Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2008. december 31., szerda

Boldog új évet!

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újévkor

Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud, legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom, legyen béke. –Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe’!

2008. december 27., szombat

Boldog hétköznapokat!

Kedves Papesz, köszönöm a jókívánságokat!
Igen, máshol is lesz kiállítás. A tervek szerint körbe megy majd az országban, és a honlapomon mindig "tudósítok" róla, hol jár éppen.

Született színek

Kedves Colette!

Természetesen írhatok többet is a "születési színekről", ha konkrétan kérdeztek. Kérdések nélkül sajnos nem tudom, hogy mi az, ami nem világos, vagy mire vagytok még kíváncsiak.

Töltött káposzta

Karácsony kapcsán több helyen találkoztam a töltött káposzta történetével... mely szerint török eredetű, a törököktől vettük át néhány száz évvel ezelőtt.
Elgondolkoztam a dolgon...
Vajon honnan tudják mindezt a tudósaink?! Valamelyikük tán már a négyszázadik évét tapossa, hogy elmondhassa nekünk, mely szerint konkrétan Ali pasa hívta meg őt az első töltött káposztás ünnepi vacsorára?! Vagy létezik valamilyen ionizációs - atomizációs- fotonizációs régészeti eljárás, amellyel tévedhetetlenül megállapítható, hány éves a töltött káposzta receptje?!
Mert hát,... én már a dédnagymamámnál ezt ettem karácsonykor, aki ugyancsak a dédnagymamájától tanulta a hagyományt. (Ez kapásból hat generáció, legalább 200 év.)
Szóval, hogyan is dönthetjük el, ki főzte az első töltött káposztát...

A magyar "tudósok" persze azonnal eldöntik, hogy az a valaki lehetett török, sziú indián, vagy eszkimó, csupán MAGYAR nem lehetett...

2008. december 6., szombat

LYósda. Így LY-vel



Dec.10-től 19.-ig látható egy kiállításom Kisteleken (Ópusztaszer mellett) a Rendezvények Házában.


Író vagyok…

Vagy festő…

Vagy épp szobrokat készítek…

Legtöbbször persze a hármat együtt.

Írok egy képet, festek egy verset, vagy formázok egy színt, és így együtt… kialakul belőlük a mű. Az ősi magyar keresztény jelképrendszer jeleivel dolgozom, ezekkel „írom” a képeimet, és a szobraimat.
Ha elég sok alkotásom összegyűlt, elviszem őket egy kiállításra. (Leginkább azért, mert már nem férek tőlük otthon :-)
Jómagam ritkán járok kiállításokra, mert engem rendkívül bosszant, amikor sok-sok kép bármiféle hétköznapi funkció nélkül lóg egy üres terem falán…Szerintem egy jó festmény lógjon olyan helyen, ahol nap mint nap örömet okozhat az embereknek és ne dugják el a galériákba. Ezért hát azt találtam ki, hogy a saját kiállításom ne is legyen igazi kiállítás. Legyen inkább olyasmi, ahol történik valami…

Én bizony töredelmesen bevallom, hogy beszélgetek a szobraimmal, és időnként megtárgyalom velük a problémáimat, mert meglepően jó tanácsokat kapok „tőlük”. Gondoltam, ezt a módszert más is kipróbálhatná, hátha valakinek épp ily módon sikerül választ találnia egy-egy nagy kérdésére így Karácsony tájékán… úgyhogy mi lenne, ha a kiállítás most inkább LYÓSDA-ként működne. (Igen, így LY betűvel, és akik ismerik a könyveimet, azt is tudják, hogy miért.)

Aki engedi, hogy kapcsolatba lépjenek vele a képek és a szobrok, megteszik, és segítenek megtalálni a választ a kérdéseire. Aki eleve elutasítja őket, azoknál nagyon mélyen hallgatnak…

„HASZNÁLATI UTASÍTÁS” a kiállításhoz

A képek és a szobrok ugyanúgy születtek, mint a könyveim. Ha olvastad a könyveimet, és bízol bennem, vagy ha csupán megelőlegezed nekem a bizalmat, engedd, hogy segítsek megtalálni a választ a téged kínzó kérdésekre, illetve megtalálni a megoldást a problémáidra.
Nem én fogom megtalálni a választ, vagy a megoldást, hanem te magad. Én csupán annyit teszek, hogy megteremtem azt a környezetet, azt a „rezgést”, amely rávezethet a válaszokra. Jövőre vonatkozó kérdéseket nem érdemes firtatni, mert a jövőt magad írod itt és most.

Az egyik módszer:
-Járd körbe szép lassan a termet, nézz meg jól minden képet és szobrot.
-Állj meg annál a szobornál, amelyik a legkedvesebb számodra.
-Ülj le a szoborral szemben, és tedd fel a kérdéseidet.
-Írj le mindent, ami eszedbe jut. Annyi időt tölts el a szobor előtt, amennyire csak szükséged van.
-Most pedig ülj le a legkevésbé szimpatikus szobor elé, és itt is tedd fel a kérdéseidet.
-Írd le mindazt, ami közben eszedbe jut. Annyi időt tölts el a szobor előtt, amennyire csak szükséged van.
-Ülj le az üres képpel szemben, és várd meg, mi történik, mi jut először eszedbe…

A másik módszer:
Tedd fel magadban, vagy akár hangosan a megválaszolandó kérdést, és nézz körül a teremben. Amelyik alkotáson hirtelen „megakad a szemed”, az lesz a válaszadód. Ülj le elé egy kicsit, merengj el rajta, majd írd le, ami eszedbe jut.

2008. december 2., kedd

Nyugodt karácsony

Látom a tévében a tömeget, a karácsonyi tülekedést, a türelmetlenséget, a stresszt. Azért csak a tévében, mert nálunk a családban már évek óta megszüntettük a karácsonyi ajándékozást (kivétel a gyerekek). Így nyugodtan, derűsen készülünk az ünnepre.
Aki ki akar szúrni a fogyasztói társadalom haszonélvezőivel, tegye bátran ugyanezt. Mellékesen pedig kérdezze meg magától, hány olyan karácsonyi ajándékot kapot eddig, amelynek igazán tudott örülni... és használja is.
A kereskedelem ilyenkor legalizálja éves profitjának legalább egyharmadát, nem is beszélve a rengeteg áruhitelről, amit karácsony hevében felvesznek az emberek.
Ha egy icipicit gondolkodnánk, rájöhetnénk, hogy ezt a társadalmi formát úgy lehet "alulról" megfúrni és megszüntetni, ha NEM VÁSÁROLUNK és NEM VESZÜNK FEL HITELEKET.
Lehet tüntetni az utcán folyamatosan, és semmi haszna.

Ám ha egy hónapig, vagy akár még tovább be sem tesszük a lábunkat a bevásárlóközpontokba és a bankokba...