"...Isteni fény, Krisztus napfénye Melegítsd Szívünket, Világosítsd meg Fejünket, Hogy jó legyen, Amit szívünkből megalapítunk, Értelmünkkel Céltudatosan tenni akarunk."
(Rudolf Steiner)
Ildától hoztam neked ezt a pár sort, ezzel kívánva fényességet az ünnepekre neked és családodnak: Colette
Hadd osszak meg Veletek valamit: ma sokat gondolkodtam Jézusról, kerestem róla mindenfélét az interneten, Jézus-képeket tettem a mobilomra, felemelő egyházi zenéket, kórusműveket hallgattam, Bach, Händel, Barber stb... Egy szó, mint száz: foglalkoztam Jézussal, energiát küldtem felé. Még ha egy kicsit cybergyerek-módon is. :) Valamiért egész nap késztetést éreztem rá.
Az is ma fogalmazódott meg bennem igazán, hogy voltaképpen ő gyakorolja a legnagyobb hatást a kultúránkra a mai napig; megfoghatatlan, érinthetetlen nagyság, isteni karizma... egy avatár, mégis ember, közülünk való. Ilyeneken gondolkoztam reggel óta.
És valami történt: az egész napom egy kicsit lebegősebb, könnyedebb volt, mint általában, úgy éreztem, fölötte állok a mindennapos gyarlóságoknak. "Próbáltak" ugyan itt-ott megcsapolni energiával (az ilyenkor sajnos szokásos "karácsonyi feszültség" levezetésének változatos eszköztárával), de egyszerűen nem sikerült, mindenen mosolyogtam és nagyon kiegyensúlyozott maradtam egész nap. Adni is próbáltam ebből: nyugtattam, dicsértem azokat, akiknek szükségük volt rá. Ezzel nemhogy idegesítettem a környezetem, hanem azt vettem észre, körülöttem is egyre nyugodtabb, felszabadultabb mindenki. Így mind az otthon, mind a párom szüleinél töltött ünnepi étkezés és ajándékozás is nagyon jó hangulatban, meghitten, szeretetben telt.
Én ma rájöttem, hogy Jézus közöttünk van. Egy kicsit megéltem őt. Nem katartikusan, csak olyan egyszerű, hétköznapi módon, az élet triviális történéseinek szintjén, és nem is valami szent helyen, csak a dunakeszi lakótelep egyik lapostetős betonkockájában. És így is mennyi mindent kaptam tőle... Az ő elképesztő energiáiból a mai napig meríthetünk, kifogyhatatlan isteni forrás, sziklaszilárd, időtlen támasz.
Ma egész nap Pilinszky Aranykori töredékének sorai jártak a fejemben: "Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot."
Kívánom, hogy egyre többször éljük meg így az életünket mindannyian! :)
Az apokrif Születés evangéliumában a bába beszámolója szerint így zajlott le Jézus születése:
"Amikor bementem, hogy a Szüzet megvizsgáljam, úgy találtam, hogy arcát imádkozva az ég felé fordította. Hozzá léptem és azt mondtam neki: Mondd leánykám, nincs-e valami szerencsés vagy kellemetlen érzésed, vagy nem fáj valamid? Ő csak folytatta imáját és olyan mozdulatlan maradt, mint egy kőszikla és semmit sem hallott kérdésemből. Amikor eljött az óra, megnyilatkozott Isten ereje. A hajadon az égre emelte tekintetét, mintha teljében levő szőlőfürtté változott volna, és amikor megjelent a fény, dícsérte azt, akitől megáldatott. A csecsemőből sugárzott a fény - éppúgy, mint a napból. Ez a fény úgy született, mint ahogy a harmat leszáll az égből a földre. A csodálkozás kábulata töltött el, és elfogott a félelem, mert szemem odaszegeződött ahhoz a ragyogáshoz, amely a most született fényből áradt. És ez a fény egyre jobban sűrűsödött, és lassan kisgyermek formáját vette fel, addig, míg egészen olyanná nem lett, mint egy emberi csecsemő. Ekkor bátran lehajoltam, megfogtam, nagy vigyázattal a karomba vettem, és azt találtam különösnek, de egyben csodálatosnak is, hogy semmi súlya nem volt, még csak annyi sem, mint egy emberi újszülötté. Megvizsgáltam, és úgy tapasztaltam, hogy nem olyan vértől maszatos, mint a többi kisbaba, és testén semmi nyoma nem volt a szülésnek, tiszta volt, könnyű és ragyogó. Meglepődtem, hogy nem sír, mint a többi újszülött, ő pislogva rám nézett, rám mosolygott, és szeméből olyan nagy fényesség áradt, mintha villám lenne. Utána Máriát fogtam meg, és szűznek találtam. Nemcsak, hogy a szülésnek nyoma sem volt rajta, még férfi sem érintette őt soha."
Sajnos, nem tudtam a hozzászólásomat elküldeni a blogon keresztül, ezért írok neked személyesen. Kérlek, tolmácsold üzenetem a többieknek is:
Szeretet fénye szívünkből szárnyra kél és körbeöleli a világot karácsony éjjelén! Legyen e nap békés és áldott! Meseszép ünnepeket kívánok mindenkinek!
Hála hét, hála hónap, hála élet van. Hálás vagyok, mert a lányomtól karácsonyra Színia Szertan könyvét kaptam ajándékba. Nagyon tetszik a témája, már el is kezdtem olvasni.:) Hálás vagyok a mézest puhító ötletért, mert mára már ehetően megpuhult, és kicsit átvette a mágikus alma illatát is.Kiadhatjuk az ötletadónak a Mézes Lovagrendet. :) Kívánok mindenkinek örömteli, szívet melengető ünnepeket!
Belső Fényességet kívánok Karácsonyra.
VálaszTörlésTiszta szeretettel:Ilda
"...Isteni fény,
VálaszTörlésKrisztus napfénye
Melegítsd
Szívünket,
Világosítsd meg
Fejünket,
Hogy jó legyen,
Amit szívünkből megalapítunk,
Értelmünkkel
Céltudatosan tenni akarunk."
(Rudolf Steiner)
Ildától hoztam neked ezt a pár sort, ezzel kívánva fényességet az ünnepekre neked és családodnak: Colette
Áldott Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!:-)
VálaszTörlésBoldog Ünnepeket és azutáni hétköznapokat kivánok mindannyiunknak!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy közöttetek lehetek!
Anne
Áldott, békés Karácsonyt kívánok Nektek!
VálaszTörlésHadd osszak meg Veletek valamit:
ma sokat gondolkodtam Jézusról, kerestem róla mindenfélét az interneten, Jézus-képeket tettem a mobilomra, felemelő egyházi zenéket, kórusműveket hallgattam, Bach, Händel, Barber stb... Egy szó, mint száz: foglalkoztam Jézussal, energiát küldtem felé. Még ha egy kicsit cybergyerek-módon is. :)
Valamiért egész nap késztetést éreztem rá.
Az is ma fogalmazódott meg bennem igazán, hogy voltaképpen ő gyakorolja a legnagyobb hatást a kultúránkra a mai napig; megfoghatatlan, érinthetetlen nagyság, isteni karizma... egy avatár, mégis ember, közülünk való. Ilyeneken gondolkoztam reggel óta.
És valami történt: az egész napom egy kicsit lebegősebb, könnyedebb volt, mint általában, úgy éreztem, fölötte állok a mindennapos gyarlóságoknak. "Próbáltak" ugyan itt-ott megcsapolni energiával (az ilyenkor sajnos szokásos "karácsonyi feszültség" levezetésének változatos eszköztárával), de egyszerűen nem sikerült, mindenen mosolyogtam és nagyon kiegyensúlyozott maradtam egész nap. Adni is próbáltam ebből: nyugtattam, dicsértem azokat, akiknek szükségük volt rá.
Ezzel nemhogy idegesítettem a környezetem, hanem azt vettem észre, körülöttem is egyre nyugodtabb, felszabadultabb mindenki. Így mind az otthon, mind a párom szüleinél töltött ünnepi étkezés és ajándékozás is nagyon jó hangulatban, meghitten, szeretetben telt.
Én ma rájöttem, hogy Jézus közöttünk van. Egy kicsit megéltem őt. Nem katartikusan, csak olyan egyszerű, hétköznapi módon, az élet triviális történéseinek szintjén, és nem is valami szent helyen, csak a dunakeszi lakótelep egyik lapostetős betonkockájában. És így is mennyi mindent kaptam tőle...
Az ő elképesztő energiáiból a mai napig meríthetünk, kifogyhatatlan isteni forrás, sziklaszilárd, időtlen támasz.
Ma egész nap Pilinszky Aranykori töredékének sorai jártak a fejemben:
"Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a napot."
Kívánom, hogy egyre többször éljük meg így az életünket mindannyian! :)
Kaptam, megosztanám:
VálaszTörlésAz apokrif Születés evangéliumában a bába beszámolója szerint így zajlott le Jézus születése:
"Amikor bementem, hogy a Szüzet megvizsgáljam, úgy találtam, hogy arcát imádkozva az ég felé fordította. Hozzá léptem és azt mondtam neki: Mondd leánykám, nincs-e valami szerencsés vagy kellemetlen érzésed, vagy nem fáj valamid? Ő csak folytatta imáját és olyan mozdulatlan maradt, mint egy kőszikla és semmit sem hallott kérdésemből. Amikor eljött az óra, megnyilatkozott Isten ereje. A hajadon az égre emelte tekintetét, mintha teljében levő szőlőfürtté változott volna, és amikor megjelent a fény, dícsérte azt, akitől megáldatott. A csecsemőből sugárzott a fény - éppúgy, mint a napból. Ez a fény úgy született, mint ahogy a harmat leszáll az égből a földre.
A csodálkozás kábulata töltött el, és elfogott a félelem, mert szemem odaszegeződött ahhoz a ragyogáshoz, amely a most született fényből áradt. És ez a fény egyre jobban sűrűsödött, és lassan kisgyermek formáját vette fel, addig, míg egészen olyanná nem lett, mint egy emberi csecsemő. Ekkor bátran lehajoltam, megfogtam, nagy vigyázattal a karomba vettem, és azt találtam különösnek, de egyben csodálatosnak is, hogy semmi súlya nem volt, még csak annyi sem, mint egy emberi újszülötté. Megvizsgáltam, és úgy tapasztaltam, hogy nem olyan vértől maszatos, mint a többi kisbaba, és testén semmi nyoma nem volt a szülésnek, tiszta volt, könnyű és ragyogó. Meglepődtem, hogy nem sír, mint a többi újszülött, ő pislogva rám nézett, rám mosolygott, és szeméből olyan nagy fényesség áradt, mintha villám lenne. Utána Máriát fogtam meg, és szűznek találtam. Nemcsak, hogy a szülésnek nyoma sem volt rajta, még férfi sem érintette őt soha."
Boldog Karácsonyt kívánok!
Kedves Színia!
VálaszTörlésSajnos, nem tudtam a hozzászólásomat elküldeni a blogon keresztül, ezért írok neked személyesen.
Kérlek, tolmácsold üzenetem a többieknek is:
Szeretet fénye szívünkből szárnyra kél és körbeöleli a világot karácsony éjjelén! Legyen e nap békés és áldott! Meseszép ünnepeket kívánok mindenkinek!
Köszönöm
Kitim
Hála hét, hála hónap, hála élet van.
VálaszTörlésHálás vagyok, mert a lányomtól karácsonyra Színia Szertan könyvét kaptam ajándékba. Nagyon tetszik a témája, már el is kezdtem olvasni.:)
Hálás vagyok a mézest puhító ötletért, mert mára már ehetően megpuhult, és kicsit átvette a mágikus alma illatát is.Kiadhatjuk az ötletadónak a Mézes Lovagrendet. :)
Kívánok mindenkinek örömteli, szívet melengető ünnepeket!
Hála a Jóistennek, akkor már van KETTŐ bevált mézeskalács receptünk. Az enyém is finom lett és puha. :-)
VálaszTörlés