Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2009. július 22., szerda

Újra itthon

Nohát, megjöttem. Újra itthon vagyok. Másfél hónapig nem hallottam híreket, nem néztem tévét, és mégis ÉLEK. A Tengerrel volt randevúm, és máris visszavágyom. Az a legszomorúbb, hogy még honvágyam sem volt. Egy egészen pici se.
Minden évben ugyanott nyaralunk az Adrián, és a szomszédaink is mindig ugyanazok. Nemzetközi társaság. Az egyikkel németül lehet beszélni, a másikkal olaszul, a harmadikkal angolul. Mindezt Horvátországban, horvátok között. Akik nem gyűlölnek minket, sőt...
Volt viszont egy szép élményem a magyarokkal kapcsolatban.
Sétáltunk a tengerparton és akaratlanul is tanui voltunk egy apa-fia beszélgetésnek. A fiú, olyan 12 év körüli, mesélte, hogy a horvátok így meg úgy, hogy az ő barátjának sokkal jobb a biciklije, mint ezeknek - szóval kicsit leereszkedően beszélt a papának.
Mire az apja megkérdezte:
- Hol is vagyunk mi most, fiam?
A fiú:
-Horvátországban.
Apa:
-Kié ez az ország?
Fiú:
-A horvátoké.
Apa:
-Kik vagyunk mi itt?
Fiú:
-Vendégek.
Apa:
-Nohát, akkor édes fiam, eszerint viselkedj.
Milyen jó lenne, ha minden náció, aki vendég valahol, így nevelné a gyerekeit...