Úgy, hogy odafigyelünk minden leválasztó taktikára, és megőrizzük a nyugalmunkat. Ha tudjuk, mire megy ki a játék, akkor a saját jól felfogott érdekünkben nem "ugrunk", hanem mosolygunk magunkban. Nem megyünk bele a vitába, nem türelmetlenkedünk, nem háborodunk fel. Egyszóval nem vesszük fel a kesztyűt...
Tudom, hogy ezt nagyon könnyű mondani, és nehéz kivitelezni, de gyakorlással sikerülni fog.
Vicces volt tegnap, mert miután megírtam a bejegyzést, vásárolni mentem. Bementem az egyik ajándék boltba, ahol ketten voltunk az eladóval, és beszédbe elegyedtünk. Az eladó fel volt háborodva valamin, és próbált engem is bevonni a felháborodásba. Amikor ez nem sikerült, több olyan témát is előszedett, amire egyébként én is vevő szoktam lenni felháborodás-ügyben, de most figyeltem, és csak mosolyogtam a dolgon. (Az is érdekes, vajon honnan tudta, milyen témák hatnak rám felháborítólag...) Miután nem voltam vevő a felháborodásra, a hölgy teljesen megzavarodott és abbahagyta a dolgot. Témát váltott.
Az elsődleges orvosság tehát, ha nem válunk le a SZER hálóról.
Amennyiben valaki már elveszítette az energiáját, és levált a SZER hálóról, akkor mihamarabb vissza kell térnie a nyugalmi állapotába. Segít ilyenkor a földelés, vagyis a földdel való közvetlen kapcsolat, a napfény, illetve a folyó víz. (Pl. zuhanyzás) Egy pohár víz is jótékony hatású. Amennyiben visszatért a nyugalmi állapot - egy segítségkérő ima, vagy fohász visszaállíthatja a hálóval való rezonanciát.
Szeretném, ha kipróbálnátok, és megírnátok, hogy mit tapasztaltatok.
Csodálatos mennyire szükségem volt rá! Köszönöm a jó tanácsot! Remélem a kellő pillanatban is eszembe jut!
VálaszTörlésHa azt gondolod, hogy nem fog eszedbe jutni, készíts valami emlékeztetőt, ami mindig a szemed előtt van: pl. kössél egy piros madzagot a csuklódra...)
VálaszTörlésA hét elején nem dolgoztam. Ma mentem be először a munkahelyemre és hosszú-hosszú percekig hallgattam, hogy milyen rossz volt a kolléganőmnek, hogy egyedül hagytam a sok munkával. Éreztem, ahogy egyre inkább "agyonnyom" az önsajnálattal, de még időben kihúztam magam a hatása alól! Rá kellett jöjjek, hogy nem én vagyok az okozója az ő rossz kedvének! Megkönnyebbültem! :o)
VálaszTörlésNemrégen bukkantam erre a blogra, nagyon nekem való hely.:)
VálaszTörlésMi van akkor ha a saját családomon belül akar valaki folyton leszedni a SZER-ről?
A legtöbb embernél ez a helyzet, hiszen a hozzánk legközelebb állók a helyzetükből adódóan több energiát visznek el tőlünk, mint az idegenek.(Ha őket kérdezed, azt mondják, hogy fordítva van:-)
VálaszTörlésA megoldás itt is csak ugyanaz: nyugodtnak maradni, de nem csak úgy tenni, hanem VALÓBAN megőrizni az egyensúlyt. Amikor tudod, hogy a családtagod valójában épp "beteg", hiszen életerő hiányban szenved, akkor toleránsabb leszel vele. Ha azt gondolod, hogy neki is változni kellene, igazad van, de a változás csak akkor indul el, ha TE már megváltoztál. Valakinek "fel kell emelnie" a másikat. Valakinek el kell kezdeni...
Abilnak: Hurrá, ez már sikertörténet :-)
VálaszTörlésElolvastam a bejegyzést és gondolkodtam...vajon hogy lehet újra csatlakozni az erőhöz, mert nem mehetek mindennap ki az erdőbe feltöltekezni?!
VálaszTörlésErre eszembe jutott, hogy épp "véletlenül" nyitva volt az ablak, így meghallottam kint a madarak csicsergését. Ez az, amiben gyönyörködve ismét rácsatlakozhatok!:-)
A bejegyzéseddel egyértelműen rávilágítottál, hogy itt is van mit tennem. Amikor babát vártam, akármennyi intrika és furkálódás volt a munkahelyen (ami korábban nagyon idegesített), szinte az első perctől kezdve felül tudtam kerekedni rajta, és csak mosolyogtam magamban, mint valami külső szemlélő. Hát ebbe a lelkiállapotba kellene tartósan visszakerülnöm.
VálaszTörlésIgen. A várandós anyák általában a SZER hálón tartózkodnak. Ennek egyik oka, hogy a pocakjukban növő gyermek még egyértelműen onnan kapja az erejét.:-)
VálaszTörlés