Érted teszem...

Kaptam egy levelet egy barátomtól, aki nemrégiben elvesztette a súlyos beteg édesapját. Azt gondolom, hogy ez a levelélből kiragadott pár megható sor nagyon fontos dolgot világít meg a türelemmel kapcsolatban:

"Nagyon szép volt és jó vele lenni ezekben az utolsó időkben (is). Sokat beszélgettünk, vagy csak fogtuk egymás kezét.Nehezen alakult ki, rengeteget imádkoztam érte hogy úgy legyen ahogy kérte, hogy itthon mehessen el. Sikerült! Két szép hetünk volt még együtt itthon. És nagy áldás, hogy mindkét testvérem itthon volt azon a hétvégén amikor a haláltusa zajlott, s így teljes családi körben lehettünk. Szép, nyugodt arccal távozott. December 10-én lenne 76 éves.Boldog vagyok sokszor, úgy érzem apa szeretete körülölel (és egyelőre nem is telt le a 42 nap amíg a lélek velünk van még, ahogy a magyar hagyomány tartja). Ugyanakkor gyászolom is, fáj a veszteség. Nem is tudom. Olyan furcsa, kettős érzések ezek. Öröm, hogy ilyen jó apám volt. Tőle tanultam szeretetből cselekedni. Mert utáltam mosogatni gyermeklányként. És kérdeztem, hogyhogy ő szó nélkül megcsinálja. Azt felelte, hogy közben ránk gondol és ezért könnyű neki minden. Ezek után megszeretettem a mosogatást. :o) És annyi mindenben segít az amit utálnék megtenni, hogy arra gondolok akiért/akinek megteszem azt amit kell, és ez mindig segít."

A témához kapcsolódik ez a rövidfilm is, ha valaki még nem látta: http://www.youtube.com/watch?v=yeMgQoZ1SOU

Mert semmivé lesznek a türelemmel kapcsolatos problémáink, amikor MÁR NINCS KIVEL türelmesnek lenni...