Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2011. december 31., szombat

Boldog ébredést minden magyarnak 2012-ben!

Karácsony óta tudom, hogy ez évben írnom kell még valami fontosat a blogomra, de nem jutott semmi eszembe tegnapig. Tegnap azután éjjel kettőkor felébredtem, és ezt írtam:

"Minden népnek megvan a maga tehetsége, és a tehetségéből adódó feladata a Földön. Mi magyarok a MAG erejét, törvényét árasztjuk ebbe a világba. Amikor árad ez az erő, az a MAG-ÁR.
A Mag ereje békét, egészséget, derűt és boldogságot közvetít az emberiségnek. Segítségével megoldódnak a problémák, kiegyenlítődnek a konfliktusok, meggyógyulnak a betegségek.

A MAG ereje azonban csak akkor árad, amikor összekapcsolódunk a forrásával, magával a Jóistennel. Ebből következik, hogy Isten nélkül nincs mag-ár, vagyis nincs magyar sem. Amikor árasztjuk a MAG erejét, a feladatunkat végezzük. Amikor nem árasztjuk, amikor eltávolodunk Tőle - átadjuk a világot a sötét oldalnak. Önként és dalolva... 

Mi nem tudjuk, nem értjük mindezt. Mások tudják, ezért támadnak minket, ahol és amikor csak tudnak. Mi már elfelejtettük, mi a dolgunk, és főleg elfelejtettük, hogy mekkora spirituális erővel rendelkezünk. Amikor egy magyar a MAG erejét árasztja, olyan erőt képvisel spirituális szinten, mint a fizikai világban egy atombomba ereje. A sötét oldal fél az erőnktől, ezért természetesen a "lelki leszerelésünket" szorgalmazza - eddig bizony szép sikerrel.

2012 különleges év lesz...
Ha azt szeretnénk, hogy a világ "megússza", most már fel KELL ébrednünk. Ha felébredünk, ha mindannyian együtt árasztjuk a MAG erejét, akkor a MAG-ÁR minden rosszat elsodor, és a Föld új világra ébred.

Ellenkező esetben viszont... 

Szeretettel: Színia

2011. december 24., szombat

Áldott, békés Karácsonyt!

2011. december 21., szerda

Válasz B. Andreának

Kedves Andrea, nem működik a címed, ezért itt válaszolok a kérdéseidre:
 
A legerősebb védő jelkép az Istenanya a gyermekkel...
 
Amennyiben van egy kis házi oltár a ház közpoti részén (pl. nappali, vagy konyha), a lényeg már rendben is van. Ez a megoldás az összes felsorolt problémára :-) Nálunk mindig ég a házi oltáron egy mécses, amikor itthon vagyunk. A házi oltárra oda lehet tenni egy kis papírlapon az épp aktuális kéréseinket, problémáinkat.
 
Ha Isten velünk, ki ellenünk?!
 
A ház négy sarkában célszerű elhelyezni egy-egy megtisztított (kb. öklömnyi) hegyikristályt, amelyekre először is áldást kérünk, és a lakást sem árt minden évben Vízkereszt környékén egy pap által megszentelni.
 
Ennyi elég is lesz... a többi már a Jóisten dolga, ezért hát ne is aggódj tovább :-)

2011. december 16., péntek

Ma megjelent

Itt megrendelhető: http://www.puskimasszikonyveshaz.hu/
Az egész könyv színes, úgyhogy (remélem) szép is...
(Azért csak remélem, mert még nem láttam "élőben".)

2011. december 15., csütörtök

Ki az ellenség...

Azon gondolkodtam mostanság, hogy milyen jó dolguk volt a régieknek, mert egyértelműen tudták, hogy mi a jó és mi a rossz. Azt is tudták, hogy ki a barát és ki az ellenség. Tudták, hogy kit szidjanak, kit vagy mit kell megdönteni, kit kell elzavarni, ha rosszul mennek a dolgok... Más kérdés, hogy nem sikerült mindig elzavarni az illetőket, de legalább tudták, hogy hányadán állnak.
Mi, 21.századiak azonban mit tegyünk, ha már torkig vagyunk a rendszerrel?!
Kit szidjunk?! Ki a hibás?! A kormány? Az EU? A bankok? Az IMF? Vagy mi magunk, mert vakok voltunk?
És hogy hívják a felelősőket? MI A NEVÜK?
Mert a legszomorúbb dolog, hogy NINCS NEVÜK, hisz mindegyik testület fölött egy másik testület uralkodik.
Vajon hogy hívják azt, aki a csúcson ül? És melyik testület a csúcs?

Azután az is felmerül, hogy HOVÁ TŰNIK A VILÁGBAN EZ A RENGETEG PÉNZ évről évre, amit a bankok beszednek az országoktól... mert én nem látom, hogy a világ valamely pontja eszeveszetten fejlődne a rengeteg új befektetéstől, sőt.
Esetleg a Marson építkeznek belőle, vagy már a Jupiteren? Mert kb. hatmilliárd rabszolga dolgozik évtitedek óta ennek a rendszernek itt a Földön, és mégsincs semmi látszatja.
Érdekes, nem?!
Lehet, hogy nem is emberek működtetik ezt a rendszert, hanem valamilyen földönkívüliek?!



2011. december 8., csütörtök

K. Zsuzsának

Kedves Zsuzsa, sajnos nem tudok válaszolni a levélre, mert mindig visszadobja a szerver, úgyhogy ez úton írok, és remélem, hogy elolvasod:

Előre láthatólag 16.-án jelenik meg a könyv, és a Püski kiadó adja ki, tehát náluk lehet megrendelni. Biztosan felveszik a rendelést előre is. A címük:http://www.puskimasszikonyveshaz.hu/
 
Üdv.: Színia

2011. november 23., szerda

Ma kaptam, érdemes megnézni

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=d89435eb4

Látom, hogy nem túl népszerűek azok a bejegyzéseim, amelyek a gazdasággal kapcsolatosak... Valószínűleg népszerűbb lenne, ha készítenék egy jó túrós tésztát, és feltenném a receptjét a blogra. :-) Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem egyszerű megérteni a mostanság zajló folyamatokat, de EMBEREK, ha nem értjük meg, hogy valójában mi történik, ha nem keressük a háttérinformációkat, akkor nem tudunk előre lépni. A fenti linken érdekes dolog derül ki pl. a Líbiában történtekről, és ha belegondolunk, akkor hátborzongató, hogy mindezért emberek haltak meg. Hátborzongató, hogy velünk magyarokkal is azt csinálnak, amihez épp kedvük szottyan.

Itt és most nincs más megoldás, mint összefogni az egész világnak a pénzhatalmi rendszer ellen. És ehhez tanulni kell, gondolkozni és idejében lépni. Mert azt hiszik, hogy teljes az agymosásuk, ezért biztonságban érzik magukat, és röhögnek a markukba.

Mit lehet lépni?!

1. Nem szabad használni a bankokat, úgy kell tenni, mintha nem is léteznének.
2. Kizárólag magyar árut célszerű venni, és lehetőleg közvetlenül a termelőktől.
3. Átállni a helyi pénzekre.
4. Megkérdezni magunktól, hogy amit épp meg akarunk venni, arra valóban szükségünk van-e... 

2011. november 10., csütörtök

Decemberben megjelenik


A legtöbb ember egész életében csupán boldog szeretne lenni…
A cél érdekében mindent kipróbál, amiről azt gondolja, hogy boldoggá teszi, és persze legtöbbször csalódik, mert a boldogság legfeljebb néhány percig, vagy néhány órán át tart.
(A legújabb csoda-autót és a legfantasztikusabb tengerparti villát is megunja egyszer az ember.)

A boldogság – bármilyen hihetetlen – velünk születik, így mindenkinek ugyanolyan tartozéka, mint a feje, vagy a szíve. Nem kell sem tenni érte, sem kiérdemelni.

Hogyan lehetséges mindez?!

Úgy, hogy létezik egy láthatatlan háló körülöttünk, amely születésünktől fogva életerővel lát el minket. (Magyarul SZER hálónak nevezzük.) Ez a háló –ha sikerül rácsatlakozunk – mindenkinek garantálja a folyamatos boldogság érzését… vagyis az örök boldogságot.

Kérdés, hogy ha ez ilyen egyszerű, miért él mégis annyi boldogtalan ember a Földön…

A válasz nem túl bonyolult:
Azért, mert legtöbben nagyon hamar elengedjük a hálót, és nem tudjuk, hogyan kapaszkodhatunk vissza rá.
A hiányát érezzük, hiszen tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogyan kell boldogtalannak lenni, márpedig nem hiányozhat az, amit nem ismerünk. Szóval boldog lehet az, aki boldogtalan, mert az ilyen ember már tudja, hogy létezik a boldogság. J

Érdekes

2011 1.1.-én feltette valaki a netre a Szertan filmemet.
2011.11.1.én éppen 11100-an látták.

Számmisztika?!

(Nem is szólva arról, hogy a születésnapom 1.10. :-)

Sisters Design Studio

2011. november 3., csütörtök

Dr Drábik

A magyar államadósság visszafizetését meg kell tagadni - interjú Dr. Drábik Jánossal
http://www.youtube.com/watch?v=1ul4ZoeJV_s&feature=player_embedded

2011. október 26., szerda

Oszd meg és uralkodj

Ma ezt a körlevelet kaptam:

"Érdekes és fontos vita alakult ki Székelyföldön a romániai népszavazás kapcsán. A vita központi kérdése: minek vallják magukat a székelyek? Székelynek? Magyarnak? Netán székelymagyarnak? Azt a nézetet, miszerint a székelyeket arra kell biztatni, hogy vallják magukat magyarnak, a Marosvásárhelyen élő Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke képviseli. Amazt pedig, hogy vallják magukat magyar anyanyelvű székelynek, a Gyergyócsomafalván élő Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács alapítója, aki az SZNT megalakulása óta annak alelnöke."

Hát, igen... valld magad székelynek, hunnak, kunnak, besenyőnek, avarnak, etruszknak, szkítának, és még sorolhatnám vég nélkül. A lényeg, hogy különülj el a MAGYARtól. Ha megosztanak, uralkodnak feletted. Nincs rajtunk semmiféle turáni átok, mi magunk átkozzuk meg magunkat. Most is, itt is. Nem kell nekünk világvége, anélkül is sikerülni fog...

2011. szeptember 23., péntek

Folytatás

Az áramhiány végül napelemekkel oldódott meg. Annyi napelemet tettünk a tetőre, amennyi éppen "elvitte" a nyaralót minimál szinten. Óriási érzés volt, amikor újra elindult a hűtő, használni lehetett a hajszárítót, este égett a villany, ment a szivattyú és lett melegvíz...
Egyszerre persze nem lehet használni mindent, mert a napelemnek behatárolt a teljesítménye. Ha túllépjük a teljesítményt, egyszerűen lekapcsol. Szóval azóta jól megnézem, ha valamilyen elektromos szerkezetet veszek, hogy hány W a teljesítménye, mert nem mindegy, hogy elmegy-e a napelemekről vagy sem. Sőt, ha lehet, akkor inkább a mechanikusan működő szerkentyű mellett döntök, mert az mindig működik. Előtte ilyesmi eszembe sem jutott...
Egyébként a napelemeknek az is nagy előnye, hogy az ember nincs hálózatba kapcsolva, közvetlenül a Jóistentől kapja a ház az energiát :-)


2011. szeptember 22., csütörtök

Próbaképpen

Nyáron öt napig úgy nyaraltunk, hogy nem volt sem áram, sem víz...
Hát... ne tudjátok meg.
A nagy melegben pár óra alatt minden étel megromlott, ezért egyszerre csak annyit főztünk, amennyit meg is ettünk. Tengervízben fürödtünk (ez nagy előny, de ha itthon történik mindez, itt bizony nincs tenger...) A WC-t tengervízzel öntöttük le. Már viszkettünk a sótól, takarítani tengervízzel takarítottunk, ami azért nem túl higénikus. Nem is beszélve a mosogatásról. Nem működött semmiféle elektromos szerkezet: pl. hűtő, vízszivattyú, vízmelegítő, ezért nem volt sem hideg, sem melegvizünk. Nem működött a légkondi, de még a ventillátor sem, ezért majdnem felforrtunk. Az elektromos szúnyogriasztó sem megy áram nélkül, úgyhogy éjjel agyoncsíptek a szúnyogok... A tengervízben nem lehet mosni, mert sós lesz a ruha, és akár megáll a saját lábán...

Szóval, nem volt egy leányálom.

Aki mindezt nem hiszi, járjon utána! Kapcsolja le néhány napra a villanyórát, és zárja el a vizet. A kísérlet megéri, mert kiderül, hogy mennyire is vagyunk felkészülve bármilféle váratlan áram és vízkimaradásra, nem is szólva egy hosszú energia válságról.

2011. szeptember 19., hétfő

Önellátás

Tobal írta:
"Sajnos egyre inkább úgy néz ki, hogy nincs már visszaút... a pénzrendszer éveken belül be fog dőlni, megszűnnek a közszolgáltatások. Ezért szerintem a legfontosabb az lenne, hogy az emberek berendezkedjenek önellátásra."

No, igen, éppen erről szeretnék hosszasabban beszélgetni. Manapság az emberek többsége városokban él, így az önellátás ugyan nem egyszerű megoldás, de nem is lehetetlen. Mi lenne például, ha egy-egy háztömb szervezné meg  az önálló energia-ellátást, élelmiszer és ivóvíz raktározást?
Tudom, hogy sokan nem hiszik, hogy erre szükség lehet, de ki gondolta volna szeptember 10.-én, az özönvíz előtti utolsó napsütéses napon, hogy másnap elkezd esni az eső, és meg nem áll addig, amíg mindent vízbe nem borít...(?)

Más:
Malőr Bajáról nyerte idén a magyar Nemzeti Vágtát. Nincsenek véletlenek... :-(
Remélem, jövőre Szépreményű nyer majd Szerencsről... :-)


2011. szeptember 13., kedd

Túlélő praktikák

Az ország bajban van... A devizahiteleseket tudatosan átverték, hiszen ők a világ egyik - addigi legstabilabbnak tartott - valutájában vették fel a hiteleket. Spekulánsok emelték mesterségesen az árfolyamot majdnem duplájára, hogy lehetetlenné tegyék a hitelek visszafizetését és így szinte ingyen jussanak ingatlanokhoz. Összeesküvés volt a javából. Már megint...

A devizahitelesek problámája mindenkit érint, hiszen nincs pénz, ezért tönkre mennek azok is, akiknek nincs hitelük, mert sorban dőlnek be a vállalkozások, megszűnnek a cégek, a munkahelyek. Az energia ára az egekben, szinte már csak a túlélés a cél.

Így közeledik 2012...

Világvége?!
Azoknak, akik kilátástalan helyzetben vannak, akik nem látják az alagút végét - már most is az.

Úgy gondoltam, hogy segítsünk egymásnak, és osszuk meg itt a blogon a tapasztalatokat. Keressünk túlélő praktikákat, ötleteket... mert a helyzet valószínűleg rosszabb is lesz. Fel kell készülni az energia hiányra, az élelmiszer hiányra és a pénztelenségre. Ez a rendszer nem tartható sokáig és bármelyik pillanatban összeomolhat, ami tulajdonképpen jó hír. Ugyanolyan jó hír, mint a szívátültetésre váró betegnek, amikor megkapja az értesítést, hogy mehet műtétre. A műtét ugyan rendkívül veszélyes, és persze fájdalmas a gyógyulás, mégis sokkal jobb, mint évekig agonizálni...

Szóval, készüljünk a "műtétre" együtt! Tudjuk még, hogyan élték túl a háborúkat, a nagy nélkülözéseket a nagyszüleink? Mit tettek, hogyan éltek?

És ti hogyan próbáltok most "túlélni"?

Nézzétek meg! Nagyon igaz...

 
 

2011. szeptember 6., kedd

Na, itt vagyok megint :-)

Utóbbi időben kicsit magára hagytam a blogot, mert néhány dolgot helyre kellett tennem magamban, és ehhez némi időre és csendre volt szükségem...

Az idő és a csend meg is tette a hatását, ami nálam többnyire egy újabb könyvben ölt testet. Szóval már majdnem készen vagyok vele. Ha emlékeztek még rá - tavaly november táján elkezdtünk egy "tanfolyamot", amely időnként elég szélsőséges reakciókat is kihozott a hozzászólókból. Nohát, ez a "tanfolyam" most végre a fejemben és a kezemben is könyvvé formálódott. Álmaimban egy szép SZÍNES könyvet látok, ami Karácsonyra tán meg is jelenik... :-)

A képnek semmi köze a bejegyzéshez, csak annyira aranyos ez a sünigyerek...

2011. május 27., péntek

Vidámság

http://www.youtube.com/watch?v=B-QGUnQUrI8&feature=player_embedded

Erről jut eszembe...
Valamelyik vasárnap- az isaszegi csata évfordulójának apropóján- a mise után a templom előtt megjelent 5-6 legény egy népi zenekarral, és elkezdtek huszár egyenruhában énekelni és táncolni egy toborzót. Profi módon.
Annyira szép volt, annyira férfias, és felemelő, hogy teljesen elérzékenyültem közben. (Ott hüppögtem egy lelkesítő toborzót nézvén :-)

Ami viszont elgondolkoztató, hogy a templomból kijövő emberek fele meg sem állt, teljesen "érintetlenül" ment tovább. A másik feléből néhányan megálltak, de továbbmentek, és kb. a nép negyede nézte meg a műsort. A zene és a tánc pedig olyan volt, amelyre minden magyarnak rá kellett volna rezegnie... de már nem tette, mert a hullámhossza bizony jócskán eltért ettől...


Most pedig megyek cseresznyét enni. A képet ma készítettem, mert annyira tele van a fánk cseresznyével, ahogy még soha nem láttam. Ilyen lehet egy cseresznyefa a Paradicsomban :-)

  

2011. május 20., péntek

A figyelem elterelése

Azon gondolkoztam mostanában, hogy mekkora átverés ez a mostani társadalmi berendezkedésünk... Amikor például egy beteg gyereknek gyűjtést kell szervezni, hogy legyen pénz meggyógyítani.
Józan paraszti ésszel én úgy gondolom, hogy addig, amíg beteg, hajléktalan és éhes ember van az országban, nem lehetne milliárdokat költeni sportra, kultúrára, egyházakra, különféle szervezetekre és egyéb dolgokra. Sőt, egyáltalán egy forintot sem. Mert szerintem az első az ember - akinek joga van meggyógyulni, tanulni, enni, inni és lakni valahol, csupán a létezése jogán, ha már egyszer világra jött. EZEK az alapvető emberi jogok, a többi csak másodlagos. Ugyan mit ér az éhező vagy a pénztelen beteg a szólássszabadsággal... Nyugodtan kikiabálhatja a baját, azután szépen meghal. Vagy ugyan mekkora probléma a melegek házassága azzal szemben, hogy valakinek nincs hol laknia...

Úgy tűnik, hogy ezt mind figyelmen kívül hagyják, akik a költségvetési koncon huzakodnak és közben demokráciáról papolnak. 

2011. május 16., hétfő

2011. április 27., szerda

Érdekes

Milyen érdekes... A Szertan c. filmemet valaki feltette a netre 2011 1.1.-én. (Nem én voltam.) Húsvét vasárnapig kereken 7000 ember látta a filmet a számláló szerint :-)
Ennyi egyes az abszolut kezdetet jelzi, a hetes pedig egy befejezett ciklust. Véletlen?! :-) 

Ja, és már 56-an mosunk fogat "spirituálisan". (Azért közelítünk a millió felé.)

2011. április 25., hétfő

2011. április 24., vasárnap

2011. április 22., péntek

Miért írok mostanában kevesebbet a blogra...

...kérdezik egyre többen "privátban".
A válasz egyszerű: mert kezdtem függővé válni.
Egyszerre csak azt vettem észre, hogy állandóan a blogot figyelem, várom a reakciókat, és egyáltalán -egész nap benne vagyok gondolatilag a blogtársadalomban.
És ez az egész egy idő után kezdett a lényeg- a valódi élet - rovására menni. Mert nem írtam könyvet, ugyanis a könyv teljes ráhangolódást és hónapokon át tartó folyamatos koncentrációt igényel. Nem alkottam, mert a blog újabb és újabb rágódnivaló gondolatokat szolgáltatott, amelyek elvontak az igazi feladatoktól...

Ám  végülis rájöttem, hogyan működik a dolog, és most már csak akkor írok a blogra, ha kedvem tartja. Nem görcsölök, hogy mi lesz a már kialakított olvasói körrel, hiszen nem lesz semmi különös. Aki olvas, így is olvas, aki meg nem, annak oly mindegy... Teszek a marketingre, amelyik azt tanítja, hogy egy blog csak akkor működik igazán, akkor lesz népszerű, ha minden nap  írja a gazdája.
Ez így már kényszer, kötelesség és a szabadságom korlátja, amelyet a "másik oldal" próbált velem elhitetni.  

Rájöttem, hogy én nem is akarok népszerű lenni, mert a népszerűség rendkívül fárasztó és  időrabló tevékenység, amelyben mindig mindenkinek meg kell felelni., márpedig ez sosem volt, és remélem, nem is lesz kenyerem.

Ma Nagypéntek van.
Gondolkozzunk el azon, hogy kit milyen próba elé állított a nagyböjt időszaka... Változtunk egy icike-picikét jó irányba?! Fejlődtünk valamit?!

2011. április 14., csütörtök

Kommentár nélkül

Valamelyik multicég az egyik tévéreklámban MÓKÁS Húsvétot kívánt...
Belegondoltatok...?!

2011. április 5., kedd

Internetes etikett

Sajnos, nincs ilyen...
Sokan felvesznek a levelező listájukra, és naponta továbbküldik az összes körlevelet, amit megkapnak - szerintem olvasatlanul.
Ez kb. olyan, mintha én minden nap elmennék a házuk elé, és beszórnám az udvarukra a szemetesem tartalmát...Vajon mit szólnának hozzá?!
Mert nem az a baj, amikor egy-egy levelet, amiről azt gondolják, hogy személy szerint engem is érdekelhet, továbbküldenek, hanem az a baj, amikor meg sem nézik, hogy mit, és kinek. A levelesláda pedig csak telik és telik, nekem pedig naponta dolgom van a rengeteg értelmetlen és érdektelen levél selejtezésével.

Ez sem más, mint az egoizmus egyik formája, amikor nem figyelünk oda a másik emberre...


2011. április 1., péntek

Felemelkedési tünetek...

Naponta kapom újabban a körleveleket az emberiség felemelkedéséről és az azzal járó tünetekről... És nem értem azokat, akik a felemelkedés jelének tekintik a földrengést, a cunamit, az arab országokban dúló háborúkat.
Szét kéne kicsit nézni magunk körül, mielőtt elindulnánk dimenziót váltani, milyenek is vagyunk valójában... 
Amit én látok Budapesten és környékén:
1. Szemét mindenütt.
2. Összefirkált összerondított falak.
3. Lepusztult épületek tömkelege.
4. Ősrégi összefirkált buszok, vonatok.
5. Tönkretett buszmegállók, kritikán aluli vasútállomások.
6. Emberek sokasága, akik buta, és undorítóan viselkedő celebeket istenítenek.
7. Emberek sokasága, akik azt szajkózzák, amit épp elég tekintélyesnek LÁTSZÓ emberek mondanak nekik, és nincs saját véleményük.

Magyarság ügyben pedig csak annyit, hogy már meg sem tudom számolni, hány olyan "táltost", "aranyanyát" és egyéb spirituális tanítót, "gyógyítót" ismerek, akik elvitték tőlem bizományba a könyveimet és elfelejtették kifizetni.

Nohát, ha ezek mind mennek az ötödik dimenzióba, akkor én inkább MARADOK.

És igen, most nagyon nem voltam pozitív, de higgyétek el, ELEGEM VAN A KÉPMUTATÁSBÓL és abból, hogy egyes "spirituális emberek" egyszerűen elszálltak maguktól. Azt hiszik, hogy elég forgatni a szemüket és gyyógyítaniuk a Földet, miközben emberileg semmit sem változnak.

2011. március 19., szombat

Ha valaki még nem látta volna...

Így hat a többiekre, amikor valaki képes megemelni a saját rezgését:
 

2011. március 12., szombat

A kertben vagyok, majd jövök...

Ha olvasod ezt a bejegyzést, akkor már megint a gép előtt ülsz, ahelyett, hogy kint lennél végre a jó levegőn és a napsütésben. :-)

2011. március 8., kedd

Már 37-en vagyunk!

Holnap kezdődik a Nagyböjt.
Sokfelé olvasom a blogokon, hogy szinte mindenki nagy dilemmában van, mit egyen, mikor egyen. Mi egészséges, és mi nem...
Nohát, a Nagyböjt egészséges, mégpedig úgy, hogy Húsvétig valóban húsmentes legyen minden napja. A természet ilyenkor takarít (böjti szelek), kezdi humusszá érlelni a szerves maradványokat. Egyszóval előkészíti, megtisztítja, feltölti a talajt az új erő (kikelet) számára. A testünk ugyanerre készül, ha engedjük, hogy megtisztuljon. Az évnek ez az időszaka alkalmas leginkább a böjtre, a tisztulásra. A húsok tartalmazzák a legtöbb mérget az élelmiszereink között, ezért is célszerű őket erre az időre mellőzni.
A test tisztulása természetesen a lelki tisztulással is együtt jár így Húsvét előtt.  


2011. március 5., szombat

Szokások

"Mark Twain már rég megmondta, hogy a rossz szokások nem olyasmik, amiket csak úgy ki lehet hajítani az ablakon - lépcsőn kell letessékelni őket fokról fokra. Igaz ennek a fordítottja is: a jó szokások nem olyan dolgok, melyeket egyetlen lelkes elhatározással lifttel repíthetünk a magasba. Napról napra udvarolni kell nekik, lépésről lépésre kell őket betessékelni az otthonunkba."

Ilyen jó szokássá válik majd egy idő múlva a "fogmosó meditáció" is...
A régi magyarok napkeltekor és lefekvés előtt elmondtak egy rövid imát, így meditáltak. Ezek a rövid imák a rövidségük ellenére, vagy épp azért, az ember részévé váltak, beépültek a lélekbe, és ezért nagyon nagy pozitív erőt képviseltek. Tapasztalatom szerint a meditáció nem akkor hatásos, ha sokáig tart, ha mélyre megyünk vele, és ha sokat fantáziálunk közben, hanem, ha RENDSZERES,  és lényegre törő. Amikor valamilyen fizikai folyamathoz kötjük (pl. fogmosás), akkor sokkal hamarabb eszünkbe jut, és sokkal hamarabb szokásunkká válik.

2011. március 4., péntek

Soha ne becsüld le a kicsiny kezdetet!

Örömmel jelentem, hogy tegnap óta egyre többen mosunk fogat spirituálisan :-)
Köszönet mindazoknak, akiket megérintett a tegnapi bejegyzésem, és a tettek mezejére léptek. Tudjátok, szükség van ám a vissszajelzésekre, mert különben azt gondolom, hogy csak egy monológot írok az éterben :-) Ha viszont látom, ahogy a számláló halad előre, bennem is nő a lelkesedés (és gondolom, mindenki másban is) a lelkesedéssel pedig nő az erő...

És igen, már megint türelmetlen voltam.
Tegnap láttam "véletlenül" egy filmet, amelyben a következő bibliai idézet hangzott el: "Soha ne becsüld le a kicsiny kezdetet!"
Lehet, hogy tán nekem szólt?! :-)

2011. március 3., csütörtök

Itt a vége

Gondolom észrevettétek, hogy befejeztem a "tanfolyamot". Köszönöm mindazoknak, akik aktívan részt vettek benne, és köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt, aki vállalta a véleményét. Négy hónapon át tartott, kb. 16 témát beszéltünk meg ez alatt az idő alatt. Reméltem, hogy hasznos lesz, és a gyakorlatban  majd kiderül, hogy volt értelme. A folyamat lezárásaként azt kértem, hogy csatlakozzatok a mindennapi "fogmosó" meditációhoz, amely Magyarországért szól és mindössze napi egy-két percet vesz igénybe az életünkből...
Mai napig összesen 15 ember csatlakozott, ebből négy ember a családomból. A blogot sokan követik, gondolom, olyan emberek, akik általában is a könyveim olvasói. Valószínűleg többségében jóindulatú, segítőkész emberek, MÉGSEM CSATLAKOZTAK a kezdeményezéshez.
Vajon miért nem?!
Felmerül bennem a kérdés, hogy ha ilyen pici dolgot nem vagyunk képesek együtt megtenni, ha egy fogmosás alatti pár gondolat erejéig nem vagyunk képesek összefogni, akkor hogyan változzék meg az életünk?! Azt gondoljuk, hogy a Jóisten majd a szánkba repíti a sült galambot?!
Hát nem...
Mert a szólás így hangzik: Segíts magadon, (és akkor) Isten is megsegít. Mert a valamiben lehet segíteni, de a semmiben soha. Aki pedig azt gondolja, hogy néhány ember rendszeres napi pozitív gondolata úgysem segít, akkor bizony én teljesen fölöslegesen írtam meg azt a tíz könyvet, amit eddig megírtam...

A gondolat teremt.
Fogmosás közben is.

2011. március 1., kedd

2011. február 27., vasárnap

Nehezen tűröm...

"Megnyitotta kapuit Moszkva első kutyaétterme, a Groom Room. A külön ebszépségszalonnal és -divatrészleggel is rendelkező ebvendéglő menüjét híres moszkvai éttermek szakácsai állítják össze állatorvosi felügyelet mellett.
kutyus
Előételnek például carpacciót ajánlanak friss csirke- vagy borjúhúsból, főételként pedig a főtt marhabélszínből készülő tatárt  zöldségágyon. Desszertként zseléket és habokat ajánlanak, ezek összetevőiről azonban még egyeztetnek. A ínycsiklandó fogásokhoz a négylábúak fogyaszthatnak kutyabort vagy kutyasört: állítólag mindkettő a megtévesztésig hasonlít a valódira, csak nem tartalmaz alkoholt. Egy komplett ebéd 6-7 ezer forintnak megfelelő összegbe kerül.
A Groom Room cicák fogadására is felkészült, de elsősorban a kutyákat várja, és közülük is a jól nevelt fajtákat. Itt ugyanis a négylábúak is porcelán tányérokból esznek, amelyeket abrosszal letakart kis sámlin szolgálnak fel.
Ami az úri kiskedvencek extra kényeztetését illeti, New York már Moszkvánál is előrébb jár. Itt már egy éjjel-nappali kutyadiszkó is van, ahol a kutyusok klasszikus zenét hallgatnak, szusit és húsgolyócskákat fogyasztanak, gyógyfürdőket vesznek és gazdáik költségére masszázsokat kapnak. A helyet azért nevezik diszkónak, mert a négylábú vendégek szakemberek segítségével tanulhatnak néhány tánclépést a parketten. Az intézmény olyan népszerű, hogy a másutt élő ebek számára néhol már elkezdtek csoportos New York-i utakat szervezni, hogy részük lehessen az élvezetben - írta a Komszomolszkaja Pravda."

És mindezt abban a világban hozzák létre,

amelyben az emberek egyharmada éhezik!



Ti hogyan bírjátok megemészteni az ilyen égbekiáltó igazságtalanságokat?!

2011. február 24., csütörtök

Fogmosó meditáció :-)

A gondolat teremt. A közös gondolat viszont erősebben és gyorsabban teremt, mint egyetlen ember gondolata, így a közös cél hatalmas erő. Jó dolog közös célnak, ha a Földet szeretnénk meggyógyítani, de mi lenne, ha előbb csupán a Földnek arra a részére koncentrálnánk, ahol mi élünk: Magyarországra...

Megtehetjük például, hogy  mától minden nap fogmosás közben mindannyian arra gondolunk, hogy Magyarország egy boldog, jólétben élő, tiszta, szép ország - a Föld legboldogabb országa...
Miért pont fogmosás közben?!
Azért, mert így a gondolat rendszeres lesz, és szokásunkká válik, vagyis minden nap egyre erősödik, minden nap közelebb kerül a megvalósuláshoz. Képzeljétek csak el, hogy mekkora erő, amikor mondjuk egymillió ember este tízóra és éjfél között ugyanarra a gondolatra koncentrál... (Optimista vagyok az egymillió embert illetően :-)

Arra gondoltam, hogy készítek egy képet ehhez a mindennapi "fogmosó"meditációhoz, vagy imához. Egy olyan képet, amelyen  mindenféle jó ömlik szünet nélkül a bőségszaruból Magyarországra. Ez a kép kinyomtatható, háttérképként használható a számítógépen, föltehetjük hűtőmágnesként a hűtőszekrényre, bekeretezhetjük és felakaszthatjuk a falra, bögrére nyomtathatjuk, szóval szabadon és kreatívan használható.
Az a lényege, hogy bármikor bárki ránéz, vagy csak rágondol, máris erősíti a gondolatot, mely szerint Magyarország jólétben, és boldogan él. Tegyünk hozzá még egy rövid imát, és ezzel a néhány apró lépéssel csodákat tudunk létrehozni:
"Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy hazában,
Hiszek Magyarország feltámadásában."


Aki csatlakozik, kérem, hogy írjon nekem egy e-mailt szinia7@vnet.hu , hogy elküldjem ennek a felhívásnak és a képnek a nagyobb felbontású, továbbítható változatát. (A csatlakozókat számát pedig -már akik szólnak, hogy csatlakoztak- egy számlálón látjátok majd itt a blogon. Míg az egymilliót el nem érjük. :-)

Sajnos az eredeti kép festőjét nem ismerem, ha valaki ismeri, kérem, hogy szóljon, hadd írjam ide.

2011. február 22., kedd

Fogjunk össze?!

A hazaszeretetre is vonatkoznak a kereszténység szabályai, mely szerint "Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket." (Jézus mondta) Amikor tehát más nemzeteket gyalázunk, az nem hazaszeretet, hanem a gyűlölet egyik formája. Más kérdés, hogy ha minket támadnak, meg kell védenünk magunkat... ám nekünk, magyaroknak nem a gyűlölködésben, hanem ősi keresztény hitünkben, a magyarok Istenében lakik az erőnk. Gyűlölködésben soha nem leszünk olyan "jók", mint egyes népek, úgyhogy ezen az úton nem is érdemes elindulni. Nekünk, magyaroknak óriási a teremtő erőnk - ha összefogunk és egy célért dolgozunk, mert olyan teremtő nyelvet használunk, amely más népeknek nem adatott meg. Ha mindenki arra koncentrálna, azért imádkozna, és arról beszélne, hogy felvirágozzon az országunk, egészen bizonyosan sikerülne megvalósítanunk a "Kánaánt", mégpedig igen rövid idő alatt. Amíg viszont az energiánk nagy része gyűlölködésre megy el, meg arra, hogy mindenben hibát keresünk és mindenkibe és mindenbe belekötünk, nem jutunk előre...

Mit szólnátok, ha elindítanánk egy spirituális mozgalmat, amely kivételesen nem a Föld gyógyítását tűzi ki céljául, hanem "csak" Magyarország felvirágoztatását?!
Benne vagytok?!

Itt egy riport Balogh Bélával. Szerintem nagyszerű:

2011. február 21., hétfő

Próbáljátok ki!

Kiteszem ide a linket, mert érdemes megnézni. A megjegyzésekben küldte "bukovinai", köszönet érte.

Csigaszabó írta, hogy egy külföldi ösztöndíj nyitotta fel a szemét a hazájára, és ezzel én is ugyanígy voltam. Mindig elvágyódtam az országból, mindaddig, míg  20 évesen kaptam egy féléves ösztöndíjat Németországba. (Fiatalon én is azt hittem, hogy máshol kolbászból fonják a kerítést :-) 

Bizony mondom, hogy alig bírtam ki azt a pár hónapot.
A németek ugyanis lenéztek, kinéztek maguk közül (tisztelet néhány kivételnek), nem barátkoztak velem, és én ezt sehogyan sem értettem, hisz nálunk a külföldit, a vendéget akkoriban mindenki a tenyerén hordozta. Nem értettem, hogy mi lehet velem a baj, hiszen itthon sok barátom volt... Később persze rájöttem, hogy nem velem volt baj, a többi külföldivel ugyanis jól megértettük egymást, némelyikkel máig barátok maradtunk.
Minden esetre leckének nagyon jó volt. Megtanultam értékelni Magyarországot, a magyarságomat. És azóta soha egyetlen nációra se nézek fel (és persze nem is nézek le senkit). Minden helyére került... Tudom, hogy mi magyarok itt vagyunk itthon. Ez a mi várunk. És ha valaki vendégként jön hozzánk, az ne hőzöngjön, hanem értékelje, hogy itt lakhat nálunk. Ráadásul a házirend a mi házirendünk, amit a vendégnek illik, sőt kötelező betartania.
A hazaszeretet egyik lényeges pontja, ha az embernek van tartása, jó értelemben vett nemzeti büszkesége. Ha tartja magát annyira, mint a francia, a német, az olasz, vagy épp az amerikai...

2011. február 20., vasárnap

A HAZASZERETET HETE

Ezen a héten arra lennék kíváncsi, hogy vajon milyen az igazi hazaszeretet...
A kérdés akkor merült fel bennem, amikor láttam, amint egymásnak feszült múlt nyáron a Magyarok Szövetsége és a Kurultáj: Azok a szövetségek, amelyeket nagyra tartottam, mert úgy hittem, hogy végre tényleg a magyarság összefogásáról szólnak. Aztán persze kiderült, hogy üzlet és politika van a rivalizálás mögött és a látszat csal. Nagy szavak, melldöngetés, hogy mekkora magyarok vagyunk, és már megint a széthúzás...  

Szerintetek milyen a valódi hazaszeretet, és hogyan lehetne végre orvosolni ezt a széthúzós "magyar betegséget"?!

2011. február 14., hétfő

A HÁZ hete

Ez a hét a HÁZ hete lesz.
Befolyásolja-e a ház, vagy a lakás fekvése, berendezése a benne élők életét...
Működik-e nálunk a kínai feng shui szellemisége...
Milyen a magyar ház szerkezete...

A magyar ház mágikus titkai című könyvemben írok ezekről a dolgokról, de hátha vannak egyedi kérdések. Most itt az alkalom, hogy megvitassuk őket. 

2011. február 11., péntek

Vízcsepp és tenger

Még egy dolgot szeretnék elmondani a hittel kapcsolatban.
A mai divatos ezoterikus irányzatok azt mondják, hogy istenek vagyunk, és nincs szükségünk külső istenek tiszteletére. Mindent meg tudunk teremteni, létre tudunk hozni. Mindent meg tudunk gyógyítani, minden gazdagság a miénk lehet, ezért aztán Jézus illetve a Teremtő nevét ki sem ejtik, legfeljebb Univerzumról beszélnek.

Véleményem szerint ezzel nem tesznek mást, mint az amúgy is termetes emberi egót növelik, és tudatosan elválasztják a Teremtőjétől. Az emberben való lehetőségekkel nincs semmi baj, mert azok tényleg bennünk vannak, ám ha elválasztjuk magunkat Jézustól, a Teremtő földi megjelenésétől, a bennünk rejlő lehetőségek mit sem érnek...

Ha Isten a tenger, mi vagyunk egy vízcsepp a tengerben.
A vízcsepp ugyan azonos összetevőkkel rendelkezik, mint a tenger, mégsem képes a tengerrel azonos dolgokra. A vízcsepp kielégíti például egy kolibri szomját, de hiába szeretne 100 méteres hullámokat korbácsolni, és cunamit csinálni, mert sehogysem fog menni.
Akkor fog csak sikerülni, ha képes egyesülni sokmilliárd másik vízcseppel, és egy akarat, egy cél vezérli őket.
Ezt a sokmilliárd másik vízcseppet hívjuk mi keresztények Jézusnak, vagy Teremtő Istennek. A katolikus szertartásban Krisztus teste és vére ezt az egyesülést jelképezi.

Ha az a bizonyos vízcsepp mindig csak magával törődik, kizárólag önmagát akarja megvalósítani, és nem képes áldozatot hozni másokért, akkor bizony nem lesz több, mint egy jelentéktelen egoista vízcsepp, amely egykettőre "felszárad", és soha nem éri el a tengert. Ugyan veri a mellét, hogy ő maga a tenger, de attól még nem az.
Amikor Jézus a Földön járt, megmutatta, hogyan lehet nagy erőre szert tenni, hogyan lehet "tengerré válni": Feltétel nélküli szeretettel és a legmagasabb rendű áldozattal a többi ember iránt. Ő érdekes módon "nem arra gyúrt", hogy minden áron megvalósítsa önmagát... 
Aki mindazt tudja, amit Jézus tudott, az már akár verheti a mellét, hogy ő az Isten. Ám az ilyen ember (ha létezik) már inkább csendben teszi a dolgát.

2011. február 10., csütörtök

Levelek...

Valamelyik nap ezt írta nekem Vadimari:
"Hogy templomba jársz, ráadásul katolikus "szer"tartásra ha jól sejtem, az bizony mély döbbenettel tölt el a Szer-Tan elolvasása és a film megnézése után."
Ma pedig levelet kaptam Zsoltitól, amely tökéletes válasz az előzőre. Köszönöm neki. Én sem tudtam volna jobban leírni. Idézek a levélből:
"Te összekötöd a hagyományainkban megjelenő kozmikus összefüggéseket a
jézusi kereszténységgel és az Istenhittel és ez így van jól, hiszen a
logikus gondolkodás, szív, érzelem, hit és szeretet nélkül mit sem ér."

Bizony, éppen ezért járok templomba, mert pont a katolikus templomban találom meg az összes jelképet, amelyekről a könyveimben írok. A kereszténység ugyanis minden ízében magyar, amint a mi ezeréves hagyományaink is keresztények. Magyarország több, mint ezer éve a Szűzanya védelme alatt álló keresztény ország, és ebből a tényből mit sem von le az egyház vagy a papság aktuális állapota, vélekedése vagy viselkedése. Ha a papság és az egyház nem tartja be a szeretet törvényét, az nem az én problémám. Attól a templom még templom, és az áldás az áldás. A papságra és az egyházra ugyanúgy érvényes a szabály, mint az isteni erővel gyógyítókra. Aki viszont teljesen elhagyja a templomot , mert nem ért egyet az egyház egyes megnyilvánulásaival, kiönti a fürdővizet a gyerekkel együtt...

2011. február 9., szerda

Hit vagy bizonyosság

Hinni, bízni benne, vagy tudni, hogy létezik... milyen különbség.
És milyen jó lenne, ha át tudnánk adni egymásnak a bizonyosságot - de sajnos nem tudjuk. Hiába mondja el egyikünk, hogy ő látta a Jóistent, és beszélgetett vele - a többiek legfeljebb rácsodálkoznak, de nekik ez nem lesz bizonyosság. Hiába mondom el én a saját élményeimet, abból sem lesz másoknak tudás, vagy meggyőződés.
A hit viszont szükséges ahhoz, hogy szép lassan mindenki megkapja a maga bizonyosságát és tudását, ha szeretné, ha kéri. Mert abban biztos vagyok, hogy mindegyikünk megkapja, de mindenki másként. Hit nélkül viszont nehéz bizonyosságot SZERezni, hisz ha az agyunk, a tudatunk elzárkózik valamitől, nem veszi észre a jeleket. Figyeljétek meg, hogy amikor mondjuk házat keresünk, mindenütt meglátjuk az "eladó" táblákat, viszont ha nem keresünk, nem nagyon vesszük észre.
A hittel az agyunkat "Istenkereső üzemmódra" hangoljuk. :-)

Szerintetek hogyan lehet eljutni a hittől a bizonyosságig?!

2011. február 8., kedd

Honnan tudjuk, hogy van Isten?!

Ezt a kérdést nagyon sok ember felteszi... és mivel a legtöbb embernek még nem mutatkozott be Jézus személy szerint (vagy ki tudja...), így azt mondják, hiszem, ha látom, - és inkább nem hiszik.

Most pedig elmondom, hogy én honnan tudom, hogy van Isten.


Itt van például ez a madár... Nézzétek meg, micsoda színei vannak, milyen tökéletes a formája, mennyire művészi alkotás. Én beleszerettem, amikor először megláttam :-) Ráadásul él, mozog, hangot ad, repül, szaporodik, és éppen illik a többi élőlény rendszerébe. Nekem ez tökéletes bizonyíték arra, hogy van Isten, mert ha nekem, mint embernek most kiadná valaki a feladatot, hogy tervezzek egy új működő madarat, ami eltér az eddigiektől, maximum egy szoborig terjedne a tehetségem, pedig alkotó ember vagyok. Az is nagyon valószínű, hogy ez a madár nem a véletlen, vagy az evolució műve. Ezt onnan tudom, hogy az emberi alkotások is többnyire tervezés és sok-sok gondolkodás után születnek csak meg. Szóval, aki ilyen madarat képes létrehozni, azt az erőt én bátran nevezem Istennek.
Mindez persze csupán nekem szól, mert az én lelkem így érti meg a Teremtő világát.

Ti honnan tudjátok, hogy van Isten?! 

2011. február 7., hétfő

Na, akkor tisztázzuk...

Kedves Blog-olvasók!

Azt gondolom, hogy tisztázok néhány dolgot, amelyet eddig nem tisztáztam.
Ez a blog egy keresztény blog, ami annyit jelent, hogy én nemcsak hiszek a Jóistenben, az Istenanyában és Jézusban, hanem tudom, hogy léteznek, és ezt a könyveimben bizonyítom a magyar rovásjelek, a magyar nyelv és a népmeséink segítségével.  Ez a könyveim, és minden megnyilvánulásom alapja, legalábbis szeretném, ha mindig így lenne.  A blogot jó szándékkal hoztam létre, és jó szándékkal is működtetem. Arra kérek viszont mindenkit, aki nem ért egyet ezzel az alapállással, hogy azt tartsa meg magának, és nyisson az álláspontjáról saját blogot, ahol maga köré gyűjtheti a hasonló gondolkodású társait. Elfogadom, hogy mindenkinek lehet más véleménye, annak hangot is adhat, de amikor személyeskedésbe csapnak a dolgok, azt már nem szeretem, és mivel ez itt az én "virtuális házam", mondhatom, hogy köszönöm, de nem kérek az ilyen látogatásokból. Én személy szerint senkit nem támadtam meg, nem ítéltem meg, fordítva viszont ez nem mondható el, és nekem nem az a dolgom, hogy személyes fúrkálódásokra válaszolgassak. A fúrkálódás, sértegetés nem az önálló gondolkodás kategóriája. Most még ez egyszer megteszem, hogy válaszolok erre a levélre, mert a heti témába vág, és szerintem tanulságos:

"Kedves Színia! Egyetértek azokkal, akik azt mondják, ha nekünk ingyen kell gyógyítanunk, TE is add ingyen a könyveidet. Nem tudhatja senki, Jézus mit hogyan tett, mert senki nem volt ott személyesen a ma élők közül, és a leírások is utána több 100 évvel később keletkeztek. Én itt elköszönök.
Te az oldaladon a "tanfolyamod" keretében megítélsz embereket, másokat is erre biztatsz, összeugrasztod az olvasóidat, rájuk erőlteted a véleményedet. Másnak ugye nem lehet igaza. Ha teljes mértékben fenn lennél a Szer-hálón, nem tennél ilyet, nem lennének ilyen negatív gondolataid, és nem lettél volna 3x influenzás 2-3 hónap alatt, ahogyan írtad. Tanfolyamodra Neked van leginkább szükséged.

További munkádhoz, könyveidhez sok sikert kívánok, és jó egészséget!

Katica "


Kedves Katica!

Köszönöm szívből jövő jókívánságaidat. És persze teljesen igazad van, mert én nem vagyok mindig a SZER hálón, bár nagyon SZERetném, ha ott lehetnék. És igen, szoktam beteg is lenni. Mi több, vannak problémáim, amelyek megoldásra várnak. Ráadásul milyen sok... És az is bizonyos, hogy a "tanfolyamom" sem tetszik mindenkinek, viszont én sokat tanulok belőle. (Egyébként ez is ingyen van.) Ha még egyszer végigolvasod az írásaimat, rá fogsz jönni, hogy nem én ítéltelek meg, hiszen én csupán elmondtam, hogy mit gondolok az isteni erővel való gyógyításról, és nem rólad alkottam véleményt, hisz azt sem tudom, hogy ki vagy. Ezután feltettem néhány kérdést MINDENKINEK, aki ezt a blogot olvassa.
Vajon miért pont te érezted mindezt sértésnek?! Én hiszek abban, amit Jézus mondott és tett, mert az a tudás a lelkemben él. A könyveimet ennek köszönhetem, és abban BIZONYÍTÉKOK vannak. Ha a te lelkedben nem él ez a tudás, és Jézusnak nem hiszel, akkor hogyan és kinek az erejével gyógyítasz?!

A könyvekkel kapcsolatban: Van itt egy bejegyzésem valahol a blogon, ahol felajánlottam, hogy aki szeretné külföldre vinni, adni, küldeni a magyar tudást, szóljon, és ingyen megkapja az angolra lefordított Akirema könyvemet. Máig jelentkeznek rá, és viszik a könyvet. Neked is szívesen adok belőle. A 20 éven át létrejött tudásom legjava, amiből magam készítettem filmet, pedig megtalálható a blog jobb felő sarkában, ugyancsak INGYEN. (Szertan filmem).

Üdvözlettel: Színia

2011. február 6., vasárnap

Vasárnap

Mivel a megjegyzésekből kiderült, hogy ezen a héten sokan félreértették a mondandómat, ezért ma úgy mentem a templomba, hogy azt kértem, hadd lássak tisztán ez ügyben, hátha tévedésben vagyok.
A mai evangélium így szólt:

"Oszd meg kenyered az éhezővel,
vidd be házadba a szegény bujdosókat,
ha mezítelent látsz, ruházd fel,
és ne zárkózz el testvéred elől!
Akkor eljön világosságod,
mint a hajnalhasadás,
és hamar beheged a sebed.
Igazságod jár előtted,
és az Úr dicsősége lesz mögötted.
Ha segítségül hívod az Urat,
ő válaszol,
ha kiáltasz, ezt mondja:
Itt vagyok!"

A SZER háló másként Krisztusháló. Az önálló gondolkodás pedig csak akkor lesz valóban önálló, ha a lélek és a tudat együtt gondolkodik, és a lélek EGY a Teremtővel. Az önálló gondolkodás Isten nélkül szívtelen világot eredményez. Olyat, ahol a beteget csak akkor gyógyítják meg, ha van pénze. Olyat, ahol hagynak embereket megfagyni az utcán, mert nincs pénzük lakásra. Olyat, ahol a tudást kisajátítják, titkosítják, vagy jó sok pénzért eladják.
Ezért a következő hét a HIT hete lesz...

2011. február 4., péntek

AnneLili kérdésére

Kedves AnneLili! A betegség egy energetikai probléma. Olyasmi, mint egy kiürült, vagy piszkos vízzel teli vödör (sokszor lyukas vödör), amit tele kell tölteni, vagy át kell mosni  életerővel. Ez a "vödör" rendelkezik egy "radarral", így folyamatosan keresi az életerő forrását. Ha a gazdája képes csatlakozni a Szerhálóra, akkor megoldódott a probléma, és a gyógyulás beindul. Amennyiben azonban nem képes csatlakozni, más emberektől tud csak életerőhöz jutni.
Egy beteg gyógyító a betegével azonnal energetikai összeköttetésbe kerül, és így rossz esetben  egymástól próbálnak energiát szerezni.Az erősebb vesz el a gyengébbtől. Az energia-csere közben a "piszkos víz" is távozik a csatornán, tehát kapcsolatba kerülnek egymás bajaival, akár ki is cserélhetik azokat.
Mindez a probléma nem áll fenn, ha csatlakoznak a Szerhálóra, ám ha csatlakoztak, akkor már nincs szükség gyógyítóra, mert a Szerháló a felvett "piszkos vizet" azonnal átlényegíti. :-)
Akkor van szükség gyógyítóra, amikor a beteg nem tud csatlakozni a Szerhálóra, a gyógyító viszont tud. Ilyenkor közvetítheti a betegnek a Szer erejét. (Amikor Jézus gyógyított, ily módon gyógyított. Elég volt, ha megfogta a beteg a köntöse szélét.)
Ám ez sem végleges megoldás, mert ha a beteg nem tanulja meg, milyen, amikor a Szer etet,   akkor a betegség bár átmenetileg javul, előbb-utóbb visszatér.

A kérdés, hogy melyik gyógyító tud valóban rákapcsolódni a Szer-re...
A Szer ugyanis pénzért nem adható-vehető.

2011. február 3., csütörtök

Energia-helyzet és betegség

Mivel az önálló gondolkodás hete van, megkérdezném, hogy szerintetek hogyan működnek a betegségek energia-szempontból. Miért nem célszerű, ha beteg ember gyógyít... Vagy esetleg mégis célszerű?!

2011. február 2., szerda

Visszaszámlálás

Ma van a házioltár-készítő verseny utolsó napja. Holnaptól  lehet szavazni az alkotásokra. A győztes eltölthet egy hetet családostul a demjéni gyógyfürdő, Eger és a Bükk mellett lévő barlangomban.

2011. február 1., kedd

Dobogókő

Az ezoterikus témákban még nagyobb a téves információk aránya, mint más területeken, hiszen itt nehéz ellenőrizni az állítások igazát. Dobogókő jelentőségét a neve mutatja egyértelműen, és persze a azok a gyógyulások, sugallatok és egyebek, amelyek ott születtek, születnek. Őszintén megmondom, én nem nagyon hiszek a divatos guruknak, vagy önjelölt mestereknek, táltosoknak. Annak idején a táltosok a megfelelő tulajdonságok alapján kiválasztották az utódukat, hosszú éveken át tanították, és így adták át a tudást. A mai táltosok másként működnek. (Tisztelet a kivételnek, ha valaki ismer kivételt...)
Amennyiben én ma guru szeretnék lenni, akkor keresnék egy jó marketingest, kitalálnánk valami jó kis mágikus mesét, hogyan is világosodtam meg, majd meghirdetnénk egy tanfolyamot sok-sok pénzért. Kell még egy kis karizma, amivel minden szélhámos rendelkezik, és máris jöhet a hatalmas és hiszékeny követő tábor, akik behunyt szemmel (hisz állandóan "meditálnak") mennek a "mester" után. Elhiszik, hogy ha a "mester" majd beavatja őket, akkor angyalokkal fognak társalkodni, mindenkit gyógyíthatnak, sőt külön trónt kapnak a mennyekben, és persze ezzel a többi ember fölé emelkednek.  (Az nem probléma, hogy nem tudják megoldani a magánéleti bajaikat, vagy hogy haragban vannak a fél faluval, ráadásul 20 éve betegek.)

Bennetek nem merül fel, hogy pl. a beteg ember először gyógyítsa meg saját magát, és csak azután próbálkozzon másokkal?! (Már persze, ha kérik.)

2011. január 30., vasárnap

Az önálló gondolkodás hete

Nem túl régen itt volt nálunk a Dalai Láma, és előadást tartott Budapesten. Az előadás végén kérdéseket tettek föl neki az előadás résztvevői. Az egyik kérdező azt kérdezte, hogy Dobogókőn van-e a Föld szívcsakrája. A választ itt láthatjátok:

A napokban olyan körlevelet kaptam, ahol ezt a választ sokan kikérik maguknak, és hosszasan ecsetelik a magyarság múltját, a Pilis-kutatás eredményeit, és a Dalai Láma népünkkel szemben tanusított tiszteletlenségét...

Jómagam másként látom a dolgokat... Én nem tettem volna föl a kérdést, hiszen mi pontosan tudjuk, hogy Dobogókő egy szívcsakra. És pont. Miért tudná ezt jobban a Dalai Láma?! Viszont ha már tőle vártuk a választ, akkor miért nem köszöntük meg egyszerűen, hogy válaszolt. (?) Értitek... kérdeztünk, és a kérdésre csak egyetlen válasz létezett számunkra, de mert nem azt a választ kaptuk, amit vártunk, rögtön rossz lett a Dalai Láma.
Ilyen a rossz értelemben vett tekintélytisztelet. Amikor mindent elhiszünk a tudósoknak, guruknak, "celebeknek", és nem gondolkozunk, nem a saját tapasztalatainkra támaszkodunk.

Ezért a hét témája az önálló gondolkodás. Kérdőjelezzünk meg a héten minden hozzánk érkező megkérdőjelezhető információt, és próbáljuk meg ellenőrizni a hitelességét. Együtt most is könnyebb lesz, hisz több szem többet lát.



2011. január 27., csütörtök

Békekötés nagyban 2.

Tegnap akadtam rá erre a filmre. Nézzétek meg, hogyan reagálnak a beszéd közben Európa "nagy formátumú" német és francia politikusai. (Az óvodások szerintem különben tudnak viselkedni...) Vajon mi okozza hát a népek közötti konfliktusokat, a nép, vagy a nem oda való képviselői?

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=36848

2011. január 26., szerda

Békülés nagyban

Új fordulatot vett az ír táncos vita, ugyanis kiderült, hogy a táncosok tót népviseletben táncolnak, tehát szó sincs itt a magyarok kigúnyolásáról...ami azért felvet pár dolgot. Például azt, hogy nem kellene-e már lélekben békét kötnünk a szomszédos népekkel, akikkel akár tetszik, akár nem, egy földrajzi területen élünk. Látszik, hogy nagy a baj e téren, hiszen már egy ártatlan paródia is képes felkorbácsolni a kedélyeket "szent magyar nadrág" ügyben. 
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem személyesen még egyetlen rossz élményem sem volt a ma élő szomszédos népekkel. Sem a románokkal, sem a szlovákokkal, sem a horvátokkal, sem a szerbekkel, sem senkivel. Ha most bármelyikünk elmegy mondjuk a Tátrába családostul sielni, könnyen összebarátkozik egy hasonszőrű szlovák családdal, és máris kiderül, hogy szinte ugyanazok a bajaink, problémáink és az örömeink is. A különbség csupán annyi, hogy nem értjük egymás nyelvét, és ők jobban készítik el a zsemlegombócot. Más kérdés persze, amit az országok vezetői időnként a nép nevében művelnek...
Mi viszont tudjuk, hogy pl. Gyurcsány nem volt azonos a néppel, és amit a nép nevében művelt, azt legtöbben, mi magyarok, szégyelltük, és ez így lehet a szomszédok vezetőivel is. A múltat néhány európai vezető intézte el, és ennek isszuk mi a levét.

A politikusok bűneiért nem az ártatlan embereket kell büntetnünk, és ha hagyjuk magunkat összeugrasztani, akkor ugyanaz történik, mint itt a blogon kicsiben.
"Én azt gondolom, hogy te azt gondoltad" - és kész a konfliktus.
A magyar tudás mit sem ér, ha mások ELLEN használjuk. A nadrág ily módon nem lesz "szent", és a rajta lévő motívumok így mit sem érnek.


Megjelent!

Tegnap végre megjelent a ROVÁS LYÓGA c. könyvem. Még Karácsony előtt, Luca napján kellett volna piacra kerülnie, de sajnos az akkori nyomda az egész kiadást eltolta, úgyhogy új nyomdát kellett találni. Tegnap épp Pál-fordulás volt (Pál napja), és a könyv kész.:-), ráadásul- mint a mesében- hétszerte szebb lett, mint annak előtte volt...
Írok benne arról a bizonyos SZER-hálóról, amiről itt már sok szó esett, és a hálóra-kerülés egyik egészen egyszerű módjáról. Olyan módszerről, amelyet a gyerekeknek is pikk-pakk meg lehet tanítani, és amellyel mindenki igen gyorsan magáévá teszi a magyar rovásjeleket. (Ez csak a mellékhatás.) 
Remélem, tetszeni fog...


2011. január 25., kedd

A levél

Íme az a bizonyos levél, amelyik kiverte a biztosítékot:

"Lordi jinak" a gugli fordító szerint azt jelenti, hogy "Urak egyébként".
Nem ír nyelvből lefordítva, hanem szlovákból, ill. csehből.
Innen nézve pedig inkább gúnynak látszik, mint másnak.

Van ezer más ennél sokkal jobb ír táncos felvétel, aminél örülhetünk az írekkel való rokonságnak, vajon ez a vizeléshez sujtásos nadrágba beöltöztetett, tökeit szorongató csapat tánca volna az?

Ezt nézzétek inkább:
http://www.rajko.hu (Mozgóképek-et legördítve az Őslüktetés-re kattintsatok!)"

 
Megtennétek, hogy megfogalmazzátok úgy ezt a levelet, hogy ne legyen sértő?! Ez legyen a tartalma, csak finoman fogalmazva. Azért, hogy kiderüljön, másképp is  hangot lehet adni a véleményünknek. Legtöbbször a megfogalmazás módja, formája és a hangneme dönti el, hogy milyen lesz a hatása. A tartalom kevésbé számít.
A diplomáciában ezt magas szinten művelik, hiszen ha két ország között adnak a fenti módon hangot a diplomaták a véleményüknek, akár hadüzenet lehet belőle. Ott tehát minden szóra vigyázni kell... mert ez a BÉKE záloga.

2011. január 23., vasárnap

Köss békét!

Legtöbbünk életében vannak olyan emberek, akikre neheztelünk valamiért. Rosszabb esetben haragban vagyunk velük, még csak nem is beszélünk egymással. Ennél is rosszabb esetben kifejezetten gyűlöljük őket...

A heti feladat éppen ezért: legalább egy emberrel békét kötni. 
Tudom, hogy nem lesz könnyű, hiszen ha elolvassátok az előző bejegyzés, az "ír tánc eredete" megjegyzéseit, kiderül, hogy milyen vita kerekedhet ki pillanatok alatt egy ártalmatlan vicces videóból, egymást nem ismerő emberek között. Milyen egyszerű összeveszni, sértegetni a másikat, és milyen nehéz kibékülni. 
Hát még akkor, ha vélt vagy valós okunk is van rá. És bármilyen furcsa, nagyban ugyanez vezet a háborúkhoz és a világégéshez: Két nép egymással szembeni vélt vagy valós sérelme. 

Ám soha ne felejtsük el, hogy minden kicsiben kezdődik...

2011. január 17., hétfő

Lázas keresés :-)

Köszönöm, már javulok...
Viszont nem volt rossz ez a betegség, mert unalmamban tévét néztem. Amúgy nem szoktam csak úgy tévét nézni, mindig konkrét műsorra kapcsolok, aztán ha vége, ki is kapcsolom a készüléket. Most viszont végignéztem, hányféle csatornánk van, és -milyen érdekes - "szörfölgetés" közben épp olyan műsorokat találtam, amelyek választ adtak az aktuális kérdésemre.:-)
Olyan filmre találtam rá -úgy, hogy éppen kezdődött, szóval teljesen az elejétől - amelyet már nagyon régen kerestem. Olyan dokumentumfilmeket láttam, amelyekre pont szükségem volt ahhoz a témához, amin dolgozom...
Szóval, lehet, hogy csak LÁZASAN kerestem a megoldást?! :-)

2011. január 16., vasárnap

Eredmények

Na, hol maradnak az eredmények?! :-)
Én minden esetre megkaptam az influenzát...

2011. január 13., csütörtök

A kérdés formája

Elfelejtettem mondani, hogy a jövőről ne tegyetek fel kérdéseket, mert a lelki vezetők nem jósok. Egyébként sincs senki, aki meg tudná mondani a jövőt. Legfeljebb a jelenlegi erőhelyzet alapján lehet valamiféle valószínűségre tippelni. Viszont ha valaki magáévá tesz egy jóslatot, akár be is teljesítheti, tehát a jóslás lehet kifejezetten veszélyes tevékenység.

A kérdés feltevésének módja ezért nagyon fontos.

2011. január 12., szerda

Türelem

Mostantól kettőn áll a vásár...
Senki nincs, aki ebbe "beavat" benneteket, sem pénzért sem másképpen. (Bár ezt sokan másképp gondolják...) És nem történik meg mindez parancsszóra vagy kérésre. Türelem szükséges hozzá, és mindazok a dolgok, amit Karácsony előtt műveltünk. Ahogy nő bennetek a szeretet, úgy kerültök egyre közelebb a tudatos kapcsolathoz, és egyszercsak a két kéz összeér...:-)


2011. január 11., kedd

Félelem

A félelem érzése soha nem ered a lelki vezetőtől. Ha ilyen érzésetek van, kérjetek segítséget és védelmet a Jóistentől, és a félelem elmúlik. Azon sem érdemes filozofálni, hogy ki vagy mi okozza... mert számtalan oka lehet.

A mai feladat: Tegyetek fel hangosan egy konkrét kérdést  a vezetőtöknek, és figyeljétek, hogy a nap vagy az éjszaka folyamán milyen úton jönnek a válaszok. Írjátok le az összes választ, ami csak az eszetekbe jut.
A kérdés ne legyen komolytalan.

2011. január 10., hétfő

Első "lecke"

Először is mindenkinek köszönöm szépen a szülinapi jókívánságokat! :-)

A mai feladatunk az lesz, hogy a házi oltárunkra (akinek még nincs, készítsen  egyet) odatesszük a kérésünket egy papírlapon, mely szerint szeretnénk szorosabbra fűzni és tudatosítani a kapcsolatunkat a lelki vezetőnkkel. Mondjuk ki mindezt fennhangon is az oltárunk előtt a gyertya meggyújtása után.

Ha ezt megtettük, várjunk türelemmel, és figyeljünk.
Nem szükséges meditálni, relaxálni, hiszen ebben a külső világban szeretnénk érezni, érteni a kapcsolatot. Meditációban - aki kellően színes fantáziával rendelkezik - azonnal kitalál magának egy segítőt, ami nem egészen ugyanaz, mint a valódi kapcsolatfelvétel. (Én annak idején meditálva pikk-pakk összehoztam a legkülönfélébb angyalokat és tündéreket, pontosan úgy, mint amikor rajzolom őket...)

Azért hagyjuk a kapcsolatfelvétel módját magára a lelki vezetőnkre, mert ő többet tud rólunk, mint mi magunk, és pontosan ismeri, miben vagyunk jók, tehetségesek, és miben vagyunk gyengébbek. Egyesekkel írás közben lehet legjobban beszélgetni, másokkal varrás közben, vagy épp a zuhany alatt, esetleg álmukban. A lehetőségek végtelenek. Annyifélék, ahány ember létezik a Földön.

A figyelmünk arra kondicionálja az agyat, hogy keresse a kapcsolatot. Pontosan úgy, mint amikor egy meghatározott rádióállomást keresünk a rádión. Keresés közben furcsa hangokat hallunk, és egy ideig eltart, míg ráállunk a keresett adóra. Így van ez a "szellemi kereső móddal is". Idő kell hozzá, hogy kitisztuljon.

Szeretném, ha folyamatosan tájékoztatnátok a tapasztalatokról, mert így tudunk majd tovább lépni.

2011. január 9., vasárnap

Kapcsolat a lelki vezetőnkkel

Ez volt az egyik kívánságotok, úgyhogy szerintem kezdjünk bele... de ez nem egyhetes feladat lesz ám, hanem több héten át tart majd, és közben számítok az aktivitásotokra. Ne kezdjen bele, akinek nincs ideje elmélyedni a témában, mert ez nem egy ide kapok-oda kapok dolog, amit el lehet intézni vacsora főzés és bevásárlás között 2 perc alatt.
Azt tudni kell már az elején, hogy mindenkinek van lelki vezetője "odaát". Mindenkinek a lelki vezetője pontosan illik az ember életfeladatához, ráadásul időnként a feladattól függően változik is. (Amikor pl. nekem teljesen egyedül német nyelvű leírásból meg kellett tanulni egy 3D-s rajzfilmprogram használatát, olyan vezetőt kaptam, aki tökéletesen ismerte a program működését, és amikor nem értettem valamit, olyan profi módon küldte a képeket, hogy pillanatok alatt rájöttem a megoldásra.) 
A lelki vezetőnk mindig kapcsolatban van velünk, legfeljebb mi nem vagyunk ennek a tudatában. A feladatunk tehát, hogy tudatosítsuk ezt a kapcsolatot.
Holnap jön az első feladat.
Holnap ugyanis nagy nap lesz:

a szülinapom. :-)

2011. január 5., szerda

Büszke vagyok magunkra :-)

Rendben, akkor vasárnaptól folytatjuk... Szeretném, ha megírnátok, hogy kinek miben kellene  segítség. Ki mit szeretne elérni, megvalósítani. Ha  minden héten segítünk valakinek, akkor gyorsabban megvalósulnak az álmok, hiszen együtt nagyobb erőt mozgósítunk. Sokkal könnyebb egy konkrét emberért és dologért imádkozni, mint csak úgy általában a Föld megmentéséért.

Egyébként büszke vagyok a csapatra, mert azért bekerült a blogra egy provokátor is, de vagy nem vettétek észre, vagy tudatosan nem reagált senki a beszólásaira - minden esetre nem tudott zavart kelteni, és ez azt jelenti, hogy jó úton haladunk. :-) Ugyan kivehettem volna a hozzászólását, de így sokkal jobb volt.

Tudom, hogy most keresitek a bejegyzéseket, úgyhogy segítek: (Külső hatások dec.14. Névtelen)

2011. január 3., hétfő

Az ünnepekről

Karácsony kapcsán sok furcsa dologgal találkoztam... Volt, aki dec.21.-én ünnepelte, és kihagyta belőle Jézust, mert épp sólymot röptetett. Volt, aki azt mondta, nem kell a hagyomány, teljesen fölösleges. Ünnepeljen mindenki úgy, ahogy jó neki. Vannak, akik dacból nem mennek el a templomba, mert azt mondják, nem erősítik az ún. zsidó-kereszténységet.

Sajnálom, hogy sok jóindulatú ember kerül így tévútra. A keresztény templom ugyanis valóban Isten háza, és a benne lévő erők igenis működnek: gyógyítanak, megtisztítanak, és a SZER hálóra "kötnek" minket.Természetesen az lenne az ideális, ha minden pap tisztában lenne az igazi feladatával és a felelősségével, de optimális világ nem létezik. Itt a Földön mindenben ott a "másik oldal" keze, hiszen ott sosem alszanak :-)
A hagyomány viszont létezik, és egyesíti sok-sok ember gondolatát Istenről, a szeretetről, a családról és az együvé tartozásról. A karácsonyfa, az adventi koszorú, a tradicionális sütemények, ételek mind-mind jelképek : a Teremtés jelképei. Ezért nem mindegy, hogy milyen díszeket teszünk a fára. A korcsolyázó hóember és a télapó például modern fejlemény, és semmi köze sincs a Teremtéshez...
Karácsonykor minden évben új erő születik. Ilyenkor születnek a jövő évre szóló terveink, ekkor még csupán gondolatban.
Vízkeresztkor vizet szentelünk a templomban, mert a Teremtés "anyai" része, forrása a VÍZ. A tüzet majd egy hónap múlva adjuk hozzá (febr.2. gyertyaszentelő). Ebből az új erőből, az új vízből jut a házakba, lakásokba is, ha megszenteltetjük a lakásunkat.
A magyar hagyomány tehát olyan tudást ment át a régmúltból, amelynek legtöbben már nem ismerik a jelentőségét és az erdetét, ám ettől függetlenül működik.
Dönthetünk úgy, hogy nekünk július közepén kezdődik az újév, de ebből később csak nehézségeink támadnak, hisz mindenki más január elsejétől számolja a napokat.
Dönthetünk úgy, hogy számunkra nem létezik a hagyomány, de akkor nagy erőktől fosztjuk meg magunkat önként és dalolva.