Én úgy gondolom, e témában a legfontosabb - amire már Színia is utalt -, leküzdeni azokat a bizonyos taktikákat, amelyekkel energiát lopunk másoktól, legtöbbször nem is tudatosan. A háborús konfliktusok szintén energialopások.
James Redfield Mennyei Prófécia c. könyve a téma egyik alapműve, nem találtam benne olyan pontot, amelyet ne tudtam volna elfogadni, és erősen ajánlott annak, aki még nem olvasta.
Redfield szerint 4 hatalmi dráma (és azok helyzettől függő kombinációja) áll az energialopások hátterében: "szegény én", "erőszakos", "zárkózott", "vallató". Ezeket gyermekkorunkból hozzuk magunkkal és egész biztos létezik mindenki esetében egy-két alaptípus, amely domináns (nézzünk magunkba).
Itt elég jól leírják, miről is van szó: http://mosolystudio.blogspot.com/2010/09/az-emberi-jatszmak.html
Bocsánat, ha már mindenki tisztában van ezzel, csak gondoltam, hátha nem. :)
És ha már életerőről beszélünk: vigyázzunk a vesénkre, mindig legyen fedve, főleg most télen. Sok keleti gyógyászati hagyomány szerint ott van az életerőnk. Ez a magyar népi gyógyászat hagyományaiban is megtalálható, gondoljunk csak arra, hányszor mondták nekünk gyerekkorunkban, hogy takarjuk be a derekunkat (én pl. folyamatosan ezt hallgattam :)) Szüleink/nagyszüleink talán már nem is tudták, miért olyan fontos ez.
Ahogy olvastam a bejegyzést, a hol és mikor veszítjük el életerőnket rész fogott meg és gondolkoztatott el. Én úgy gondolom, hogy a mai civilizált világban elfelejtjük azt vagy nem is volt módunk megtanulni, hogy a világ egy kozmikus rendezőelv szerint épül fel, mely mindent átsző. Ez ellen nincs apelláta... amikor nem tudjuk, hogy mi miért történik, akkor nagy valószínűséggel nem ismerjük a rendet és így az életerő sem úgy áramlik, ahogy az szükséges lenne. Elveszítjük energiánkat. Legalábbis én így gondolom :), így tapasztaltam.
Olvasva e hét témáját saját kis "energia-vámpírjaim" ugrottak be elsőként... emberek, akik közelében azt érzem, hogy zsugorodok, rosszkedvem lesz, szívják le az életerőm. Mamár tudatosan kerülöm a hosszabb időtartamú együttléteket ezekkel az emberekkel. Általában nagyon pesszimista, inkább befeleforduló, maguknak való emberek ők. Mintha az én életerőmből, pozitív életszemléletemből, tenni-akaró hozzáállásomból szeretnének feltöltekezni... de úgy látom, nem igazán sikerül nekik, hiába érzem az energia áramlását feléjük.
Ádám által említett 4 energiavámpír-típusból a zárkózottat és az erőszakos embert jobban tudom kezelni. Az erőszakos előtt bezárom magam,mondhatnám elhatárolódom, a zárkózottra nem figyelek annyira, de a panaszkodóval nehéz helyzetben vagyok.Meghallgatom, de kéretlen tanácsot nem adhatok neki, mindenki élje a saját életét. Ha kevésbé élem bele magam a panasz tárgyába, akkor meg érzéketlennek tűnök. A vallató még rosszabb, attól teljesen kiborulok. Nehéz kikerülni a kellemetlen kérdéseket (nem tartozik rá), de valamilyen formában illik válaszolni,nehogy bunkónak tűnjek.Ez számomra embert próbáló feladat. A lemerült energiámat igyekszem pótolni, erről később írok. Legyen szép napotok! Écska
Köszönöm Ádám, hogy leírtad a James Redfield-féle verziót, ami tényleg nagyon hasznos. Vese ügyben is igazuk volt az idősebbeknek, ráadásul a közelmúlt fedetlen derék-has divatja épp ez ellen dolgozott. Kitimnek, Anikonak, Écskának válasz a mai bejegyzésem.
Kedves Csoporttársaim!
VálaszTörlésÉn úgy gondolom, e témában a legfontosabb - amire már Színia is utalt -, leküzdeni azokat a bizonyos taktikákat, amelyekkel energiát lopunk másoktól, legtöbbször nem is tudatosan. A háborús konfliktusok szintén energialopások.
James Redfield Mennyei Prófécia c. könyve a téma egyik alapműve, nem találtam benne olyan pontot, amelyet ne tudtam volna elfogadni, és erősen ajánlott annak, aki még nem olvasta.
Redfield szerint 4 hatalmi dráma (és azok helyzettől függő kombinációja) áll az energialopások hátterében: "szegény én", "erőszakos", "zárkózott", "vallató". Ezeket gyermekkorunkból hozzuk magunkkal és egész biztos létezik mindenki esetében egy-két alaptípus, amely domináns (nézzünk magunkba).
Itt elég jól leírják, miről is van szó:
http://mosolystudio.blogspot.com/2010/09/az-emberi-jatszmak.html
Bocsánat, ha már mindenki tisztában van ezzel, csak gondoltam, hátha nem. :)
És ha már életerőről beszélünk: vigyázzunk a vesénkre, mindig legyen fedve, főleg most télen. Sok keleti gyógyászati hagyomány szerint ott van az életerőnk. Ez a magyar népi gyógyászat hagyományaiban is megtalálható, gondoljunk csak arra, hányszor mondták nekünk gyerekkorunkban, hogy takarjuk be a derekunkat (én pl. folyamatosan ezt hallgattam :)) Szüleink/nagyszüleink talán már nem is tudták, miért olyan fontos ez.
Kedves Társak!
VálaszTörlésAhogy olvastam a bejegyzést, a hol és mikor veszítjük el életerőnket rész fogott meg és gondolkoztatott el.
Én úgy gondolom, hogy a mai civilizált világban elfelejtjük azt vagy nem is volt módunk megtanulni, hogy a világ egy kozmikus rendezőelv szerint épül fel, mely mindent átsző. Ez ellen nincs apelláta... amikor nem tudjuk, hogy mi miért történik, akkor nagy valószínűséggel nem ismerjük a rendet és így az életerő sem úgy áramlik, ahogy az szükséges lenne. Elveszítjük energiánkat.
Legalábbis én így gondolom :), így tapasztaltam.
További szép napot!
Olvasva e hét témáját saját kis "energia-vámpírjaim" ugrottak be elsőként... emberek, akik közelében azt érzem, hogy zsugorodok, rosszkedvem lesz, szívják le az életerőm. Mamár tudatosan kerülöm a hosszabb időtartamú együttléteket ezekkel az emberekkel. Általában nagyon pesszimista, inkább befeleforduló, maguknak való emberek ők. Mintha az én életerőmből, pozitív életszemléletemből, tenni-akaró hozzáállásomból szeretnének feltöltekezni... de úgy látom, nem igazán sikerül nekik, hiába érzem az energia áramlását feléjük.
VálaszTörlésKedves Társaim!
VálaszTörlésÁdám által említett 4 energiavámpír-típusból a zárkózottat és az erőszakos embert jobban tudom kezelni. Az erőszakos előtt bezárom magam,mondhatnám elhatárolódom, a zárkózottra nem figyelek annyira, de a panaszkodóval nehéz helyzetben vagyok.Meghallgatom, de kéretlen tanácsot nem adhatok neki, mindenki élje a saját életét. Ha kevésbé élem bele magam a panasz tárgyába, akkor meg érzéketlennek tűnök.
A vallató még rosszabb, attól teljesen kiborulok. Nehéz kikerülni a kellemetlen kérdéseket (nem tartozik rá), de valamilyen formában illik válaszolni,nehogy bunkónak tűnjek.Ez számomra embert próbáló feladat.
A lemerült energiámat igyekszem pótolni, erről később írok.
Legyen szép napotok!
Écska
Köszönöm Ádám, hogy leírtad a James Redfield-féle verziót, ami tényleg nagyon hasznos. Vese ügyben is igazuk volt az idősebbeknek, ráadásul a közelmúlt fedetlen derék-has divatja épp ez ellen dolgozott.
VálaszTörlésKitimnek, Anikonak, Écskának válasz a mai bejegyzésem.
Annyira, de annyira vidám ez az angyalka! Köszönöm Színia, már jobban érzem magam!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy ilyen jól működik az angyal...:-)
VálaszTörlés