Sajnos nem tudom, hogy megírtátok-e az életmeséteket, mert nem nagyon gyűltek a megjegyzések ebben a témában, így azt sem tudom, miben kellene esetleg segítség... Ez azért nagyon fontos része az önbizalom témának, mert ha vissza tudunk emlékezni az életünk céljára, céljaira, rengeteg erőt szabadítunk fel önmagunkban. A cél ugyanis ERŐT szül. Szóval ez egy nagyon nagyon fontos feladat, és gondolom, hogy nem mindenkinek egyszerű a megvalósítása.
Visszajelzések nélkül viszont egy helyben toporgunk, ezért kérem, hogy írjatok - hogy haladtok!!!
Sziasztok!
VálaszTörlésKezdem én a sort.:-)
Igazából fogalmam sincs, hogy hol tartok?!
Életmese...
Leírtam egy életmesét (gondolatban tovább mentem...:-))
Inkább sugallatok jöttek, amiket szeretnék a jelenben/jövőben. Először elképzeltem, hogy minden jó körülöttem, de rájöttem, hogy ez nem valós...
Tehát megbocsátottam magamnak,hogy a vállalt utamról letértem, mert biztos nem így terveztem volna leszületésem előtt.Így most igyekszem hallgatni a szívemre.;-D Azt teszem, ami jó nekem és persze másoknak is.
Valójában ez az első ilyen adventem, hogy felkészülhetek méltóképpen a Szentestére Színia tanfolyama által.
KÖSZÖNÖM!:-)
Minden Jót!
K.
Kedves Társaim!
VálaszTörlésÉn is megfogalmaztam az életmesémet, ami nagyban különbözik a mostani életemtől. Vannak dolgok , amik érdekelnek, és az életem részei, de nem főfoglalkozásként. Ezen a vonalon haladva elképzeltem az új életemet.:)
A megvalósításához (koromnál fogva)nagy esély nincs, talán majd legközelebb, vagy már volt benne részem ebben az anyagi világban.
Most úgy élek, hogy mindenkinek azt adom, amit magamnak is kívánnék, hitem a lelkiismeret hite.
Örülök, hogy itt lehetek köztetek!
Écska
Kedves Színia!
VálaszTörlésMegírtam az életmesémet. Meglepően egyszerű lett meg rövid. És a felétől átment versbe. Meglepett ez mert én nem az a fajta vagyok aki rímelget.
Kedves az életmesém és a lényege már meg is van. Csupán a körülmények nem olyan ideálisak a valóságban mint amit megálmodtam magamnak.
Hogyan tovább? :o)
JG
Kedves Tanuló Társak!
VálaszTörlésAz első két hét "leckéje" után azt hittem sokkal nehezebb nem jöhet, számomra mindkettő az volt, erre tessék... kíváncsi leszek a többi hétre, de úgy érzem azok sem lesznek könnyebbek :).
Az életmesémet nem írtam le, csak a gondolataimban forgattam és nem vagyok benne biztos, hogy tudom, mi az ami nekem adatott. Egyáltalán tudhatom? Van hozzá erőm, hogy meglássam és befogadjam?
Azt érzem, hogy igazán akkor érzem magam jól a bőrömben, ha tudok segíteni a körülöttem élőknek, akár csak jó szóval vagy csendes hallgatással. Néha azt érzem, hogy most nagyon jó nekem, a helyemen vagyok, máskor meg azt, hogy biztos, hogy nem ezt kellene csinálnom és nem így... akkor most melyikre hallgassak? Az érzésem az, hogy jó úton vagyok, sokat változtam belül az elmúlt 3 év alatt, mondhatni gyökeresen. Bízom benne, hogy tudom követni a lelkem szavát továbbra is.
Bocsánat a hosszúságért, de ha egyszer belekezdek akkor csak úgy jönnek a gondolatok és ki is kívánkoznak az ujjaimból:)
Szép estét!
Kingunak:
VálaszTörlésSugallatként jön a mese. Nem baj, ha letérsz az útról, ezért ne hibáztasd magad, hisz erről szól az élet. A lényeg, hogy minél hamarabb rátalálj a saját utadra.
Écskának:
Soha nincs késő belevágni! Senki nem tudja, mennyi ideje van még.
Gabinak: Akkor próbálj meg változtatni a körülményeken. (Már amin tudsz.)
Kitimnek:Írd le a mesét, meglátod, sokkal világosabban látsz majd mindent. Nem kell, hogy szép fogalmazás legyen, elég , ha egymás után leírod, ami eszedbe jut.
Remélem nem haragszotok meg, ha bemásolok egy idevágó aranyos viccet.
VálaszTörlésAz egérke és az elefánt találkozik:
- Hány éves vagy te, elefánt, hogy ilyen nagyra nőttél?
- Kettő.
- Én is- mondja az egérke -, csak két hétig beteg voltam.
ILYEN NAGY ÖNBIZALMAT KÍVÁNOK MINDANNYIUNKNAK! :)
Nekem tetszik :-)
VálaszTörlés