Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2011. szeptember 22., csütörtök

Próbaképpen

Nyáron öt napig úgy nyaraltunk, hogy nem volt sem áram, sem víz...
Hát... ne tudjátok meg.
A nagy melegben pár óra alatt minden étel megromlott, ezért egyszerre csak annyit főztünk, amennyit meg is ettünk. Tengervízben fürödtünk (ez nagy előny, de ha itthon történik mindez, itt bizony nincs tenger...) A WC-t tengervízzel öntöttük le. Már viszkettünk a sótól, takarítani tengervízzel takarítottunk, ami azért nem túl higénikus. Nem is beszélve a mosogatásról. Nem működött semmiféle elektromos szerkezet: pl. hűtő, vízszivattyú, vízmelegítő, ezért nem volt sem hideg, sem melegvizünk. Nem működött a légkondi, de még a ventillátor sem, ezért majdnem felforrtunk. Az elektromos szúnyogriasztó sem megy áram nélkül, úgyhogy éjjel agyoncsíptek a szúnyogok... A tengervízben nem lehet mosni, mert sós lesz a ruha, és akár megáll a saját lábán...

Szóval, nem volt egy leányálom.

Aki mindezt nem hiszi, járjon utána! Kapcsolja le néhány napra a villanyórát, és zárja el a vizet. A kísérlet megéri, mert kiderül, hogy mennyire is vagyunk felkészülve bármilféle váratlan áram és vízkimaradásra, nem is szólva egy hosszú energia válságról.

7 megjegyzés:

  1. Erről az jutott eszembe, hogy ha a monitor előtt ér az áramszünet, akkor felállok, hogy oké, nincs net, akkor elindítom a mosógépet a fürdőben... Ja, hogy azt sem. Akkor hajat mosok. Ja, hogy a hajszárító sem megy. Akkor sütök valamit. Ja, a sütő is elektromos. Akkor ha már tényleg nincs mit csinálni, akkor vasalok egy kicsit, arra úgysem fanyalodok sűrűn. Ja,...

    VálaszTörlés
  2. Na, pont erről beszélek. Minket is felkészületlenül ért a dolog, így még nagyobb volt a sokk.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Így egyszerre biztos nagyon nehéz lehetett.
    Már az is nehéz ügy, ha nincs ivóvíz.
    Nyáron pl.: többször is elzárták a vizet, nem találták a szivárgás/ csőtörés helyét.
    Ezért jó, ha van kútvíz (mégha nem is iható) és forrásvíz itthon.
    Mikor árvíz volt, nem lehetett egy ideig vizet inni egyáltalán, mert szennyezett volt a Duna.
    Eljártunk a 10km-re lévő forrásra vízért (autóval).
    De ha így alakul lassan nem kell autóval közlekedni, előtérbe kerül a bicikli.

    VálaszTörlés
  5. Igen, nagyon nehéz volt. Ha előre felkészülünk, akkor sokkal egyszerűbb. EZÉRT kongatom itt a vészharangot. Már 400Ft-nál jár egy liter benzin. A 300 Ft-ra azt mondták anno, hogy az a lélektani határ. Hát nem lett az. És igen, kellenek már a biciklik is...Meg a kerekes kút, a napelemek, a szélkerék, a biomassza, a hőszivattyú, stb. Arra az esetre, ha nem lesz más.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Színia!
    Nálunk egyáltalán (tudatosan) nincs vezetékes víz. Ivóvíz kútról, mosás, mosogatás, mosdás esővízzel (azóta nem ekcémás a fiam!) A vécét nem kell vízzel öblíteni, mivel budink van. A vizet nem szivattyúzzuk, hanem feltekerjük vödörrel, melegítés a tűzhelyen, de legtöbbször hideg vízben mosdunk. Kizárólag a laptop és a mosógép megy áramról, ami centrifugálni már nem tud. Hajat a nap és a szél szárít, vasalni nem szoktunk, sütés-főzés fával, csikótűzhelyen, hűtés a kútban meg a pincében, stb. A falunkban vannak olyanok, akiknél egyáltalán nincs áram. Gyertyával világítanak, kézzel vagy tekerős géppel mosnak. Mindent meg lehet oldani. Ha jön a világvége, mi a túlélők között leszünk.
    A legjobbakat!
    Andrea Réka

    VálaszTörlés
  7. Kedves Réka
    Na pont ilyen, a túléléshez szükséges tudást kellene összegyűjteni, még mielőtt túl késő lesz. Én városon lakom, de sajnos rá is vagyok kényszerítve, mert a szakmám eléggé urbánus. De amint sikerül az anyagi hátteret megteremteni hozzá, a párommal együtt ki fogok költözni falura, nem akarom, hogy a gyerekeim városon nőjjenek fel.
    Bár én falun nőttem fel, ennyi év után biztosan nehéz lesz kizökkenni a kényelmes városi életből, és visszaszokni a falura, de egyre inkább úgy néz ki, hogy ez létkérdés lesz pár éven belül. Az önfenntartáshoz szükséges tudással viszont már nagyon kevesen rendelkeznek, azok is főként öregek, akik sajnos hamarosan itthagynak minket.
    Ezért fontolgatom egyre jobban, hogy létrehozok egy weboldalt, ahova bárki tölthet fel önfenntartó életmóddal kapcsolatos anyagokat, megoszthatjuk az ezzel kapcsolatos tudást egymással, így hogy ha bekövetkezik a legrosszabb (bár ez nézőpont kérdése), akkor nem érjen minket felkészületlenül.
    Sajnos a webdesign-hoz nem nagyon értek, de webfejlesztőként dolgoztam egy időben, úgyhogy valszeg sikerül egy csúnya, de használható weboldalt összedobni. Remélem sikerül rá időt szakítani a közeljövőben. Ha meglesz, közzéteszem itt is a linkjét természetesen.
    Egyébként nem hiszem, hogy egy ilyen weboldal létrehozásának ötlete nekem jutott először az eszembe. Ti nem tudtok ehhez hasonló weboldalról?

    VálaszTörlés