A karácsonyi "megjegyzések" rovat olyan lett, mint egy karácsonyi evangélium... köszönöm mindenkinek, aki írt! Megható és felemelő végigolvasni.
A következő hét már egy új évet is magába ölel , ezért azt gondoltam, hogy legyen ez a BIZALOM hete. Nem tudom, Ti hogy álltok a bizalommal, azt viszont tudom, hogy egyikünknek óriási gondja van vele, úgyhogy nagy feladat előtt állunk: valakivel el kell tudni hitetnünk, hogy bízzon a Jóistenben és a Gondviselésben.
Én általában bízom az emberekben - ettől függetlenül sokszor kiderül, hogy alaptalanul - de ez érdekes módon mégsem ingat meg, és a következő alkalommal megintcsak bízok. Lehet, hogy ez butaság, de szerintem másképp nagyon nehéz lenne élni. Ennek a bizalomnak a Jóistenben való hit az alapja, ugyanis, amikor valaki átver, akkor pontosan tudom, hogy igazából magának tesz rosszat, mert a visszahatás elkerülhetetlen. Sajnálom érte, hisz legkésőbb "odaát" számolnia kell azzal, hogy az energiák kiegyenlítődnek. Ez nem büntetés, hanem természeti törvény.
A bizalom problematikájával akkor szembesültem először, amikor gyermekem született, és bizonyos dolgokban nem volt a kezemben a megoldás kulcsa. (Pl. betegségek, halál, és egyebek) Ekkor meg kellett tanulnom, hogy létezik egy erő, amely tőlem nagyobb, és amelynek nem mindig értem a működését. Azután, ahogy nőttek a gyerekek, el kellett engednem a kezüket, és bíznom kellett abban, hogy nélkülem is boldogulnak és épségben haza jönnek. Ez máig nagyon nehéz...
Nem aggódni, amikor késnek öt percet, egy negyedórát... amikor nem veszik fel a telefont...
Nektek sikerül maradéktalanul bízni a Gondviselésben?!
Kedves Mindnyájatok!
VálaszTörlés20 éve kaptam ajándékba egy Bibliát. Akitől kaptam, azt mondta, nyissam ki és amelyik Igére rápillantok, azt olvassam el és vegyem úgy, az Isten maga üzen nekem általa.
Így tettem és a "nézzétek a rét virágait, az ég madarait..." rész lett az első üzenet, amit kaptam az Égtől és én elhittem, hogy Isten valóban gondoskodik rólam is.
Csodálatos kaland kezdődött el számomra akkor a Hitben.
Egyedül neveltem akkoriban két gyermekemet és amikor jöttek a kilátástalan helyzetek, nehéz anyagi gondok, szinte azonnal kopogtatott a Gondviselés is.
Egy példa csak a nagyon sok közül. Egy délután azzal a nyomasztó gonddal kellett szembe nézzek, hogy nincs egy fillérem sem. Mit adjak vacsorára a két gyerekemnek. Senki támogatására nem számíthattam, szüleim rég nem éltek már, kérni kínos lett volna. Délután öt órakor csöngettek. A postás volt. Ilyen későn még soha nem jött eddig. Engem keresett, hogy az Önkormányzat 20 ezer Ft. rendkívüli segélyt utalt ki nekünk. A csodálatos az volt, hogy én nem kértem külön segélyt, de mint gyermekeit egyedül nevelő szülő nyilván voltam tartva és úgy látszik a kedves előadónő, akivel kapcsolatban voltam, szívén viselte sorsunkat.
Sok év telt el azóta, rengeteg ilyen és hasonló történet van a tarsolyomban, most a legutóbbiról beszélnék.
Az életem 12 éve jóra fordult, megtaláltam az igazi Társamat, a másik felemet, született egy közös gyermekünk is és anyagilag is jól ment sorunk.
Két éve azonban anyagilag becsődöltünk. A férjem munkáit nem fizették ki, kb. 18 millió forintot.
Újabb, nagyobb volumenű munkák nem jöttek. Anyagilag teljesen ellehetetlenültünk.
Az utóbbi hónapokban folyamatos kötéltáncot járunk és hetente kell megküzdenünk, hogy ne kapcsolják ki a villanyunkat, ne vonják ki a forgalomból az autónkat, ne vigye el a bank a házunkat, stb. Mindezt azzal a tudattal kell megélnünk, hogy a férjem neves, becsületes tervezőmérnök, kiváló referenciákkal és sok éves tapasztalattal a háta mögött, aki két évvel ezelőttig mindig időben fizette be a számláit.
Karácsonyra úgy nézett ki, valamelyik nyáron leadott munkájának kifizetik egy töredékét, de nem így történt.
Fogalmunk nem volt, lesz-e fa a kislányunknak, egyáltalán, lesz-e mit enni, tudunk-e fűteni. Ajándékra nem is gondoltunk már,
(folyt.)
És a legnagyobb reménytelenség közepette ismét kopogtatott a Gondviselés.
VálaszTörlésFérjem egyik francia unokatestvére, akivel nem igazán tudunk gyakran találkozni a távolság miatt, írt egy kedves e-mailt, kérdezvén mi van velünk.
Férjem válaszolt és megírta fanyar humorral, hogy köszönjük jól vagyunk, de a héten bedől a hitelünk,viszik a kocsinkat és kapcsolják ki a gázt és a villanyt.
Ekkor szinte azonnal válaszolt az unokatestvér, hogy felad 1000 eurót, csak írjuk meg hová küldheti.
Azután írta, hogy először 100 eurót küld próbaképpen, simán megkapjuk-e. Megjött a pénz, írtuk minden rendben. Azután pár napig nem írt. Azt hittük, meggondolták magukat. Teltek a napok, a fizetési határidők pedig már konkrétan lejártak. Csüggedni kezdtünk. Nos, dec. 22-én megérkezett még ezer euró!
Amit tudtunk, kifizettünk belőle. Most egy rövid ideig talán nyugalom lesz.
Lett fa is, gyönyörű, ami ráadásul csak 2 ezer forintba került egy szomszédunk jóvoltából. Egy barátunktól csak úgy kaptunk halat. Lett halászlé is. Kis ajándék is került Jézuskától a legkisebbnek a fa alá. Ezenkívül még tíz liter jóféle bort is kaptunk ajándékba.
Ahogy írom ezeket a sorokat, könny szökik a szemembe, mert mióta húsz évvel ezelőtt kinyitottam annál a Gondviselésről szóló Igénél a Bibliát, soha nem kellett csalódnom.
Mégis, a sok Csoda ellenére szégyenszemre még mindig kétségbe tudok esni. Igaz, a próbatételek is nehezebbek valahogy és ha csak a közeli jövőre gondolok, ismét elszorul a szívem.
De ilyenkor igyekszem arra gondolni, hogy Jézus azt is mondta, elég a mának a maga baja, a holnap majd gondoskodik magáról.
Akkor pedig semmi sem ijesztő, mert a napi gondok mindig megoldódnak valahogy.
Egyébként, lehet, hogy hasznos lenne leírni mindig a megtapasztalt kisebb-nagyobb Csodákat és amikor a kétségbeesés próbálna közénk férkőzni, elég lenne bele-beleolvasni, mik voltak a kilátásaink egy-egy helyzetben, és végül hogyan oldódtak meg az Isten dicsőségére!
Áldott Karácsonyt Mindenkinek!
Juli
Hiszek és bízom... Igazság szerint leginkább abban, hogy mindig éppen az történik velem, amilyen tapasztalatra a leginkább szükségem van.
VálaszTörlésEz a tanmese a kedvencem:
A tanmese azt mondja, a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, az élet tele van csodákkal, titokzatossággal.
A szegény ember egyetlen lova, mellyel kis földjét művelte, megszökött. Az egész falu sajnálta, hogy milyen rossz dolog történt vele. Az egyetlen jószága elhagyta.
- Jó dolog, rossz dolog? Ki tudja... – mondta a szegény ember.
Egyszer csak hazatért a lova, és a falu nagy csodálkozására több vadlovat is hozott magával. A falu népe irigykedett, hogy milyen jó dolog történt a paraszttal.
- Jó dolog, rossz dolog? Ki tudja... – mondta ő.
A fia megpróbálta betörni a vadlovakat. Az egyik ló ledobta a hátáról, és a fiúnak csúnyán eltört a lába. Az emberek sajnálták a szegény embert, milyen rossz dolog történt a fiával.
- Jó dolog, rossz dolog? Ki tudja... – mondta ő.
Egy napon katonák jöttek a faluba. Minden életerős férfit elvittek a háborúba. A szegény ember nyomorék fia alkalmatlan volt katonának. Irigykedett is a falu, hogy az ő fia otthon maradt.
- Jó dolog, rossz dolog? Ki tudja... – mondta ő.
:-)
VálaszTörlésNem könnyű a bizalom nekem. Ezért Színia "Isten tenyerén hord"-láncát viselem, hogy mindig figyelmeztessen erre az igazságra amit szeretnék én is megélni életemben. Picit már jobb így. Vágyom rá, hogy egyszer már ne kelljen nekem ehhez semmi figyelmeztetőke. Egyelőre szükségem van rá. Amíg belül más van...
VálaszTörlésKedves Gabi! Amikor nekem nagyon nem megy valami,pedig már jószerével mindent megpróbáltam, akkor segítséget kérek a Jóistentől. Ahogy egyszer nagyon találóan Misi mondta: ilyenkor FEL adjuk.
VálaszTörlésHa FEL-adod, megoldódik. Azt hiszem, ez a bizalom.
Nekem is gondjaim vannak a bizalommal, még van valami a lelkemben ami gátat vet ennek.Vagy csak annyi a bibi hogy túlságosan a fejemben élek?
VálaszTörlés