Kedves Szertársak!
Juli azt írta, "az Isten a langyosat kiköpi"...
Erre azért felvetődött a kérdés, hogy melyik a jobb: ha kiköpnek, vagy ha lenyelnek :-)
Aztán, ha az Isten a meleget lenyeli, akkor kik vonulnak majd fel nyáron az Andrássy úton?!
Szóval, köszönöm a vígasztalást, de szerencsére csak egy estémet rontották el kicsit a történtek. Az viszont kiderült a hozzászólásokból, hogy nem túl sok a sikertörténet, és arra is rájöttem, hogy miért nem.
Amikor túl jók szeretnénk lenni, egyszerűen eltolódik az egyensúly és a "másik oldalon" még nagyobb ellenerőt hoz létre. Úgyhogy jogos volt az észrevétel, miszerint "egyre nehezebb lesz?!"
Ezért mától módosítjuk a célt, mégpedig együtt kitaláljuk, hogy mire is... A lényeg, hogy ne menjünk el a szélsőségek felé, hanem maradjunk meg az arany középúton.
Várom a javaslatokat. :-)
Sziasztok!
VálaszTörlésNálam az nem működik, hogyha tényleg nem panaszkodok soha /már amennyire lehet/, (mert nem szeretjük hallani és a szerről is lejövünk)akkor egy idő után elszomorodom, mert nem tudok mit kezdeni vele...Jóság kérdése...
Egész gyerekkoromban azon munkálkodtam, hogy jó legyek, de sose voltam elég jó.Utólag a szüleim már mondták, hogy jó voltam, de akkor, mikor vártam a visszajelzést nem jött...
Ezért már csak kicsit "jókodok", mert nem lehet mindig jónak lenni.De igyekezni kell, nyújtózni kell a fény felé.
Szép napot!
K.
Ui.:Onnan veszem észre, ha vki nem azon a "rezgésszinten" van, mint én, hogy nem értem amit mond vagy tesz/vagy ő engem. Így beszélgetni nehéz?! Meglátni, hogy a csend mit takar?!Szavak mögött a jelentést?!
Kedves Színia,
VálaszTörlésmessze vagyok a tökélytől, nagyon messze, nem is tudom tán, hogy milyen az. Ha viszont azt szeretném, hogy jónak tartsanak, akkor más elvárásai szerint kell jónak lennem?
Ha ezt teszem, akkor automatikusan érvényesül a mondás, miszerint a kezedet nyújtod, s a karod kellene. S máris lent vagy a SZER-ről. Ez az örök dilemmám, hogy úgy tegyek jót, hogy annak a másik anyagias énje örüljön, vagy úgy, hogy a másik esetleg egyáltalán nem örül, sőt, nem is érti, vagy meg is sértődik, esetleg hetek-évek múltán elkezdi értékelni a hozzáállásomat. Csak addig meg nekem (az egómnak) fáj, hogy nem tudok örömet adni. A megoldás (mint ahogyan a probléma is) mindenkinél egészen biztosan annyira egyedi, hogy a kérdésem is csak költői volt. :)
Talán nem muszáj annyira igyekezni. Állítólag úgyis csak a teremtett világ az ami poláris, teremtői szinten egység van, illetőleg dualitás.
VálaszTörlésWass Albert is valahogy ilyesmiket pedzeget a Hagyatékban, hogy a Jóisten nem teremt rosszat. A mi feladatunk a fény tükrözése, hogy mindenhova eljusson, hogy minden fénnyel itatódjon át. Az úgynevezett rossz az "csupán" a jó hiánya.
Egy barátomtól tudom, hogy élt egy ember (nemrég távozott el ebből a világból) aki Indiában valami jógi vagy mester vagy efféle volt. Egyszer csak leukémiás lett. Sokan a követői közül elhagyták őt merthogy biztos milyen bűnös lélek ha a teste ennyire beteg. S egyszer valaki (végre) megkérdezte tőle hogy mit gondol arról hogy ilyen halálós kórságba esett. Azt felelte: "Engem nem zavar!"
...
Nem tudom ki hogy van vele, nekem tetszik ez a válasz, s szeretnék ide eljutni én is, hogy így tekinthessek a világomra.
Ennek az embernek a neve Ramana Maharshi. Találtam róla képeket a neten. Jó belenézni a szemébe.