Az egyik legjobb ember, akit eddig ismertem, kórházban van, elfekvőn. Teljesen elbutulva vegetál.
Nem értettem, hogy MIÉRT... Mi rosszat tett, amiért így bűnhődik...
Hogyan bízzak így a Gondviselésben, ha ilyen jó embereket nem enged szépen elmenni.
Megkérdeztem hát a Jóistent, vagy valakit "odaátról", aki érti ezt a dolgot.
Azt válaszolták, hogy már csak a teste van itt, a lelke odaát időz elhalt szeretteivel. Azért nem hagyta még itt teljesen ezt a világot, hogy kivárja, míg a gyermekei elengedik, és már nem okoz nekik akkora fájdalmat a halálával...
Lehet, hogy a bizalmatlanságunk csupán a tudás hiányából ered?!
Milyen szép, kedves gesztus Tőle.
VálaszTörlésNem mindig könnyű az elengedés...
Ezért jó tudni a dolgok mögötti hátteret. :-)
milyen egyszerűek a dolgok, mihelyt megértjük őket
VálaszTörléslillácska
...és milyen felemelő, mikor az értelem lép az érzelem helyére... fájdalom helyébe tiszta öröm...
VálaszTörlésSzerintem az öntudatlan ember, másokat tanít - kit elfogadni,elengedni,szeretni,nem ítélkezni ugyanúgy mint a mozgássérült, vagy a hontalan
VálaszTörlésA húgom és a fia sokat küzdött a betegséggel mielőtt elment, a tesóm sok nehéz döntést hozott meg a gyerek érdekében.A halála előtti napokon már sokszor volt öntudatlan, de még küzdött.Aztán azon a napon amikor már többet nem tért eszméletére, a tesóm kimondta azt: most TE döntesz!És a fia negyed óra múlva elment.Számomra kiderült ebből, hogy a gyerek a szülei miatt harcolt már csak, értük maradt még, de ahogy elengedték végre,megértették hogy a test elfáradt, el is ment.
VálaszTörlésEz jutott eszembe erről az írásról, bármilyen nehéz de aki menni készül azt el kell engedni.
Igen. Így valószínűleg sok szenvedéstől kímélhetjük meg a távozni készülőt.
VálaszTörlés