Ezen a héten arra lennék kíváncsi, hogy vajon milyen az igazi hazaszeretet...
A kérdés akkor merült fel bennem, amikor láttam, amint egymásnak feszült múlt nyáron a Magyarok Szövetsége és a Kurultáj: Azok a szövetségek, amelyeket nagyra tartottam, mert úgy hittem, hogy végre tényleg a magyarság összefogásáról szólnak. Aztán persze kiderült, hogy üzlet és politika van a rivalizálás mögött és a látszat csal. Nagy szavak, melldöngetés, hogy mekkora magyarok vagyunk, és már megint a széthúzás...
Szerintetek milyen a valódi hazaszeretet, és hogyan lehetne végre orvosolni ezt a széthúzós "magyar betegséget"?!
Szerintem összefogni valamilyen közös cél érdekében lehet. Minél konkrétabb, annál jobb. Úgy gondolom, hogy az kevés, ha maga az összefogás a cél.
VálaszTörlésSokáig nem vettem észre, hogy milyen gyönyörű a magyar kultúra. Több ezer éven keresztül fennmaradt, az emberek ebben éltek, továbbadták, ma pedig alig tudunk róla valamit. Sokan gondolják úgy, hogy elavult, a mai kor emberének már nem fontos. Én nem így látom, számomra a cél, hogy megértsem a lényegét, és amit tudok, visszahozzam az életembe, élővé tegyem. Szerencsére sokan gondolják még így, tőlük tudok tanulni. Minél több mindent megismerek, annál inkább nő bennem a szeretet a kultúránk, a magyar emberek felé, számomra ez jelenti a hazaszeretetet. A közös éneklés, zenélés, a közös tánc, az alkotó élet pedig nagy összetartó erő lehet.
Edina
Szerintem a hazaszeretet összetett dolog, a szomszéd megbecsülésétől a környezetünk, a kultúránk ismerésén és szeretetén át egészen az országépítő nagyjaink tiszteletéig terjed.
VálaszTörlésTalán a lényeg, hogy nem a nagy szavakban, hanem a kis gondolatokban/tettekben kezdődik.
A hazaszeretet akkor tudatosult bennem tán legelőször, amikor ösztöndíjjal külföldön tanultam 4 hónapot, és elsírtam magam, amikor hazafele átértünk a határon. Sosem tudnék külföldre menni dolgozni, csakis úgy megyek bármikor is, ha tudom, hogy mikor jövök vissza. (Egy hely volt életemben, ahol megérkezésem pillanatában éreztem, hogy ha most itt maradnék örökre, akkor is otthon lennék - Pusztinában.)
A szövetségekben sosem hittem, szerintem hinni csak az egyes emberekben, és a kis közösségekben lehet. Szerencsére akármilyen vad a világ, aki keresi, megtalálja azt a közösséget, ahol él a valódi, érdek nélküli hazaszeretet, él és virágzik a magyar hagyomány, mert hiszen a néprajz/népi kultúra nem a múzeumba való, hanem azzal ma is élni lehet, méghozzá elég szépen.
Szerintem meg ez :
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=EwITf5Olak4
bukovinai.
Talán mint minden szeretet-érzés, ez is a szívből jön, a lélek mélyéről. Valahogy bennünk van. Mint az ahogy szüleinket szeretjük. Ők a szülőink, és a haza a szülőföld.
VálaszTörlésMinden ami a miénk, amit ajándékba kaptunk a Teremtő Istentől, az jó. Amint a teremtés maga is jó.
Ami jó, abban a szer-elem munkál. Így bennünk is. Minden iránt ami a miénk. Amit kaptunk.
Ha megismerjük, még inkább szeretjük. Ha pedig már felnőttünk, akkor felelősséggel viseltetünk azzal kapcsolatban amit szívünkbe zártunk. (Ahogy idősödő szüleink jóllétét is szívünkön viseljük.) Jót akarunk neki (nekik). És megtesszük ami tőlünk telik. Isten áldásával.
Elfogadás,megértés,megbocsátás és elengedés!
VálaszTörlés