Nézem az RTL-en az X-faktort...
Ennek kapcsán egész héten azon gondolkoztam (no, azért mást is csináltam), hogy vajon melyik az igazi művészet.
1. Amikor valaki nem énekel tökéletesen, de a tökéletlen éneklésével nagy-nagy örömöt okoz
2. Amikor valaki tökéletesen énekel, mégsem okoz örömöt.
Én inkább az első esetre szavazok, mert mi más lehet a művészet feladata, mint örömöt, boldogságot adni, vagy felemelő érzéseket közvetíteni - és ehhez nem szükséges tökéletes produkció, sőt...
Ugyanez a helyzet a kézműves termékek között is. Sokszor egy kicsit csáléra sikeredett alkotás sokkal nagyobb erőt hordoz, mint egy tökéletesen kivitelezett.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már annyira tudok örülni, ha a sóbizniszben látok néhány elálló fület, féloldalas mosolyt, egyszóval valami esetlent, félszeget, természetest. Olyat, amihez még nem nyúltak hozzá sztájlisztok, koreográfusok, tánctanárok és egyéb átalakítók.
Szóval nekem a tökéletlen valahogy egyre tökéletesebb és szeretnivalóbb...
Lehet, kicsit haza beszélek, mert ez a mai alkotásom:
Én a hamis éneklést azért kizárnám, de különben egyetértek veled. És nem tetszenek az ilyen és ehhez hasonló kijelentések: "Nem 100-as, az bizots." Ez kicsit olyan nekem, mintha más kárára humorizálnánk.
VálaszTörlésAmúgy ritkán nézek egyáltalán tv- t mostanában.
A hamis éneklés nem az a kategória, ami örömöt okoz, úgyhogy nem erre gondoltam "tökéletlenként" :-), hanem arra, amire a vájtfülűek azt mondják, hogy szerintük itt-ott néha hamis, de a normálfülűek ebből nem sokat érzékelnek.
VálaszTörlésJó gondolatok mára, valószínű ezek alapján kéne egy kicsit a maximalizmusomat megnyírbálni:-)))
VálaszTörlésMehajolok azok a dolgok előtt, ami nagyon össze van rakva, de csak addig, míg nem érzem rajta a sminket, azaz természetes úton fakad.
Az alkotásod te érzed ilyennek vagy olyannak... mi láthatjuk éppen annak az ellnekezőjét is... a fotó viszont lényegesen előnyösebb... vagy ez már a smink kategória? Szerintem még nem.
Nem, ez még természetes kategória...ugyanis tegnap sütött a nap, így jobbak voltak az esélyeim.
VálaszTörlésA maximalizmus akkortól maximalizmus, amikortól már korlátoz, és boldogtalanná tesz. Addig, amíg előre hajt, szerintem nincs vele baj. Végülis, ha az adott pillanatban a legtöbbet, legjobbat hozza ki az ember megából, az jó dolog. Holnap viszont már más lesz a maximum, nem?! A lényeg az, hogy ne egy elérhetetlen, abszolut legyen a cél...