Hát...sajnos nálunk ma hallgattak a harangok, pedig legalább öt templomban megszólalhattak volna.
El tudjátok képzelni, mit éreztek az emberek 90 évvel ezelőtt, amikor megkapták a hírt, hogy az ország kétharmadát elvették tőlük?! Nekünk csak elmesélték, mégis fájdalmas. Milyen lehetett akkor ezt átélni... Azt a dühöt, megaláztatást, tehetetlenséget, bánatot.
El tudjátok képzelni, mit éreztek az emberek 90 évvel ezelőtt, amikor megkapták a hírt, hogy az ország kétharmadát elvették tőlük?! Nekünk csak elmesélték, mégis fájdalmas. Milyen lehetett akkor ezt átélni... Azt a dühöt, megaláztatást, tehetetlenséget, bánatot.
Ezek az érzések minden bizonnyal beépültek a magyarság tudatba, hiszen akkor sokkoltak mindenkit. Ezek az érzések máig betegítenek minket, és a gyógyulás mint mindig, most is Isten kezében van.
Istenében, és nem az egyházéban...
Ha én egyház lettem volna, minden mise végén ezért imádkoztam volna, már 90 éve.
Még most sem késő. Vajon vasárnap végre megteszik?!
ÉN is remélem!
VálaszTörlésSajnos nálunk az atya épp ó-szövetségi érdeklődésének adott helyet a vasárnapi szentmisén. Nem lepődtem meg. Én azért feltűnően magyar népi blúzban voltam. :o)
VálaszTörlésJG