérdés, hogy melyik a jobb: ha kiköpnek, vagy ha lenyelnek :-)
Aztán, ha az Isten a meleget lenyeli, akkor kik vonulnak majd fel nyáron az Andrássy úton?!
Szóval, köszönöm a vígasztalást, de szerencsére csak egy estémet rontották el kicsit a történtek. Az viszont kiderült a hozzászólásokból, hogy nem túl sok a sikertörténet, és arra is rájöttem, hogy miért nem.
Amikor túl jók szeretnénk lenni, egyszerűen eltolódik az egyensúly és a "másik oldalon" még nagyobb ellenerőt hoz létre. Úgyhogy jogos volt az észrevétel, miszerint "egyre nehezebb lesz?!"
Ezért mától módosítjuk a célt, mégpedig együtt kitaláljuk, hogy mire is... A lényeg, hogy ne menjünk el a szélsőségek felé, hanem maradjunk meg az arany középúton.
Várom a javaslatokat. :-)

2010. december 14., kedd

Külső hatások

Elgondolkodtam a tegnapi történeten, és rájöttem, hogy néhány dolgot eddig figyelmen kívül hagytam, mégpedig azokat a mesterséges szerkezeteket, amelyek a rezgésükkel eltérítik az emberi test rezgését, és így leválasztják a SZER hálóról. Ilyenek pl. azok az elektromos szerkezetek, amelyek információt közvetítenek (tv, rádió, telefon, mobiltelefon, fényreklámok, stb.) Aztán ilyenek a manapság épített hatalmas lapostetős bevásárlóközpontok, ahol nappal is neoncsövek világítanak, hiányzik a természetes fény és a levegő, viszont mindig van valami "zene". Ráadásul a vasbeton és a rengeteg fém -amiből készülnek - minden rossz rezgést magában tart. Most pedig képzeljétek el, hogy egy város tele van olyan emberekkel, akik naponta öldöklést néznek a tévében, és szinte soha nem jutnak hozzá a SZER erejéhez...
Vajon milyen lesz abban a városban az energia?!
Én Budapest mellett élek, és amikor be kell mennem a városba, mindig érzem a különbséget, ezért, ha lehet, elkerülöm a várost. (Aki ott lakik, kénytelen-kelletlen megszokja.)
Ti is érzékelitek mindezt?

2010. december 13., hétfő

Egyszerre...

Hát én ma megkaptam egyszerre az összes eddigi heti feladatot... és úgy estem le a SZER hálóról, hogy csak úgy nyekkent.
Elmentem az új könyvemet dedikálni, ami ma jelent volna meg, viszont a dedikálás előtt fél órával kiderült, hogy a nyomda olyan fércmunkát adott ki a keze közül, amelyiknek jó esetben is zúzdában a helye. Ez annyit jelent, hogy hiába minden igyekezet, Karácsonyra már nem kerülhet a könyv a boltokba, így hónapok munkája "gallyra ment". Ennek ellenére igyekeztem megőrizni a nyugalmamat, ami egy darabig sikerült is, egészen addig, míg haza nem értem, és meg nem láttam a lányom legújabb ruha-szerzeményét, ami azután teljesen kiverte a biztosítékot, ezért hát jól összevesztünk. Én is kiabáltam, meg ő is.
Ha gondoljátok, váltsatok le... :-(

2010. december 12., vasárnap

A FORDÍTSD MEG! hete

Écska megkapta a régen áhított állást az életerő héten... és ez nem véletlen. Aki ugyanis képes a SZER hálón maradni, akit a SZER etet, bizony megnő a teremtő ereje. Szárnyakat kapnak a vágyai, az elképzelései.

Én ezzel ellentétben, egész héten át náthás voltam :-))

Az ÉLETERŐT továbbra sem vesszük le a napirendről, mert ez a többi probléma megoldásának is a kulcsa. Aki tele van életerővel, az BOLDOG, és így sokkal hamarabb megbirkózik a rá rótt feladatokkal. A következő héten azonban adunk hozzá még egy kis "fűszert", mert jön a FORDÍTSD MEG hete. Ez annnyit jelent, hogy minden olyan megnyilvánulásnál, amellyel nem értünk egyet, megpróbáljuk átérezni a másik ember álláspontját, és így talán sikerül rájönni, miért teszi és mondja, amit tesz és mond. Magyarul, bele képzeljük magunkat a másik ember helyzetébe, és megnézzük, mi hogyan is reagálnánk. Ezáltal talán kevésbé ítélünk majd felette.

2010. december 11., szombat

Csak egy mondat mára

A SZER-t nem lehet pénzért venni...

2010. december 10., péntek

Örömöt okozni

Az áramoltatás azt jelenti, hogy ahol és amikor csak tudsz, örömöt okozol. A nyugalmaddal, a kiegyensúlyozottságoddal, a mosolyoddal. Egy textilbe öntött angyalkával (köszönöm Colette :-), egy jó szóval, egy viccel, egy finom vacsorával, és például azzal, hogy elégedett vagy az életeddel.
Egyik barátom egyszer azt mondta: Hogy mennyire vagy "mester" az abból derül ki, hogy mennyit tettél már a gyerekekért, az öregekért, a betegekért, és a szegényekért. Én ezt némileg módosítanám, mert azoknak is szükségük van az örömre, akik úgy tűnik, hogy nem szorulnak rá, mert csak adnak...
Ez a barátom ilyen ember, és most igen nagy válságban van, mert jó tett helyett többnyire csak rosszat kapott, aztán egyszer csak -érthetően- elfogyott az ereje.

2010. december 9., csütörtök

Áramlás

A SZER háló egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a rajta lévő energia ÁRAMLIK. Ha nincs mozgás, nem tud működni. Adok-kapok nélkül bedugul, megáll. Amikor például én írom a bejegyzéseket, de válasz alig jön rájuk, bizony megszűnik az áramlás, és a "tanfolyam" ellaposodik, majd megszűnik. Nem azért, mert mondjuk megsértődöm, és abbahagyom, hanem azért, mert egyszerűen elfogy az energiája...
Így van ez nagyon sok kezdeményezéssel.
Akik szorgalmasan írják a megjegyzéseket, vagy épp leveleket írnak nekem, ösztönösen érzik, hogy ez így működik, és ők valóban áramoltatják az energiát. Ha valaki rajta van a SZER hálón, ha valakit a SZER etet, akkor muszáj áramoltatnia, továbbadnia, keringetnie a kapott SZER-t. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy annak kell visszaadni, akitől kapta, de mindenképp tovább kell adnia. A SZER háló nem olyan, mint az anyai csöcs, amire ráharap valaki, aztán szívja, amíg tart...ha meg már nincs benne, akkor elkezd ordítani :-)

2010. december 8., szerda

Hogyan védekezhetünk?

Úgy, hogy odafigyelünk minden leválasztó taktikára, és megőrizzük a nyugalmunkat. Ha tudjuk, mire megy ki a játék, akkor a saját jól felfogott érdekünkben nem "ugrunk", hanem mosolygunk magunkban. Nem megyünk bele a vitába, nem türelmetlenkedünk, nem háborodunk fel. Egyszóval nem vesszük fel a kesztyűt...
Tudom, hogy ezt nagyon könnyű mondani, és nehéz kivitelezni, de gyakorlással sikerülni fog.
Vicces volt tegnap, mert miután megírtam a bejegyzést, vásárolni mentem. Bementem az egyik ajándék boltba, ahol ketten voltunk az eladóval, és beszédbe elegyedtünk. Az eladó fel volt háborodva valamin, és próbált engem is bevonni a felháborodásba. Amikor ez nem sikerült, több olyan témát is előszedett, amire egyébként én is vevő szoktam lenni felháborodás-ügyben, de most figyeltem, és csak mosolyogtam a dolgon. (Az is érdekes, vajon honnan tudta, milyen témák hatnak rám felháborítólag...) Miután nem voltam vevő a felháborodásra, a hölgy teljesen megzavarodott és abbahagyta a dolgot. Témát váltott.
Az elsődleges orvosság tehát, ha nem válunk le a SZER hálóról.
Amennyiben valaki már elveszítette az energiáját, és levált a SZER hálóról, akkor mihamarabb vissza kell térnie a nyugalmi állapotába. Segít ilyenkor a földelés, vagyis a földdel való közvetlen kapcsolat, a napfény, illetve a folyó víz. (Pl. zuhanyzás) Egy pohár víz is jótékony hatású. Amennyiben visszatért a nyugalmi állapot - egy segítségkérő ima, vagy fohász visszaállíthatja a hálóval való rezonanciát.
Szeretném, ha kipróbálnátok, és megírnátok, hogy mit tapasztaltatok.

2010. december 7., kedd

A rezonancia törvénye

A SZER hálót másként Krisztus-hálónak is nevezzük, hiszen a forrása a Teremtő. Akkor etet minket a SZER, amikor "rárezonálunk". A rezonancia törvényére legegyszerűbb példa, hogy amikor van két azonos hangra hangolt hangvillánk, és az egyiket megpendítjük, a másik is megszólal, anélkül, hogy megérintettük volna.
(Itt megnézhetitek a kísérletet, ami ugyan spanyol nyelvű, de a lényeg érthető nyelvtudás nélkül is:
Amikor tehát rezonálunk a SZER-rel, VAN ELÉG ÉLETERŐNK.
Ha viszont megváltozik a rezgésünk, "leesünk" erről a hálóról.
Hogyan és mikor változik meg a rezgésünk?!
Úgy, hogy valami vagy valaki kibillent minket az egyensúlyunkból, a nyugodt, békés lelkiállapotból. Például megijedünk, felháborodunk, undort keltenek bennünk, félünk, gyűlölködünk, stb. (Lásd a mindennapos akciófilmek, horror, pornó és egyebek hatását).
Na, tudjátok már, hogy titeket mi "hoz le" a hálóról?

2010. december 6., hétfő

SZER etet

Mi az életerő forrása?!
Egy olyan elektromágneses háló, amelyről úgy szedjük az energiát, mint a villamos az áramszedőjével a felső vezetékről. Ez a SZER háló. (Részletesen ábrákkal lásd a Szertan c. könyvemben illetve a filmen.) Amikor a SZER etet minket, olyankor az "áramszedőnkkel" csatlakozunk erre a hálóra. A SZER háló egy teljesen valós, létező, meghatározott geometriával rendelkező háló, nem valamiféle elszállt "öleljünk meg mindenkit-szeretet-képzelgés". Amikor nincs meg a háló-kapcsolatunk, az életerőnk fogyni kezd, és ilyenkor vagy visszatérünk a SZER hálóra, vagy "lopkodni" kényszerülünk.
A lopkodás feltétele a FIGYELEM felkeltése. Akire figyelnek, erőt kap. A figyelem felkeltéséért mindenre képesek az emberek, és ráadásul mindenki kialakítja a saját, teljesen egyéni taktikáját. Pl. : piszkálás, provokálás, magamutogatás, "mindig én legyek a középpontban" viselkedés, hatalmaskodás, lenézés, panaszkodás, sajnáltatás, ünneprontás, vitatkozás, állandó rosszkedv, bezárkózás, pletykálkodás, mások megítélése, a gyerekek "rosszalkodása", undorkeltés, felháborítás, az erőszak minden formája, stb (majd ti folytatjátok a felsorolást, remélem).
A lényeg ugyanis FELISMERNI ezeket a helyzeteket. (Akár te viszed, akár tőled viszik az energiát)
Ezt az erőharcot nagyon könnyű egyébként az interneten is tetten érni. Szinte minden fórum előbb vagy utóbb sajnos erről szól...

2010. december 5., vasárnap

Az ÉLETERŐ hete

Mi az életenergia forrása...
Hol és mikor veszítjük el az életerőnket...
Melyek azok a taktikák, amelyekkel egymástól lopkodjuk az energiát...
Mi az oka az örökös konfliktusainknak, beleértve a háborúkat is...

Ez lesz a következő hét témája.



Advent második vasárnapjára

http://www.youtube.com/watch?v=SXh7JR9oKVE

2010. december 4., szombat

Házioltár készítő "verseny"

Mit szólnátok egy házioltár készítő "versenyhez"?!

Az a gond ugyanis a házioltárral, hogy a szó hallatán a legtöbb emberben valamiféle félhomályos tömjénszagú giccses érzés jön elő... Pedig a téma a legfelemelőbb, ami csak létezik a világban. Ezért sok igazi művészt is megihlethet, és így fantasztikus dolgok születhetnek.
A szellemi szintű védelem miatt, nagyon fontos, hogy minden lakásban legyen házioltár, de sokan húzódoznak tőle, mert ósdinak, elavultnak tartják. Inkább használják a kínai feng shui jelképeit, mert azok divatosnak számítanak. Szóval álljunk hozzá kretívan a témához, hadd szülessenek meg így Karácsony előtt a szebbnél szebb házioltárok. A nyertesnek felajánlok egy hét nyaralást négy fő részére az egerszalóki illetve a demjéni gyógyfürdők melletti összkomfortos barlangomban. :-)
Várom a fényképeket, amelyekre itt a blogon lehet majd szavazni. Február másodikán pedig kihirdetem az eredményt. Akinek nincs bátorsága belevágni, gondoljon arra, hogy épp ÖNBIZALOM hét van, és a legnagyobb ötletek sokszor a teljesen gyakorlatlanok által születnek...
Íme egy kis kedvcsináló Csutkababa műhelyéből:

2010. december 2., csütörtök

Köszönöm a képet


Ezt a képet ma kaptam. Baló Mária gyöngybe álmodta az egyik rajzomat. Hát, igen...a türelem gyöngyképet is terem.

2010. november 30., kedd

Segíts magadon...

Szóval néhányan tényleg megírtátok... Ennek örülök. Akkor most az következik, hogy írjátok ki az életmeséből azokat a dolgokat, amelyeket eddig nem valósítottatok meg, és még ezen a héten kezdjetek hozzá valamelyiknek a megvalósításához. Nem az a lényeg, hogy ezen a héten érjetek célba, hanem, hogy induljatok el a cél felé, tegyétek meg az első lépést, és a kifogásokat most az egyszer felejtsétek el :-) Ha elindultok, már kaptok égi segítséget a folytatáshoz, de ha nem mertek belevágni, nincs miben segíteni "odaátról". Nem véletlen a mondás, mely szerint "Segíts magadon, és Isten is megsegít". Először mi lépünk, aztán jöhet a segítség.

Életmese

Sajnos nem tudom, hogy megírtátok-e az életmeséteket, mert nem nagyon gyűltek a megjegyzések ebben a témában, így azt sem tudom, miben kellene esetleg segítség... Ez azért nagyon fontos része az önbizalom témának, mert ha vissza tudunk emlékezni az életünk céljára, céljaira, rengeteg erőt szabadítunk fel önmagunkban. A cél ugyanis ERŐT szül. Szóval ez egy nagyon nagyon fontos feladat, és gondolom, hogy nem mindenkinek egyszerű a megvalósítása.
Visszajelzések nélkül viszont egy helyben toporgunk, ezért kérem, hogy írjatok - hogy haladtok!!!

2010. november 29., hétfő

Önmagunk elfogadása

Az önbizalom először is önmagunk elfogadása. Mivel pedig a Jóisten által teremtődtünk, így egyben a Teremtő elfogadása is. Megnyugvás abban, hogy a Teremtő egyik nagyszerű alkotása vagyunk.
Sok kreatív alkotó olvassa ezt a naplót, ezért azt kérdezem tőletek, hogy milyen a viszonyotok az elkészült műveitekhez?! Szívetekhez nőnek, ugye, pedig mind mások?!
Mert ugyanígy szívéhez nőttünk mi mindannyian a saját Teremtőnknek. Azért talált ki minket olyannak, amilyenek vagyunk, hogy a mi szemünkkel lássa és tapasztalja meg a világot. Az általunk húzott "ecsetvonást" nem tudja senki más helyettesíteni a gigantikus világfestményen. Az élet-álom pedig közös alkotás, mert mielőtt leszülettünk, tanácskoztunk "odafönt" jelenlegi életünk résztvevőivel, hogy a legjobb színdarabot írjuk együtt.
A gond ott van, amikor elfelejtjük, hogy miért is jöttünk, és mivel így állandó hiányérzettel küzdünk, boldogtalanok, vagy legalábbis fásultak leszünk. Megalkuszunk, kiegyezünk, állandó kompromisszumot kötünk, és azt gondoljuk, hogy ez a normális, hiszen körülöttünk is ,majdnem mindenki ezt teszi.
Az első lépés: mindezt felismerni, tudatosítani. Az alkoholista is csak akkor kezd meggyógyulni, amikor elismeri, hogy alkoholista.
A második lépés: visszaemlékezni az élet-álomra.
Ehhez elég egy kis nyugalom, és egy ima, amely segítséget kér az álom felidézéséhez.
A harmadik lépés majd holnap következik...

2010. november 28., vasárnap

Önbizalom hete

Holnaptól ÖNBIZALOM hét lesz. Mielőtt elkezdődik, van egy feladatunk: Mindenki írja össze, hogy milyen lenne álmai élete, ha nem gondolkozna azon, mi lehetséges és mi nem. Magyarul: írja meg mindenki a saját élet-meséjét. Azt a mesét, amelyet még születése előtt tervezett valahol az Égben, és amit mára lehet, hogy már elfelejtett...


Az emlékeztető angyalka (aki mellesleg segít emlékezni az Élet-mesére) egy kicsit szürke, és félénk, ám nagyon várja, hogy kiszínesedjen. Egy hét múlva egészen biztosan színesebb lesz... :-)

2010. november 27., szombat

Csak egy ecsetvonás

A megjegyzéseket olvasván az jutott eszembe, hogy egy-egy témáról kialakított minden vélemény egy-egy ecsetvonás, amely önmagában nem mutatja a festményt, és önmagában azt mondhatjuk, hogy szép a színe, vagy csúnya. Tetszik, vagy nem tetszik. Egyetértünk, vagy sem. Amikor azonban összeáll a teljes kép, lehet, hogy épp az az ecsetvonás volt a portré szemében a "fény", vagy mondjuk a tükröződés a víz színén, és nélküle halottnak tűnne az egész festmény...
Szóval a végén kiderül, hogy MINDEN ECSETVONÁSRA szükség volt a műhöz, ám ezt így egészben valószínűleg csak a Jóisten látja.
Talán mi is láthatnánk, ha elfogadnánk az ecsetvonások létjogosultságát arra, hogy olyanok, amilyenek. Mert amikor a saját véleményünket szeretnénk elfogadtatni a másikkal, akkor az ő "tengerzöld" ecsetvonását megpróbáljuk átszínezni a mi "borvörösünkre", és ez a képen nem jól veszi ki magát...
Csak megjegyzésképpen: megfigyeltétek már, hogy a természet(Isten) mindig tudja, hogy milyen színeket tegyen egymás mellé?!
Soha, egyetlen vadvirágos réten nem láttam még ízléstelen, egymást "ütő" színeket, pedig van ott egyszerre zöld, kék, sárga, lila, piros - és csodálatosképpen MIND PONTOSAN ILLIK EGYMÁSHOZ. :-)

2010. november 25., csütörtök

Mindenkinek joga van a saját nézőponthoz

Tévedés ne essék, az elfogadás nem azt jelenti, hogy nekünk azt kellene tenni, amivel nem értünk egyet. Ilyenről szó sincs. Arról van szó, hogy megadjuk a másiknak a szabadságot, hogy a saját módján gondolkodjon és alkosson véleményt, de ezt a véleményt ne érezzük ránk nézve kényszerítőnek... sőt. Bizonyos döntésekben persze békésen közös nevezőre kell jutni, de az nem ennek a hétnek a feladata. Ez a hét arról szól, hogy PRÓBÁLJUK KI, milyen, amikor nincs "de", milyen érzés, amikor nem akarjuk a másikat meggyőzni a saját igazunkról.

2010. november 24., szerda

Ellenerők

Valaki ma azt írta: "Körülbelül egy hete úgy érzem koncentráltabban jönnek a "leckék".
Igen. Ez a természetes. Egyszerűen azért, mert ilyenkor gyógyul a lélek. Amit mi most elkezdtünk, az nem kevesebb, mint a lélek gyógyítása. Amikor valaki elhatározza, hogy jobb emberré válik, akkor elindul azon a bizonyos "keskeny ösvényen". A testi gyógyulás is fájdalommal, lázzal, küzdelemmel jár... hát még a lelki.
Aztán jönnek az olyan sugallatok, hogy "mi értelme van", "nincs nekem erre sem időm, sem erőm", "ilyen vagyok és kész". Mert VANNAK ellenerők. És az ellenerőket nem tagadni kell és nem szabad elbagatellizálni sem az erejüket. Egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni őket. (Ilyen a rémálom esete is) Nekem is voltak múlt éjszaka rémálmaim...
Ja, és ez nem egy amolyan "csevegjünk kicsit arról, hogy türelmesek vagyunk" dolog. A könnyed és vicces hangnem ellenére ez komoly. És azt gondolom, egyre inkább megtapasztaljátok, hogy az...

2010. november 23., kedd

Karácsonyra


Azért én mindeközben dolgoztam is, így december elején megjelenik a Püski-Masszinál egy új könyvem. A címe ROVÁS LYÓGA. Nem hosszú könyv, sok-sok képpel, de remélem, hogy így is értékelni fogjátok. Egyetlen "isteni szikrára (vagy sziklára?)" épül, amiért nagyon hálás vagyok a Jóistennek.

PONT TE ?!

A lányom (19) így reagált a vitamentes hétre: PONT TE írsz ilyenről?! Némi grimasz is tartozott azért a kérdéshez. :-)
Vele ugyanis folyamatosan vitatkozom. (Vagy inkább Ő velem?)
Viszont ezt a reakcióját megálltam szó nélkül...
Közben azt vettem észre, hogy a "türelem program" sem vesztette hatályát, mert most már sokszor eszembe jut a jelszó, mielőtt beindulna az automatika. Szóval, kitartás, egyre jobban megy majd minden. :-)
A házi oltár egyébként OLTALOM. Van rajta gyertya, vagy mécses, (már csak ezért is OLT alom, ha netán kigyulladna valami :-), és vannak rajta keresztény isteni jelképek. (Pl. egy szép Istenanya szobor, szent család, stb.) Nézzétek meg, hogy milyen szépeket alkot Csutkababa csuhéból a Meskán.

2010. november 22., hétfő

Ahol a szándék, ott az út

Aki nehéz korszakát éli (Pl. Bársonyfüles) annak ajánlanám, hogy ha még nincs, készítsen magának egy kedves kis házi oltárt, és tegye oda az oltárára kérésként, hogy az égiek segítsenek mindenben: Pl. elfogadásban, türelemben.
És bizony SEGÍTENI FOGNAK, mert velünk vannak... Alig várják, hogy ebbe a kezdeményezésbe bekapcsolódjon hatmilliárd földi ember. :-)
Csak TÜRELEM...leszünk mi még sokkal többen is!

2010. november 21., vasárnap

Elfogadás

A türelem héten kiderült, hogy egyáltalán nem könnyű a beidegződött szokásokon változtatni, és eleinte folyamatos éberség szükséges hozzá. Éberség nélkül az automatika beindul, és a reakciónk ugyanaz, mint eddig bármikor. Ahhoz, hogy megváltozzon az automatikus reakciónk, valószínűleg egy hétnél hosszabb időre van szükség, ám mivel megállapodtunk, hogy hetente témát váltunk, így holnaptól belefoghatunk az ELFOGADOM hétbe. A feladat: mindenfajta vita, kritizálás, megszólás és megítélés mellőzése. Elfogadni a másik ember véleményét úgy, ahogy van. Nincs "de", meg "szerintem mégiscsak". Nincs "én jobban tudom", vagy "jobban értek hozzá"... Egyszerűen hagyjunk mindenkit megnyilvánulni, és fogadjuk el úgy, ahogy van.
Az emlékeztető angyalkának szokatlanul nagy és elálló a füle :-), hogy emlékeztessen mindenkit a "tökéletlenségünkre" és az elfogadás fontosságára, hiszen valahol az életében mindenkinek van egy "elálló füle".

2010. november 17., szerda

Érted teszem...

Kaptam egy levelet egy barátomtól, aki nemrégiben elvesztette a súlyos beteg édesapját. Azt gondolom, hogy ez a levelélből kiragadott pár megható sor nagyon fontos dolgot világít meg a türelemmel kapcsolatban:


"Nagyon szép volt és jó vele lenni ezekben az utolsó időkben (is). Sokat beszélgettünk, vagy csak fogtuk egymás kezét.Nehezen alakult ki, rengeteget imádkoztam érte hogy úgy legyen ahogy kérte, hogy itthon mehessen el. Sikerült! Két szép hetünk volt még együtt itthon. És nagy áldás, hogy mindkét testvérem itthon volt azon a hétvégén amikor a haláltusa zajlott, s így teljes családi körben lehettünk. Szép, nyugodt arccal távozott. December 10-én lenne 76 éves.Boldog vagyok sokszor, úgy érzem apa szeretete körülölel (és egyelőre nem is telt le a 42 nap amíg a lélek velünk van még, ahogy a magyar hagyomány tartja). Ugyanakkor gyászolom is, fáj a veszteség. Nem is tudom. Olyan furcsa, kettős érzések ezek. Öröm, hogy ilyen jó apám volt. Tőle tanultam szeretetből cselekedni. Mert utáltam mosogatni gyermeklányként. És kérdeztem, hogyhogy ő szó nélkül megcsinálja. Azt felelte, hogy közben ránk gondol és ezért könnyű neki minden. Ezek után megszeretettem a mosogatást. :o) És annyi mindenben segít az amit utálnék megtenni, hogy arra gondolok akiért/akinek megteszem azt amit kell, és ez mindig segít."




A témához kapcsolódik ez a rövidfilm is, ha valaki még nem látta: http://www.youtube.com/watch?v=yeMgQoZ1SOU

Mert semmivé lesznek a türelemmel kapcsolatos problémáink, amikor MÁR NINCS KIVEL türelmesnek lenni...

Második nap

Látjátok, mennyivel egyszerűbb beülni egy tanfolyamra, és némi pénzért "beavattatni magunkat", mint egy icipicit is változni...
Nekem tegnap az segített, amikor családtagjaim tököt sütöttek, viszont a magok felét a frissen kitakarított konyhában a szemetes mellé lapátolták, hogy némi éllel a hangomban felkiáltottam: Türelem!! És láss csodát, szó nélkül rendet csináltak maguk után :-)
A Colette által felvetett "Türelem rózsát terem" mondást, ha jól emlékszem, a Körtéfa c. könyvemben megmagyaráztam.
Létezik az a bizonyos oktaéder, a LYÓ SZeRKeSZeT, amely minden könyvemben a vesszőparipám. Ez a Jóisten "építőkockája", a téridő, melynek magyar olvasata "jó szerkeszet", és amelyből a világ kialakul. Namármost ez az építőkocka úgy forog, hogy a forgása egy szép szabályos rózsaformát mutat.(Ezért rózsafüzér a rózsafüzér.) A mondás tehát annyit jelent, hogy a Teremtéshez (még az istenihez is)TÜRELEM szükségeltetik. Egy igazi mester tehát uralja a TŰR elemet. :-)

2010. november 16., kedd

Az első nap

Na, hogy ment?!
Nálam egész jól, mert néhányszor észrevettem magam, és nem fortyantam fel szokásom szerint :-), bár igazán komoly türelmet igénylő szituációba nem kerültem. (Nem voltam hivatalban.) Viszont támadt egy ötletem: megírom könyvben, amit végig csinálunk, és azoknak, akik mostanáig bejelentkeztek, küldök a könyvből egy-egy személyre szóló tiszteletpéldányt. (Hátha így még érdekesebb a dolog). Közben ugyanis meglepő dolgokra jöttem rá, amit most még nem árulhatok el nektek, mert akkor nem lenne ugyanaz a megtapasztalás. :-)
Akinek nem volt sikere az első napon, ne csüggedjen. Már az is eredmény, ha utólag felismerjük, hogy megint bementünk a zsákutcába...

2010. november 14., vasárnap

Holnap kezdjük

Holnap tehát elkezdjük a "tanfolyamot" a TÜRELEMmel. A feladat a következő: tudatosítunk minden szituációt, amelyben türelmetlenek vagyunk, és amikor tudatosítottuk - megállítjuk, átfordítjuk a folyamatot. A lényeg először csak annyi, hogy ÉSZRE VEGYÜK, majd ha ez már megy, akkor képesek legyünk megállítani, és jó irányba terelni. A türelmetlenségnek sok formája van: pl. az "Add meg Uram, de máris" hozzáállás, de az is türelmetlenség, ha alig várjuk, hogy a másik befejezze a mondókáját és elkezdhessünk végre beszélni. Sőt az is türelmetlenség, ha nem figyelünk igazán a másik ember mondandójára. Segítségképpen rajzoltam egy emlékeztetőt. Ha kinyomtatjátok és egy feltűnő helyre kiteszitek, emlékezni fogtok rá, hogy türelem-hét van...
Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy Ti mit tapasztaltok közben, úgyhogy nagyon várom a javaslatokat, megjegyzéseket!

2010. november 13., szombat

Hat

Eddig, ha jól számolom, hatan csatlakoztak a "megvilágosodás tanfolyamhoz". Milyen érdekes, hogy azok a kezdeményezések, amelyek önmagunk megváltoztatására irányulnak, nem annyira népszerűek, mint a különböző pénzért, előadásokon árult beavatások. Azokon bizony tele vannak a színháztermek, mert ott kívülről ígérik a megváltást. Aláírom, hogy az sokkal egyszerűbb: az a SZÉLES ÖSVÉNY.
Jó lenne már megérteni, hogy elméletben nem tudjuk megváltani sem magunkat, sem a szeretteinket, sem a világot. Én például elméletben szeretek fogorvoshoz járni. Remekül el tudok azon meditálni esténként, lefekvés előtt, hogy elmegyek a fogorvoshoz és ott jól érzem magam. A gyakorlat már egészen más. A Földet is nagyon egyszerű elméletben gyógyítani...na de eltakarítani a mások által eldobott szemetet...
Szóval el lehet azon meditálgatni, hogy milyen jók is vagyunk mi mindannyian külön-külön, de a gyakorlatban felülemelkedni a vitán, széthúzáson, türelmetlenségen, irigységen, féltékenységen és egyebeken - na az már valami.

2010. november 11., csütörtök

Türelem

Szóval akkor a TÜRELEMMEL kezdünk hétfőtől...
...úgyhogy használjátok még ki a hétvégét a türelmetlenkedésre! :-) Türelmetlenkedjetek nyugodtan reggeltől estig!!! Otthon, a munkahelyen, a postán, az orvosnál, bevásárlás közben, a tv előtt, szóval mindig és mindenütt, ahol és amikor csak szoktatok.
Ti egyébként hol szoktatok és mikor?!
Mert én például bármikor, amikor valami nem működik: nem nyílik ki a tejesdoboz, a tűzhelyem tárolója alul viszont folyton kinyílik, a porszívó eldugul és nem elég hosszú a zsinórja, stb. Azután nem bírom elviselni, amikor az autópálya bedugul, és azt sem, amikor a macska nem fogad szót (márpedig mikor fogad szót egy macska...) Amit pedig leginkább nem bírok elviselni, amikor egy ügyintéző LASSÚ!!! (És szerintem mindig mindegyik lassú :-) Nem bírom a hivatalokat, és egy külön bolygóra szeretném telepíteni az összeset, hogy egymást szekálják életfogytig. És ez még nem minden...
Most Ti jöttök :-)

2010. november 10., szerda

Együtt egyedül

Azt kérdezte valaki a megjegyzésekben, hogyan képzelem el konkrétan ezt az együtt -egyedül javulást... Hát úgy képzelem el, hogy minden hétre adunk magunknak egy olyan feladatot, ami javít a családi békén, a munkahelyi konfliktuson, a gyerek-szülő viszonyon - kinek-kinek szükséglete szerint. Lehet, hogy a heti feladat az egyikünknek gyerekjáték, a másikunknak viszont nagyon nehéz. Ez azonban kifejezetten jó dolog, mert így tanácsokat lehet kapni azoktól, akik már tudják és alkalmazzák a megoldást az adott problémára. Előbb-utóbb mindenki kerül tanácsadó - és persze tanácstalan helyzetbe is... viszont mindannyian haladunk előre.

Újabb bögrekép






2010. november 8., hétfő

Folytatás

A tegnapi bejegyzést folytatom.
Nehéz elképzelni, hogy egy ember önmagában is sokat lendíthet a világon akár jó, akár rossz irányban, pedig így van. Nagyobb erőre úgy lehet SZER-t tenni, hogy valaki szeretetteljesebbé, elfogadóbbá, türelmesebbé, kedvesebbé, egyszóval jobbá válik. Ilyenkor megnő az ereje, jobban mondva a teremtő ereje. A megnövekedett teremtő erő annyit jelent, hogy hamarabb megvalósulnak a kitűzött céljai, gyorsabban valóra válnak az álmai, és követni kezdik a körülötte élő emberek. Anélkül követik, hogy megpróbálkozna a meggyőzésükkel. Anélkül, hogy vitába szállna velük. Egyszerűen, mert jó az ilyen ember közelében lenni... (Ne tévesszük mindezt össze a hamis próféták vonzerejével.)
Persze sokkal egyszerűbb azt mondani: "Én már tökéletes vagyok, a többiekben van a hiba. Ha ők megváltoznának, minden jó lenne." Azután lehet ezen vitázni, ölre menni, és ilyenkor nemhogy jobbá válna a világ, hanem még teszünk egy lapáttal a széthúzás oltárára.
Akinek még eddig nem jutott eszébe, milyen tulajdonságon lenne célszerű változtatnia, esetleg kérdezze meg a párját, szülőjét, testvérét, gyermekét. :-) és garantálom, hogy egész listát fog kapni róla...

2010. november 7., vasárnap

"Egy virág nem alkothat szép kertet"

Tegnap Gödön voltam egy író-olvasó találkozón. (Én voltam az író :-) Beszélgetés közben szóba került, hogyan is javíthat a világon egyetlen ember. Egyáltalán tehet-e valaki valamit EGYEDÜL azért, hogy békésebb, szebb, igazabb, istenesebb világban éljünk.
Én azt válaszoltam, hogy igen, tehet. Mi több, egyenként tudjuk csak megváltoztatni a világot. EGYEDÜL. Úgy, hogy magunkat változtatjuk meg. Ha egyenként jobbá válunk, olyan erőt mozgósítunk, amely anélkül "ébreszti fel" a közelünkben élőket, hogy egyetlen szót is szólnánk. Nincs vita, nincs meggyőzés, nem feszülnek egymásnak az indulatok, viszont az "ébresztés-projekt" szépen halad előre.
Aztán azt gondoltam, mi lenne, ha megpróbálnánk együtt megváltozni, felemelkedni, jobbá válni. Olyan megvilágosodás tanfolyamot ajánlok itt a blogon, amelyben nincs semmi misztikum. Nem nyitogatunk csakrákat, sem harmadik szemet, és nem is kerül pénzbe - de az a bizonyos rezgés, amiről a nagy tanítók beszélnek, bizonyosan megemelkedik, és így máris rengeteget tettünk azért, hogy szebb legyen a világunk.
Aki csatlakozik, ne gondolja, hogy könnyű utat választ...
Minden hétre kitűzünk ugyanis egy célt, amit megpróbálunk együtt betartani.
Pl. : Egy hétig senkit és semmit nem kritizálunk... Aztán megbeszéljük, hogyan sikerült.
Aki csatlakozni szeretne, írjon a Megjegyzésekben, és írja meg azt is, mit szeretne önmagán megváltoztatni. Én majd összesítem a feladatokat, és minden héten kihúzom egy kalapból az aktuális célt, aztán hajrá :-)

Tudom, hogy sokan olvassátok ezt a blogot, de most azt kérem, hogy ne csak olvassátok, hanem csatlakozzatok, mert higgyétek el, ez az az út, ami megmentheti a világot. Egyedül, mégis egységben.
Jelige: "Egy virág nem alkothat szép kertet".
Most megyek és elkezdem összegyűjteni, hogy én miben szeretnék változni, aztán holnap leírom.
Hát, igen... az egyik dolog a halogatás... :-)

2010. november 2., kedd

Fontos kérdés

Van-e valaki köztünk, aki jógával, vagy valamilyen más hasonló mozgásfajtával foglakozik magasabb szinten?! Kellene egy kis szakmai tanács egy újabb művemhez...

2010. október 26., kedd

Spatulkáék

A gyerekeim már többé-kevésbé felnőttek, ám én készülök rá, hogy előbb-utóbb érkezik a következő generáció a családba, ezért idejében elkészítettem az esti szabad mesélés segédeszközeit: Spatulkáékat. Spatulkáék olyan faspatulából készülnek, amit a doktorok a torokgyulladás felderítésére használnak. Spatulkáék olyan dobozban laknak, amelynek a belseje mágneses, úgyhogy pihenésképpen fölragadnak a doboz falára, merthogy egyébként bábozunk velük. Spatulkáékban az a "fifika", hogy magyar jelképrendszer díszíti őket, így a jelek, jelképek a következő generáció tudatalattijába észrevétlenül bekerülnek, és talán felülírják a manapság divatos, kifejezetten ronda rajzfilmfigurák lélektani romboló hatását.

Spatulkáékat szigorúan a felnőtteknek készítem, a gyerekek csak az esti mese idején juthatnak a közelükbe, mert ily módon megmarad a misztikum, a csoda, és a fantázia is működni kezd. (Ha a gyerekek kézbe kapják, rövid időn belül a többi megunt játék közt landolnak...)

A mesét azután már mindenki maga találja ki. :-)



2010. október 23., szombat

Egyik barátom küldte

Érdemes megnézni. Szerintem az eddigi legjobb médiumi közlés hosszú idő óta. Más forrásból én is így tudom...
www.youtube.com/watch?v=R4vreQbBy7k

2010. október 21., csütörtök

Csak a TÖKÉLETES tökéletes?

Nézem az RTL-en az X-faktort...

Ennek kapcsán egész héten azon gondolkoztam (no, azért mást is csináltam), hogy vajon melyik az igazi művészet.

1. Amikor valaki nem énekel tökéletesen, de a tökéletlen éneklésével nagy-nagy örömöt okoz

2. Amikor valaki tökéletesen énekel, mégsem okoz örömöt.

Én inkább az első esetre szavazok, mert mi más lehet a művészet feladata, mint örömöt, boldogságot adni, vagy felemelő érzéseket közvetíteni - és ehhez nem szükséges tökéletes produkció, sőt...

Ugyanez a helyzet a kézműves termékek között is. Sokszor egy kicsit csáléra sikeredett alkotás sokkal nagyobb erőt hordoz, mint egy tökéletesen kivitelezett.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már annyira tudok örülni, ha a sóbizniszben látok néhány elálló fület, féloldalas mosolyt, egyszóval valami esetlent, félszeget, természetest. Olyat, amihez még nem nyúltak hozzá sztájlisztok, koreográfusok, tánctanárok és egyéb átalakítók.


Szóval nekem a tökéletlen valahogy egyre tökéletesebb és szeretnivalóbb...
Lehet, kicsit haza beszélek, mert ez a mai alkotásom:



2010. október 19., kedd

Ez itt a reklám helye...


Megnyitottam ugyanis a boltomat, itt fenn a jobb sarokban, ahol megvásárolhatók az alkotásaim. A "termékeket" folyamatosan töltöm fel az oldalra, csak a tárgyfényképezés fortélyait kell még kellően magas szinten magamévá tenni...

Ma a medálok napja van.

2010. október 17., vasárnap

Látom, ha hiszem...

Kaptam egy levelet valakitől, amelyben egy kolontári családról van szó (anya, apa, és három kicsi gyerek). Olyan családról, akik a házukat és mindenüket elvesztették, de ők mind az öten fizikai sérülések nélkül megúszták.

Ami számomra különösen érdekes volt a levélben:


"Az anyuka az Isteni gondviselés jelének tekinti, hogy a házukban az áradatban csupán egyetlen szekrény maradt állva, aminek a felső polcán két dísztányér volt és az imakönyv."


Tudom, hogy lassan olyan vagyok itt a blogon, mint egy térítő szektás, de nem tudok mást mondani. Látom, hogy odaátról mennyien segítenének, ha tudnának, ha hagynánk... ha kérnénk. Kérés nélkül viszont nem avatkozhatnak az égiek az életünkbe, akkor sem, ha a szívük szakad meg értünk. Most különösen fontos időszak következik, hiszen meghalt szeretteink ezekben a hetekben meglátogatnak minket, és az arra fogékonyakkal beszélnek, megjelennek az álmukban, egyszóval próbálnak velünk kapcsolatba lépni. Próbálnak üzenni, óvnak minket, segíteni akarnak.


A Halloween csinnadrattája ezt a bensőséges párbeszédet nem segíti, hanem éppenhogy lehetetlenné teszi. Nálunk Mindenszentek a csend, az emlékezés és a befelé fordulás ünnepe. A halottak nem holtak, hanem olyan élők, akiket mi nem látunk, de akikkel tudunk beszélgetni... ha figyelünk rájuk.

Íme a barlangom szelleme fényképen...
A barlang-avatón fényképezte anyukám

2010. október 13., szerda

Szívem szerint

Bizony mondom nektek, ha ilyenek lennének a papok, én reggeltől estig a templomban ülnék és hallgatnám őket...

http://www.erdely.ma/hitvilag.php?id=75917&cim=bojte_csaba_eloadasa_az_elet_kulturajarol_a_nemzeti_osszefogasrol_audio

2010. október 10., vasárnap

Elég-e az ébresztés?!

Valaki azt írta az előző bejegyzésre, hogy még semmi nincs veszve, hisz vannak már ébredező,- mi több-, felébredt emberek...
Tényleg igaz, hogy semmi nincs veszve, de a katasztrófák sűrűségéből ítélve az idő bizony fogy, úgyhogy a finom ébresztgetés már nem elég. Aki még manapság is azon tűnődik,ugyan van-e élet a Földön kívül, vagy hogy az emberiség tényleg az Univerzum egyetlen értelmes faja-e... szerintem ez ma már vicces és egyben tragikus. Lélekgyógyászok akarják gyógyítani azt a lelket, amelynek ők maguk tagadják a létezését,- és pontosan ilyen az egész földi rendszer.
Ébresztgethetünk, ébresztgethetünk, -de kérem, itt már RÁZNI ÉS KIABÁLNI KELL!

2010. október 5., kedd

Vörösiszap

Újabban szinte minden napra jut katasztrófa... Akiket ér - tanácstalanok. Nem értik, mi okozta. Nem értik, miért éppen őket érte. Keresik a felelősöket, pedig legtöbbször nincs felelős. Az erők sokszor természeti katasztrófákban egyenlítik ki egymást, ami a természetnek természetes reakciója például az ellene alkalmazott emberi erőszakra. Nem xy a felelős, hanem szinte mindenki, akit most hátán hord a Föld. Mivel az erőszak erőszakot szül - a Föld időnként megindul ellenünk.


Lenne persze segítség, de az nem mindig földi...
Mozgósítjuk-e ennek érdekében a saját településünkön az égi erőket?!
Használjuk-e a megfelelő magyar jelképeket?!
Van a lakóhelyünkön olyan égi erőpont, ahol igaz szívvel kérjük a segítséget, és ahol minden héten védelmet kérünk saját városunkra, falunkra?! (Mert a Pápára és a püspökökre minden héten kérjük az áldást a katolikus templomokban. Magunkra vajon miért nem?)


Vajon mikor készül el otthon a házi oltár?

2010. szeptember 26., vasárnap

Napraforgó

Ez a napraforgó a kőből nőtt ki a barlangom mellett, és töretlenül virágzik. Jelnek vettem odaátról... :-) - mert a megjelenésével egy időben megjelent néhány önzetlen, kedves ember is körülöttem.


2010. szeptember 20., hétfő

Néznivaló

Hosszú, de megéri megnézni:
http://video.google.com/videoplay?docid=-1509230126993333797&hl=hu#

Aki szeretné, hogy megváltozzon a világ, annak bizony némi agymunkát is kell végeznie...

Hátha tud valaki segíteni, aki a közelben lakik


Kaptam egy levelet Budapestről, a XX. kerületből. (Csepel):


"Kedves Színia!


A Boldogasszony nevében című könyvedet olvastam. Én most 40 éves vagyok. Mindenre megtaláltam benne a választ, amit eddig kerestem. Úgy látszik most jött el az ideje. Felemelően lehangoló, hogy mennyi rejtett kincs van a magyarságunkban, amiről nem tudunk semmit. Engem nagyon megdöbbentett.
Érdeklődni szeretnék, hogy tudsz-e olyan lehetőségről, hogy az általad megírt könyveket kölcsön kérve el lehet-e olvasni. Sok van belőle, rengeteg értékes információval, melyeket szeretnék beépíteni a saját életembe. Nem tudom megvenni őket, viszont elolvasás után visszaadnám. Könyvtárban nem találtam eddig.
Válaszodat előre is köszönöm, minden jót kívánok neked,


tisztelettel: Sz. Zsuzsanna"

2010. szeptember 14., kedd

Lehetsz önmagad?


Először fordult elő, hogy hosszas győzködésre beengedtem a házamba 10 embert, akik állítólag tanulni akartak tőlem. Összeszokott csapat volt, de én nem ismertem őket különösebben. Úgy volt megbeszélve, hogy a kertben tüzet rakunk (Kisasszony nap tiszteletére) így a férjemmel előkészítettünk mindent odakint.

Amint a a csapat megérkezett, azt mondták, hogy ők ugyan nem mennek ki a kertbe, mert fúj a szél és hideg van (+14 fok), menjünk be a házba.

Bementünk, bár így felborult az egész program. Minden cuccot, ennivalót, innivalót be kellett hordani, és odabent nem is nagyon fértünk el. No, mindegy, ezen kicsit "berágtam", ám ez legfeljebb annyira látszott, hogy nemigen volt kedvem jópofizni. Ennek ellenére három órát beszélgettünk, és minden feltett kérdésre válaszoltam.


Aztán másnap kaptam egy levelet a csoport vezetőjétől, amelyben leírta, hogy nagyot csalódtak bennem, ugyanis egész idő alatt teljes mértékben szeretetlen voltam, és sugárzott belőlem valami sötét erő. Ami nem is csoda, mert sötétbe is öltöztem. (Sötétkékbe. Ez a kedvenc színem.)


Mit mondjak... a levél nagyon rosszul esett, mert semmi alapja nem volt. Egyszerűen önmagamat adtam, mert ilyen vagyok. Nem csevegek, nem udvariaskodom, nem puszilkózom össze mindenkivel, viszont a komoly kérdéseket nagyon komolyan veszem, és ha tudok, válaszolok.


Általában sötétkékben...


Tanulság: Ezek után sem leszek más, CSAKIS ÖNMAGAM. Ezek után sem csinálok magamnak hazug imázst, hogy jobban "elkeljek" a piacon, és jobban megfeleljek a "nagy spirituális tanító" képének... Ezek után is fel fogok tenni olyan provokatív kérdéseket, hogy pl. "Van-e otthon házi oltár?! (Mert fel mertem tenni egy ilyen provokatív kérdést azoknak, akik tanulni jöttek hozzám...)


2010. szeptember 7., kedd

Kemence


A barlang nemsokára kész. Még egy olyan kemence hiányzik belőle, amiben kenyeret is lehet sütni... Esetleg van valakinek bármilyen tapasztalata kemence ügyben?!

2010. augusztus 31., kedd

Veszett világ


Nyaraltam még egy kicsit, és közben elolvastam egy nagyon érdekes könyvet. A szerzője Ayn Rand, a címe pedig Veszett világ. Nem könnyű olvasmány (amúgy 1000 oldal apró betűvel)... Röviden arról szól, mi történik azzal a világgal, ahonnan kivonulnak a tehetséges emberek, és magukra hagyják a vérszívókat: azokat, akik rajtuk élősködnek.

A könyv jó 70 éve íródott, és a közeli jövőnket írja le. A jövőnk egyik verzióját. Ajánlom mindenkinek. (Az Alexandra kiadónál jelent meg.)

2010. augusztus 16., hétfő

2010. július 30., péntek

Indexen

Kérdezték néhányan, hogy ott leszek-e a Kurultájon...
Hát, nem leszek ott.
Néhány művemet a Kurultáj szervezői nemkívánatosnak minősítették, és ez bizony rosszul esett, mert én azt gondoltam, hogy egy csónakban evezünk.
Sajnálom, hogy kilöktek a csónakból, de azért szerencsére tudok úszni, úgyhogy nem visel meg annyira ez a kis "baleset". Majdcsak küldenek értem odafentről egy mentőcsónakot :-)

2010. július 21., szerda

Horvátország


Horvátországban úton-útfélen ilyen kis kápolnácskákat találunk az utcák elején, az alagutak bejáratánál, szóval mindenütt. A horvátok nem szégyellik a keresztény jelképeket és nem tartják őket diszkriminatívnak sem...
És remélhetőleg, ez így marad akkor is, ha majd belépnek az EU-ba...

2010. július 20., kedd

Tengereltem


Jó volt megint tengerelni...

Az Adria nekem minden évben színterápia. Elég csak nézni, és máris kigyógyulok minden -egész évben összegyűjtött- bajomból.


Még jobb, ha nincsenek körülöttem "kultúrált" fürdőzők. Olyanok, akik már reggel nyolckor biztosítják a helyüket a legjobb helyeken a parton, lepakolják a (fél kamionnyi) cókmókjukat, majd valamikor dél felé ténylegesen el is foglalják azt. (Voltak olyanok, akiknek szolgálóik voltak a korai felkelésre és a kipakolásra...) A következő lépés azután a napolaj félcenti vastagon való felvitele, amitől a víz délutánra minden strandon Mexikói öböllé válik. Csak csendben megjegyzem, hogy a bőrrákot nem önmagában a napfény, hanem többek között a bőrbe kerülő vegyi anyagokat (pl. a fényvédő krémek) katalizáló napfény okozza. Én SOHA nem használok semmiféle napvédőt, és tökéletesen arisztokratikus :-) fehér bőröm ellenére sem égek le, mert nem vagyok kint a napon 10 és 17 óra között. A VERŐ-fényt mindig kihagyom :-) Verje azokat, akik hagyják magukat...

2010. június 25., péntek

VIGYÁZZ, CSAPDA!

A magyarok Istenére…

Vajon milyen a magyarok Istene?!
Olyan-e, mint amilyennek az Egyház és a Biblia mutatja?
Vagy olyan, mint amilyennek az amerikai ezoterikus irányzatok kiáltják ki?
Netán a buddhistáknak van igazuk?

Tegnap megnéztem a „Mózes kód” című filmet, amely a „Secret” c. nagysikerű amerikai film folytatása. Nekem személy szerint már a Secret sem tetszett igazán, mert kihagyta a nagy MINDENTMAGADTEREMTESZ buliból az Istent, és hát ez nekem kicsit hamisan csengett… Vártam, hogy mit hoz a folytatás, és mikor bújik ki végre a szög a zsákból.
Na, most kibújt. A Mózes-kód c. filmben ugyanis a nagy tekintélynek örvendő szakértők az Ószövetség Istenét méltatják, és erről nem kell többet mondanom azoknak, akik olvasták a Bibliát. Az Ószövetség istene ugyanis nem a szeretet istene, hanem a bosszúállásé és a manipulációé.

Azt is elmondják persze, hogy ha jót akarunk magunknak, akkor SZOLGÁLNI kell, mert hogy mi mindannyian EGY vagyunk…
Milyen ravasz… mert ez tulajdonképpen igaz. Csakhogy mi nem úgy vagyunk egy, ahogy ők szeretnék… nem a globalista világ szerinti egy vagyunk, akik szolgálják a HANGOT. Azt a hangot, amit majd a világ urai a fejünkbe plántálnak.

Szép szavak, csodás kijelentések…

Szolgálj
A magyarban a szolgának nincs pozitív jelentése. A szolga parancsnak engedelmeskedik, és parancsra bármit megtesz. Akárcsak az alázatos. Az alázatos térdet és fejet hajt a hatalmasabb, erősebb előtt - általában érdekből.

A magyar nem ilyen.
Az igazi magyar emelt fővel közlekedik, nyílt, becsületes, tisztességes, megadja a tiszteletet mindenkinek, akinek jár, de nem szolga, és nem alázatos.
Teremtője nem is kíván tőle térden csúszást, mert a Magyarok Istene és a magyar ember TÁRSAK a teremtésben. Az ember szót kihangsúlyoztam, mert ez a partneri viszony egyetlen feltétele: EMBER a szó legnemesebb értelmében. Együtt teremtünk, mi magunk és a Jóisten: A cégtáblán ez áll:

JÓISTEN@TÁRSA

Lehet persze más istenekhez is csatlakozni, és más erőkkel teremteni. Annak lesz az eredménye az atomháború, Afganisztán, Irak, Gáza és társaik. Ilyenkor azonban ne a Jóistent kérdezzük, miért engedi mindezt…
Aki az Ószövetség bosszúálló istenéhez csatlakozik – hadd ne nevezzem a nevén – olyan világot hoz létre, amelyben bizony szolgálhat reggeltől estig és a jutalma lesz a Kánaán. Az a Kánaán, amit ma élünk: A PÉNZ világuralma.
Ha tetszik, minden rendben, a megfelelő istenhez csatlakoztunk. Ha nem, akkor viszont fel kéne tenni a kérdést: Hogyan tovább…
Kell-e nekünk a Secret, a Mózes-kód és a többi hasonló világhírű alkotás. Hiszünk-e nekik?! Hiszünk-e a szép szavaknak?! Velük vagyunk EGYEK vagy inkább a JÓISTENNEL?!

Mert ha EGYEK vagyunk a Jóistennel, egyek vagyunk mindenki mással is, aki az Ő oldalán áll… de nem vagyunk egyek a baltás gyilkossal, és nem vagyunk egyek a háborúkkal, a mészárlással, a manipulációval, a hazugságokkal, a kizsákmányolással és az éhezéssel.

Ámen.
(Nem tehetem ki ide a film linkjét, mert magánlevélben kaptam, de ha valaki kéri, szívesen elküldöm. szinia7@vnet.hu)

2010. június 19., szombat

Az albatrosz

Magyarból érettségizett tegnap a lányom, így végighallgattam tőle jónéhány magyar tételt. Jó volt újra hallani azt a sok-sok gyönyörű verset, amit annak idején még nem tudtam mindig értékelni. Ma már igen... De azok az elemzések!!! Édes jó Istenem, miért kell tönkre tenni a művészetet az elemzésekkel?! Az elemzés darabjára szedi, ez által pedig tönkre teszi a művet, lehúzza, lealacsonyítja a csodát. Pontosan úgy, mint ahogy a tudomány lassan tökéletesen kielemzi, és tökéletesen megsemmisíti a világot.
Valahogy így:
Olykor matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol,
albatroszt ejt, vizek nagy madarát,
mely egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára,
a kéklő ég ura esetlen, bús, beteg,
leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,
s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, most sántít suta félsszel,
még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,
csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
másik majmolja a tört szárnyú bicegést.

A költő is ilyen, e légi herceg párja,
kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,
s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.

Charles Baudelaire: Az albatrosz
/Ford.: Tóth Árpád/

2010. június 16., szerda

A jelkép ereje

Kaptam egy nagyon régi, palackba épített házi oltárt, amely állítólag az 1800-as évek elején készült. Elgondolkoztam rajta - miközben nagyon óvatosan kézbe vettem -mi mindent élt már át ez az üveg. Az 1848-as szabadságharcot, az utána évekig tartó üldöztetést, azután az első világháborút, a második világháborút, a kommunizmust. Bombázásokat, népirtást. Ráadásul senki nem verte le a polcról, és egyetlen gyereknek sem sikerült összetörnie.
Szóval, belegondoltam, hogy mekkora lehet az ereje, ha mindezt sértetlenül megúszta...
Rám úgy hatott, hogy hosszú idő után újra kedvem támadt az alkotáshoz. Ez itt a tegnapi művem:



2010. június 8., kedd

Barlang

Vadrózsa (majdnem) előttünk

Na, ma megint építettük a barlangot, ami annyit jelent, hogy "leváltottuk" az eddig megbízott mestert, és új csapatot kerestünk. Az eddigi mester valószínűleg arra gondolt, hogy ezen a barlangon majd megkeresi a pénzt a gyermekei oxfordi iskoláztatására, ám ez (neki) sajnos nem jött össze. Ráadásul a barlang falában ott hagyott kb. 100 db rozsdás szöget, amit szépen körbevésett, úgyhogy most a barlang fala leginkább egy kivénhedt sündisznóhoz hasonlít. Ma, már igencsak meleg volt, úgyhogy jól esett odabent a hűvös. És nem kerül pénzbe, mint a légkondi...

2010. június 4., péntek

Harangok

Hát...sajnos nálunk ma hallgattak a harangok, pedig legalább öt templomban megszólalhattak volna.

El tudjátok képzelni, mit éreztek az emberek 90 évvel ezelőtt, amikor megkapták a hírt, hogy az ország kétharmadát elvették tőlük?! Nekünk csak elmesélték, mégis fájdalmas. Milyen lehetett akkor ezt átélni... Azt a dühöt, megaláztatást, tehetetlenséget, bánatot.
Ezek az érzések minden bizonnyal beépültek a magyarság tudatba, hiszen akkor sokkoltak mindenkit. Ezek az érzések máig betegítenek minket, és a gyógyulás mint mindig, most is Isten kezében van.
Istenében, és nem az egyházéban...
Ha én egyház lettem volna, minden mise végén ezért imádkoztam volna, már 90 éve.
Még most sem késő. Vajon vasárnap végre megteszik?!

2010. június 1., kedd

Betiltott ősi magyar gyümölcsfajták...




Én teljesen megdöbbentem ezen a filmen, ugyanis kiderült, hogy az őshonos magyar gyümölcsfajtáinkat tilos kereskedelmi forgalomba hozni. Ezért ehetjük az íztelen szagtalan almákat, körtéket, a megrághatatlan szőlőket, és egyéb gyümölcsnek nem nevezhető termesztményeket.

A filmből az is kiderül, hogy szerencsére vannak renitensek, akik tesznek erre a törvényre. Itt található a filmben szereplő úr elérhetősége, ha valaki ősi magyar fajtájú facsemetékre vágyik:


Kovács Gyula
Pórszombat Petőfi u 1/a.
06-30-2351063

2010. május 31., hétfő

Hát ez fantasztikus...




Ezt szerintem lehetetlen betanítani...
Szerintetek, hogy "működik"?!

2010. május 29., szombat

Nagyon kell az ígért újrakezdés...

Szóval, alighogy kiástuk az emésztő gödröt a saját területünkön, máris feljelentett minket valaki, mert bizonyosan engedély nélkül ástuk azt a gödröt...
Felháborodva, sőt majdnem szirénázva jött ki a "barlanghoz" a polgármester és segédje, hogy meggyőződjenek róla, micsoda hallatlan kihágást követtünk el... Miután látták, hogy nincs is olyan nagy baj, jól elbeszélgettünk a polgármesterrel, aki végül is pórázra fogta még mindig vicsorgó segédjét, és így szépen békében elváltunk egymástól. A gödör ugyanis nem engedélyköteles. (Ezt ők, mint hatóság nem tudták... ami azért elég blama :-)
Na, mindegy. A rossz szájíz azért megmaradt. Isten hozott Magyarországon...

2010. május 27., csütörtök

Mindennapok 2


A mindennapjaimat pillanatnyilag egy barlang építése köti le... És ez komoly, nem vicc! Olyan helyet akarok létrehozni, amelyik már önmagában is gyógyít, és ráadásul megfelel a magyar ház elvárásainak. Egy helyet, ahol igazán kikapcsolódhat és meggyógyulhat egy nagy család a nagyszülőktől az unokákig. Ahova együtt mehet nyaralni (vagy telelni) mindhárom generáció, hogy évente legalább két hetet együt töltsenek. Ehhez olyan helyet kellett találni, ahol van gyógyfürdő, van élménypark, jó bor, erdők, hegyek, források, horgásztavak, csend, és különleges erejű szent helyek.


A helyet végre megtaláltam, és megtaláltam hozzá a megfelelő "barlangot" is (régen barlanglakásként működött.) Ez egy domb alá, a tufába vájt barlang, zárt állapotában télen-nyáron egyforma 10-12 fokos hőmérséklettel: ma azt mondanánk, hogy egy ökoház :-)

Nohát, ezt a barlangot most némiképp civilizálni kell, hogy a ma megszokott (jó értelemben vett) színvonalon működjön, ami persze nem kis munka...
A képen egy falrészlet.
Ha érdekel benneteket, tudósítok az építkezésről. A helyet azért nem árulom még el, mert máris akadt ellenségünk egy feljelentő formájában. :-)
De erről majd inkább holnap...




2010. május 26., szerda

Mindennapok




Megint kaptam egy levelet az egyik kedves olvasómtól, aki azt kérdezi, hogyan élem a mindennapjaimat és mit sikerült megvalósítanom a saját életemben abból, amit leírtam a könyveimben... és mindezt jó lenne a blogomon olvasni.


Nohát, ezen ne múljon. A kérdés első felét ezentúl igyekszem bevenni a mondandóim közé.


A kérdés második részéről inkább a családomat kellene megkérdezni, akik sajnos nem mindig érik fel ésszel, mekkora tudás mellett élhetnek nap mint nap :-) és ezt nem is értékelik kellőképpen. Mi több, ennek a véleményüknek még hangot is adnak... Szóval teljesen hétköznapi módon élem a hétköznapjaimat. Morgok a rendetlenségért, az otthagyott mosatlanért, morgok a kutyával, amikor állandóan összesározza a lépcsőt, mi több - kilátásba helyeztem, hogy seprűt és felmosórongyot kötök a farkára... Amikor pedig a kutyaszart kell összeszednem, mindig elmondom neki, hogy feltalálhatná már valaki a szarevő kutyákat, ami a kutya legvisszaforgathatóbb (recycling) formája lehetne. (Írhattam volna mindezt szebb szavakkal is, dehát ha egyszer ronda és büdös, akkor mit szépítsem a dolgot.)


A lényeg a lényeg: nem vagyok sem szent, sem semmiféle guru. Igyekszem javítani magamon, ami persze nem mindig sikerül, de nagyon utálom, ha ezt valaki más közli velem. :-)




Időnként ihletem van, és ilyenkor hónapokig fel sem állok az íróasztal mellől, mert írok. Máskor nincs ihletem, és ilyenkor szekálom kicsit (szerintük nagyon) a mellettem élőket. Most pl. naponta nyírom a füvet -szerintem jogosan - szerintük mániából. Megmértem: 1 nap alatt nőtt 5 centit... Hát nincs igazam?!:-)




Holnap folytatom. Mármint ezt az írást... Most megyek füvet nyírni :-)





2010. május 19., szerda

Kaptam egy levelet

A levelet egy fiatal, lelkes és kedves angol tanárnő írta. Azért tettem fel ide, hátha tudtok neki ötletekkel segíteni, hogyan tudna mindezek ellenére tanítani...
"Nekem most épp sok a munkám, és ki vagyok merülve. Április 1-jétől óraadó lettem 2 szomszédos faluban. Mert az előző angoltanár elment. Már nem bírta ki év végéig. Angliába ment babysitternek...Kiborult... Hát, a gyerekek kiborítóak!!! Meg kell mondjam!! Pedig azt gondolná az ember, hogy mivel falu, a falusi gyerekek jól neveltek, csendesebbek... de! A TV, mobiltelefon, internet mindenhol ott van, jelen van, s ez a világ már valóban egy globális falu!!!!! :-( Képzeld a gyerekeket semmi, de SEMMI nem érdekli!!! pedig tudod, hogy én *érdekesen* tanítok!!!! Mihez képest!!! Nem vagyok egy avatár!!! Az óra menete, valóban lassúnak tűnhet egy számítógépes play station- höz képest!!!! Pedig viszek be dalokat, érdességeket, és tudod mi van!!! Mindenki mondja a magáét!!! Minden 2. percben fegyelmezek, nem hallom a saját hangom, még a magnót sem!!!!! Nem tudnak csendben lenni, nem tudnak figyelni, és elmondom 5 ször a feladatot, aztán valaki megint megkérdezi, akkor melyik oldal???? 5 év alatt én vagyok a 6. angol tanár... Mindezek mellé még mocskos szájuk van de nagyon!!! 4-8 ig tanítok, s brutális hallgatni a káromkodásaikat órán és szünetekben is!!! Túl sok ez az én lelkemnek.
Az óvodában szintén szenvedek, mert a fiúk agresszivitása már kimerítő nekem. Ugyanaz van itt is kicsiben, már az óvónők is ki vannak idegileg :-( verekednek, újra élik az előző nap megnézett agresszív meséket, némelyik gyerek kezelhetetlen, fejét a falba veri, káromkodnak, a kis 6 évesek is!!! a sz@r a kedvenc szavuk, és halálfejeket rajzolnak.
Kezdek kimerülni és kiborulni, mert ezt a szennyet nem lehet bírni. Ezek a gyerekek agymosottak a tv által!!!! Semmi nem érdekli őket!!! Csak az a szemét, amit kapnak! Győzike showt néznek, meg minden ilyet, én meg tv-t sem nézek, szóval nem tudom miről beszélnek. Éjfélig, hajnal 2 ig neteznek, sex filmeket néznek, és az iskolában elalszanak. Annyira elszomorító, hogy mi lesz ezzel a világgal...

2010. május 13., csütörtök

Már régen meg akartam írni, de elfelejtettem.

Tudjátok mit láttam a Híradóban?! A választások után 1-2 nappal mutatták, amint Dávid Ibolya kiköltözött a hivatali szobájából...
A szobája ajtaján pedig ez állt:

666

Dr Dávid Ibolya


Azt hittem, káprázik a szemem.
Gondolom, végig ez volt a hivatali szobája, ám a dolog mégsem tűnt fel senkinek. Kérdem én, hány jó keresztény fordulhatott meg ily módon az MDF székházban?! :-)

2010. április 29., csütörtök

2010. április 27., kedd

Gondolatolvasás

Pár napja olvastam a hirado.hu-n:
"Egy évtizeden belül, azaz 2020-ra már boltok polcaira kerülhetnek az olyan "gondolatolvasó" robotok és szórakoztatóelektronikai eszközök, amelyeket a felhasználók agyhullámok segítségével vezérelhetnek - írja a Nikkei japán gazdasági napilap.
Az ilyen, sci-fi filmeket idéző BMI (brain-machine interface) eszközök az emberi agy és a számítógéprendszerek között képesek a közvetlen kommunikációra, azaz a felhasználó agyhullámait és az agyban keringő vér változásait fejre erősített szenzorokkal mérik, az így kapott információkat pedig speciális számítógépek értelmezik.
A napilap szerint nincs már messze a távirányító nélkül vezérelhető televízió és az olyan mobiltelefon, amely gondolatban megírt szöveges üzenetet küld.
A lehetséges alkalmazási területek között szerepel például az olyan autós navigációs berendezés, amely éttermet keres, ha a vezető az étkezésre gondol, vagy az a légkondicionáló, amely a szobában tartózkodók hőérzetéhez igazodva változtatja a beállított hőmérsékletet.
A gondolatolvasásra képes robotok akár az időseknek vagy a mozgáskorlátozottaknak a cipekedésben is segíthetnek. A japán kormány és a magánszektor együttműködésével még az idén elinduló fejlesztési programhoz a jelentős kutatóközpontok mellett várhatóan olyan nagyvállalatok is csatlakoznak, mint a Toyota, a Honda vagy a Hitachi - adta hírül a napilap."
HA EZ A TECHNOLÓGIA MŰKÖDIK, MINDEN BIZONNYAL KÉPES ODA-VISSZA IS HATNI.
Magyarán, képes befolyásolni a gondolatainkat... És ha már mindez nem titkos, képzeljétek el, hol állhat ma gondolat-befolyásolás ügyben a haditechnika...

2010. április 24., szombat

Mitől gazdag Svájc?


Ma kaptam egy körlevélben:


"Svájcba emigrált magyar tanárnő fia szájából hallottam, hogy amikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését. Persze bizonyítani akart, és összeállította a listát, amit izgatottan vitt a bemutatásra.Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni. Az értetlen arcot látva, jóindulatúan elmagyarázta:- Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket?Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk és a későbbi minőségi problémák kizártak.
Ha nem, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani.Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket. Ha igen, jöhet.Végül felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban?Ekkor hátra kell dőlni és behunyt szemmel, (esetleg egy rövid szunyókálás után) pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán kell nekünk ez a szar?"

Figyelem, pedagógusok, és figyelem szülők! Ezt a hozzáállást tanítsátok minden családban, óvodában, iskolában, egyetemen!!! Ennyi kell ahhoz, hogy örökre kilábaljunk mindenféle gazdasági krízisből...