Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2013. január 30., szerda

Isten pénze

http://www.youtube.com/watch?v=14SMA6QoLwg

Segítség!!!

Igen nagy fába vágtam a fejszémet, amikor derűt ígértem minden napra...
Ha nem akarok vicceket feltenni, hanem inkább jó híreket és felemelő dolgokat keresek, bizony alig találok valamit, úgyhogy kérlek Benneteket, hogy segítsetek! Ha valaki talál valami jót, szépet, felemelőt, kedveset, derűset - küldje tovább ide a címemre, szinia7@vnet.hu , hogy közkinccsé tegyem.

Remélem, így már valóban sikerül beindítani a "bulit" :-)

2013. január 25., péntek

Öregszem...

Már megint elmúlt egy év, és íme a 49. évembe léptem. Ez már éppen 7X7, úgyhogy azt gondoltam, ideje lesz már "megbölcsülnöm".
Miután számot vetettem eddigi életemmel, rájöttem, hogy rengeteg időt pazaroltam el arra, hogy nem örültem, hanem valamin bosszankodtam, aggódtam, vagy épp valamin felháborodtam, netán valamit kritizáltam. 
No, ennek most vége...:-)
Ezentúl - ha Ti is segíteni fogtok - minden nap felteszek valamit a blogra, ami derűt sugároz, felemel, és örömet okoz.
Egyszerűen azért, mert higgyétek el, hogy CSAK ENNEK VAN ÉRTELME. :-) 

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, mindennapi örömünket add meg nekünk ma...

Jut eszembe, ma épp Pál napja, azaz pálfordulás van. Na, akkor kezdjük is el:
http://www.youtube.com/watch_popup?v=oXvJ8UquYoo&vq=large


2013. január 3., csütörtök

Szomorú évkezdet...?

Nálunk temetéssel kezdődött az új év...
A keresztapám Karácsonykor halt meg, szent időben. Nem volt váratlan a halála, hiszen mindenki tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg, de a remény azért az utolsó pillanatig élt a családban, hogy talán mégis sikerül neki, és meggyógyul...
A temető gyönyörű volt a vastag zúzmarával bevont szomorú fűzekkel és a szállingózó hópelyhekkel. Nagyon régi temető, kacskarigós macskaköves utakkal, és egy árpádkori templommal, fönt a dombon.

Éppen temetéshez illő idő... a hideg és az elmúlás kellős közepén, januárban.
Nem voltunk túl sokan, és nagyon régen nem láttuk egymást. Sokszor nehéz volt felismerni a rokont, vagy régi barátot, akivel tán már 20 éve nem találkoztunk.
A fagyos toporgásban az jutott eszembe, hogy miért is sajnáljuk mi azt, aki elment, hisz mi itt mindannyian még fázunk, kínlódunk, szenvedünk, ki-ki a maga keresztjét cipeli - míg odaát már minden rendben van. Én hiszem, hogy "odaát" ugyanúgy létezik a nagycsalád, mind "ideát", és akik az évek során elmentek a családból, most néznek minket fentről, és lehet, hogy ebben a pillanatban épp ÉRTÜNK sírnak.

Azután győzött az élet, és 20 év után leültünk egymással beszélgetni.
Jó volt...
Egy családtagot ugyan elveszítettünk, de közben "nyertünk" legalább tíz másikat. A fagyos és szomorú évkezdet így végül felmelegedett, ami egyedül annak köszönhető, hogy a szívek egy időre - remélhetőleg hosszú időre - felengedtek, mert ráéreztek arra, hogy az élet lényege nem az ÉN-ben, hanem az EGYÜTT-ben rejlik.

Nyugodj békében, Keresztapám... 






Pénz nélkül élni

Egy érdekes kísérlet, sok-sok tapasztalattal: