A levelet egy fiatal, lelkes és kedves angol tanárnő írta. Azért tettem fel ide, hátha tudtok neki ötletekkel segíteni, hogyan tudna mindezek ellenére tanítani...
"Nekem most épp sok a munkám, és ki vagyok merülve. Április 1-jétől óraadó lettem 2 szomszédos faluban. Mert az előző angoltanár elment. Már nem bírta ki év végéig. Angliába ment babysitternek...Kiborult... Hát, a gyerekek kiborítóak!!! Meg kell mondjam!! Pedig azt gondolná az ember, hogy mivel falu, a falusi gyerekek jól neveltek, csendesebbek... de! A TV, mobiltelefon, internet mindenhol ott van, jelen van, s ez a világ már valóban egy globális falu!!!!! :-( Képzeld a gyerekeket semmi, de SEMMI nem érdekli!!! pedig tudod, hogy én *érdekesen* tanítok!!!! Mihez képest!!! Nem vagyok egy avatár!!! Az óra menete, valóban lassúnak tűnhet egy számítógépes play station- höz képest!!!! Pedig viszek be dalokat, érdességeket, és tudod mi van!!! Mindenki mondja a magáét!!! Minden 2. percben fegyelmezek, nem hallom a saját hangom, még a magnót sem!!!!! Nem tudnak csendben lenni, nem tudnak figyelni, és elmondom 5 ször a feladatot, aztán valaki megint megkérdezi, akkor melyik oldal???? 5 év alatt én vagyok a 6. angol tanár... Mindezek mellé még mocskos szájuk van de nagyon!!! 4-8 ig tanítok, s brutális hallgatni a káromkodásaikat órán és szünetekben is!!! Túl sok ez az én lelkemnek.
Az óvodában szintén szenvedek, mert a fiúk agresszivitása már kimerítő nekem. Ugyanaz van itt is kicsiben, már az óvónők is ki vannak idegileg :-( verekednek, újra élik az előző nap megnézett agresszív meséket, némelyik gyerek kezelhetetlen, fejét a falba veri, káromkodnak, a kis 6 évesek is!!! a sz@r a kedvenc szavuk, és halálfejeket rajzolnak.
Kezdek kimerülni és kiborulni, mert ezt a szennyet nem lehet bírni. Ezek a gyerekek agymosottak a tv által!!!! Semmi nem érdekli őket!!! Csak az a szemét, amit kapnak! Győzike showt néznek, meg minden ilyet, én meg tv-t sem nézek, szóval nem tudom miről beszélnek. Éjfélig, hajnal 2 ig neteznek, sex filmeket néznek, és az iskolában elalszanak. Annyira elszomorító, hogy mi lesz ezzel a világgal...
Kedves Tanárnő!
VálaszTörlésElőször is köszönöm Neked, hogy a nehézségek ellenére továbbra is lelkes és kedves vagy. Amíg vannak ilyen pedagógusok, addig hiszem, hogy még nincs minden veszve. :-)
Az én gyerekemet is a tévé és a számítógép "neveli". Mikor haza érek a munkából gyorsan bepakolom a mosógépet, vacsorát csinálok, mosogatok, vasalok stb. Nem sok energiám marad a 16 éves fiamra. Ő is nehéz eset. Az online játékokon kívül szinte semmi nem érdekli. A 110-es iq-jával harmadjára járja a 8. osztályt. De én mégis bízom benne, hogy egyszer túl leszünk ezen a nehéz időszakon, és a lázadó kamaszból egyszer majd értékes felnőtt lesz. És tulkép még örülök is, hogy ő "csak" nem szeret tanulni. Mert közben hallom a rémtörténeteket a züllő, drogozó, saját szüleiket feljelentő tinikről.
Szóval, mit lehet tenni? Túl sokat nem tudsz, ezért apró változásokkal kell beérned. Én például már annak is örülök, ha időnként rendet rak maga után, vagy néha-néha kezébe vesz egy könyvet. Úgyhogy szerintem jól csináltad eddig is. Kitartás! Majd idővel meg lesz a foganatja. És kérlek szeresd őket, mert valszeg abból kapnak a legkevesebbet. Hiszen ezek a gyerekek áldozatai ennek az elidegenedett világnak. :-(
Kedves tanárnő!
VálaszTörlésAmikor gyermekeknek tartottam rajzot egy művelődési házban akkor számomra is megdöbbentő volt, hogy az az érték amit oda bevinnék az nem kell. Ezért a gyermekek felé fordultam a következő módon: mivel mindig japán animációs filmekről (főleg sorozatok) meséltek, elmentem a szüleimhez akiknek van tv-jük (nekem nincs), és párszor megnéztem mi is az ami foglalkoztatja a tanítványaimat. Így tudtunk beszélgetni Narutóról meg a többi ilyesmiről. Ezután pedig olyan feladatokat találtam ki, hogy kapcsolódjon az ő általuk vágyott világhoz. Karaktereket kezdtünk el tervezni (így hívják a rajzfilmhősöket manapság), s a figurákból, környezetből, tárgyakból amiket rajzoltunk magunk létrehoztuk egy világot, illetve mesét. Nagy papíron volt az alap, arra ragasztgattuk a kivágott alakokat.
Azt vettem észre, hogy számukra meglepő volt hogy egy felnőtt:
1. előszöris tud azokról a dolgokról amik őket foglalkoztatják (ismertem a sorozatokat, magam hoztam fel a témát nekik kérdezgettem ki a kedvencük, és hogy miért, stb., stb.),
2. ...aztán hogy értékeli azt (nagyon igyekeztem valami jót kiszedni az animékből)
3. ...és még hajlandó is változni hogy együtt örüljön velük.
Mivel magad is szívember vagy és a munkádban kreatív (élvezetes órákat tartasz), biztosan találsz olyan közös alapot amivel a csoportjaiddal jól együtt tudtok majd működni angolul is. Talán egy-egy filmet (vagy részletet) érdemes volna angol eredeti nyelven megnézni az órákon).
Nem lesz könnyű kitalálni hogyan tovább, de megéri! Egy-egy vadabb gyermek úgy, de úgy megszelidült, hogy magam is alig hittem el! :o)
Sok erőt, türelmet, elfogadást és alázatot kívánok szép feladatodhoz!
Jenei Gabi