A megjegyzéseket olvasván az jutott eszembe, hogy egy-egy témáról kialakított minden vélemény egy-egy ecsetvonás, amely önmagában nem mutatja a festményt, és önmagában azt mondhatjuk, hogy szép a színe, vagy csúnya. Tetszik, vagy nem tetszik. Egyetértünk, vagy sem. Amikor azonban összeáll a teljes kép, lehet, hogy épp az az ecsetvonás volt a portré szemében a "fény", vagy mondjuk a tükröződés a víz színén, és nélküle halottnak tűnne az egész festmény...
Szóval a végén kiderül, hogy MINDEN ECSETVONÁSRA szükség volt a műhöz, ám ezt így egészben valószínűleg csak a Jóisten látja.
Talán mi is láthatnánk, ha elfogadnánk az ecsetvonások létjogosultságát arra, hogy olyanok, amilyenek. Mert amikor a saját véleményünket szeretnénk elfogadtatni a másikkal, akkor az ő "tengerzöld" ecsetvonását megpróbáljuk átszínezni a mi "borvörösünkre", és ez a képen nem jól veszi ki magát...
Csak megjegyzésképpen: megfigyeltétek már, hogy a természet(Isten) mindig tudja, hogy milyen színeket tegyen egymás mellé?!
Soha, egyetlen vadvirágos réten nem láttam még ízléstelen, egymást "ütő" színeket, pedig van ott egyszerre zöld, kék, sárga, lila, piros - és csodálatosképpen MIND PONTOSAN ILLIK EGYMÁSHOZ. :-)
Jajdenehéz. Örülök azért, hogy csatlakoztam az elfogadom-héthez, mert ha nem is megy még gyakorlatban, azért nagyon sokszor sikerült megálnom egy pillanatra, hogy oppá, akkor most ez az amire figyelni kéne. Aztán elszomorodok, hogy ez a nagyon sok azt jelenti, hogy RENGETEG van, amiből csak sokat vettem észre :)
VálaszTörlésPont ez a lényeg, hogy ÉSZRE VESZED. Figyeld,hogy mit jelent a szó: ÉSZRE vagyis eszedre veszed. Magyarul: tudatosítod.:-)
VálaszTörlés