Nem túl régen itt volt nálunk a Dalai Láma, és előadást tartott Budapesten. Az előadás végén kérdéseket tettek föl neki az előadás résztvevői. Az egyik kérdező azt kérdezte, hogy Dobogókőn van-e a Föld szívcsakrája. A választ itt láthatjátok:
A napokban olyan körlevelet kaptam, ahol ezt a választ sokan kikérik maguknak, és hosszasan ecsetelik a magyarság múltját, a Pilis-kutatás eredményeit, és a Dalai Láma népünkkel szemben tanusított tiszteletlenségét...
Jómagam másként látom a dolgokat... Én nem tettem volna föl a kérdést, hiszen mi pontosan tudjuk, hogy Dobogókő egy szívcsakra. És pont. Miért tudná ezt jobban a Dalai Láma?! Viszont ha már tőle vártuk a választ, akkor miért nem köszöntük meg egyszerűen, hogy válaszolt. (?) Értitek... kérdeztünk, és a kérdésre csak egyetlen válasz létezett számunkra, de mert nem azt a választ kaptuk, amit vártunk, rögtön rossz lett a Dalai Láma.
Ilyen a rossz értelemben vett tekintélytisztelet. Amikor mindent elhiszünk a tudósoknak, guruknak, "celebeknek", és nem gondolkozunk, nem a saját tapasztalatainkra támaszkodunk.
Ezért a hét témája az önálló gondolkodás. Kérdőjelezzünk meg a héten minden hozzánk érkező megkérdőjelezhető információt, és próbáljuk meg ellenőrizni a hitelességét. Együtt most is könnyebb lesz, hisz több szem többet lát.
Ezért a hét témája az önálló gondolkodás. Kérdőjelezzünk meg a héten minden hozzánk érkező megkérdőjelezhető információt, és próbáljuk meg ellenőrizni a hitelességét. Együtt most is könnyebb lesz, hisz több szem többet lát.