Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2012. február 29., szerda

100 éve született vers

Ábrányi Emil

Él a magyar

Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély sü
llyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a múlt!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen... ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szívedtől
Új lángra gyúlad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!

Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket ül!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!

2012. február 27., hétfő

Az országom, amelyben csodás az élet...

Pontosítok egy kicsit a felhíváson, mert sok levelet kaptam, de keveset jövőképpel...
Szóval, most olyan írásokat várok, amelyek leírják azt a Magyarországot, ahol élni szeretnénk. Olyan írásokat, amelyek ilyesformán kezdődnek:  Az országom, amelyben csodás az élet, mert...
Részletesen írjátok le, hogy miért is csodás élni a jövő Magyarországán. Mi van ott, ami itt most nincs...
Úgy írjátok le, mint egy álmot, amit már láttok, ami már létezik.
Aki pedig nem akar írni, rajzolja vagy fesse le ezt az álmot, illetve öntse anyagba bármilyen kézműves technikával. Vagy írjon róla dalt, zenét, bármit. A lényeg, hogy elképzelje, megálmodja, és valamilyen módon kifejezze.

Remélem, hogy most már érthetőbb voltam, de ha nem, csak kérdezzetek bátran!
(Azért nem mutatom meg az én művemet, mert akkor befolyásolnám a gondolataitokat, és ezt nem szeretném. Így sok nagyszerű álomról maradnánk le.)

2012. február 24., péntek

A Jövő Könyve

Kedves Olvasóim!

Magyarországot az utóbbi időben egyre több támadás éri mindenfelől...
Egy csoportnak (melynek pontos eredetét, vezetőjét, székhelyét nem ismerjük) egyértelmű célja az ország romba döntése. Az ő tervük pontos, szépen kidolgozott, gyönyörűen körvonalazott, és mint látjuk működőképes. Ezek a tervek a gondolatok világában születnek, és mögöttük a sötét oldal szellemi erejét találjuk.
Mindezzel harcba szállni értelmetlen, hiszen van rá más orvosságunk, amely éppen a magyarságunkból adódóan sokkal hatásosabb, mint az ő módszerük. Ezért tartanak is tőlünk, és mindent megpróbálnak, nehogy KÉPESesek legyünk magunknak szebb világot elKÉPzelni.

Mit kell hát tennünk?!

Gondolkodni, tervezni és összefogni.
Egyszerűen elKÉPzelni azt a jövőt, amit magunknak szeretnénk. Pontosan leírni, megrajzolni mindazt, ahogyan élni akarunk. Ha látjuk a célt, a képet, akkor KÉPES-ek vagyunk mindezt a Jóisten segedelmével megteremteni. Minél többen tesszük ezt, annál erősebbé válik a gondolat. Nagyon fontos, hogy a gyerekeket is kérjétek meg minderre!
Manapság látjuk-e valahol azt a jövőt, amit szeretnénk?! Leírta , lerajzolta már valaki?!
Persze, hogy nem...
Mindig csak a nehézségek képét vetítik elénk, mert terv és KÉP nélkül nincs fejlődés.
Ezért hát arra kérek mindenkit, aki olvassa a bejegyzésemet, hogy kezdje el dolgoztatni a fantáziáját, és írja le, rajzolja le, hímezze vászonra, faragja fára, énekelje meg, hogy milyen országot szeretne magának. Egy olyan könyvre van most szükségünk, amelyben megtervezzük a jövőnket, hogy legyen minek megvalósulnia, és hogy ne a nehézségek, hanem inkább az álmaink kössék le a teremtő erőnket.

A műveket fényképezzétek le, az írásokat küldjétek el nekem ide: szinia7@vnet.hu. Ha Isten is úgy akarja, akkor könyv lesz belőle: A Jövő Könyve.

(És ha érzitek a dolog jelentőségét, akkor továbbítsátok a felhívást minél több embernek...)

Szeretettel: Színia




2012. február 2., csütörtök

Miért nem látjuk?!

A minap nálunk járt egy mesterember, mert szükségünk volt egy kis asztalos munkára. Amikor az anyagok megvásárlásáról esett szó, azt mondta: A nagy építőanyag áruházakba semmiképpen ne menjünk faanyagot venni, mert így legalább 20% bevételtől esik el az ország. A hasznot ugyanis külföldre viszik, nem nálunk fektetik be.

Ez így van.
Hogy lehet, hogy mégis mindig tele vannak arrafelé a parkolók?!
Hány diploma után érti meg valaki ezeket a legegyszerűbb összefüggéseket?!
Mikor látjuk már be, hogy csak akkor jutunk előbbre, ha irigykedés helyett egymást segítjük?!

Mielőtt panaszkodni kezdünk az életünkre, nézzük már meg, hogy például ma mi mindent vettünk meg, ami NEM VOLT MAGYAR, és csak ma hány külföldi multit gazdagítottunk?!

Gyertyaszentelő Boldogasszony napja van. Ma születik az új TŰZ. Az a Tűz, amely egész évben égni fog a lelkünkben...
Nem mindegy, hogy miért ég majd.


2012. február 1., szerda

Bálint nap

Megmondom őszintén, hogy eddig nem voltam nagy híve a nyugatról begyűrűzött Bálint napnak...
Aztán gondolkodtam: Végül is ez az ünnep a Szeretetről szól, akkor pedig nincs vele semmi baj, hiszen a szeretetet akár minden nap is ünnepelhetnénk. Az ajándék pedig ugyancsak jó dolog, úgyhogy ezen felbozdulva én is készítettem egy nyakláncot, amely ugyan szív, de azért egy kicsit rejtőzködő...
(Ha tetszik valakinek, megtalálja a boltomban.)