Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2011. február 11., péntek

Vízcsepp és tenger

Még egy dolgot szeretnék elmondani a hittel kapcsolatban.
A mai divatos ezoterikus irányzatok azt mondják, hogy istenek vagyunk, és nincs szükségünk külső istenek tiszteletére. Mindent meg tudunk teremteni, létre tudunk hozni. Mindent meg tudunk gyógyítani, minden gazdagság a miénk lehet, ezért aztán Jézus illetve a Teremtő nevét ki sem ejtik, legfeljebb Univerzumról beszélnek.

Véleményem szerint ezzel nem tesznek mást, mint az amúgy is termetes emberi egót növelik, és tudatosan elválasztják a Teremtőjétől. Az emberben való lehetőségekkel nincs semmi baj, mert azok tényleg bennünk vannak, ám ha elválasztjuk magunkat Jézustól, a Teremtő földi megjelenésétől, a bennünk rejlő lehetőségek mit sem érnek...

Ha Isten a tenger, mi vagyunk egy vízcsepp a tengerben.
A vízcsepp ugyan azonos összetevőkkel rendelkezik, mint a tenger, mégsem képes a tengerrel azonos dolgokra. A vízcsepp kielégíti például egy kolibri szomját, de hiába szeretne 100 méteres hullámokat korbácsolni, és cunamit csinálni, mert sehogysem fog menni.
Akkor fog csak sikerülni, ha képes egyesülni sokmilliárd másik vízcseppel, és egy akarat, egy cél vezérli őket.
Ezt a sokmilliárd másik vízcseppet hívjuk mi keresztények Jézusnak, vagy Teremtő Istennek. A katolikus szertartásban Krisztus teste és vére ezt az egyesülést jelképezi.

Ha az a bizonyos vízcsepp mindig csak magával törődik, kizárólag önmagát akarja megvalósítani, és nem képes áldozatot hozni másokért, akkor bizony nem lesz több, mint egy jelentéktelen egoista vízcsepp, amely egykettőre "felszárad", és soha nem éri el a tengert. Ugyan veri a mellét, hogy ő maga a tenger, de attól még nem az.
Amikor Jézus a Földön járt, megmutatta, hogyan lehet nagy erőre szert tenni, hogyan lehet "tengerré válni": Feltétel nélküli szeretettel és a legmagasabb rendű áldozattal a többi ember iránt. Ő érdekes módon "nem arra gyúrt", hogy minden áron megvalósítsa önmagát... 
Aki mindazt tudja, amit Jézus tudott, az már akár verheti a mellét, hogy ő az Isten. Ám az ilyen ember (ha létezik) már inkább csendben teszi a dolgát.

5 megjegyzés:

  1. Ha leválasztom magamról a Teremtőt, én akkor érzem igazán kicsinek magam. Szeretek nagy lenni, erős lenni, szeretek a része lenni. Én cseppként - a Tengerben - vagyok erős. Így jó a "komfort-zónám"! :)

    VálaszTörlés
  2. Én is mélységesen egyetértek! Jézus az egyedüli út..Csak általa lelhetjük meg az IGAZSÁGOT!!!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Szinia, írásodhoz engedj meg egy gondolatot:

    Eddigi olvasataim, s élettapasztalatom szerint - persze még teljességgel eleget nem éltem :) - feltétlen fontos, hogy az ember elsősorban Önmagában találja meg az IsteniLényt, s csakis ezután lehet képes egyáltalán felérni ahhoz, hogy Teremtőjét/Istenét/Univerzumát (oly mindegy, minek nevezzük) kutassa-keresse, tisztelje, félje, szeresse, s úgy egyáltalán: értse. Egy a lényeg: csupa jóságon, csupa szereteten, csupa tiszteleten, tisztaságon alapuljék.

    A ma divatos ezoterikus (amúgy: jaj, már megint egy idegen szó...!) irányzatok tévútra vezethetnek, ha nincs meg a megfelelő alap. Minden ezen múlik. Az alapozók munkásságán. Jézus egy ilyen Ember lehetett. Alapozó. :)

    Az ezoterikusok Univerzumot kiáltanak, a keresztények Jézust, s minden vallási irányzat mást és mást... Én csak egyet kiáltanék: Emberség! Elsősorban nem a hit (Jézus-hit) hiányában látom "mavilágunk" szennyesét, hanem abban: az ember elvesztette Ember mivoltát. Mert mit csinálunk? Szipolyozunk, nyüstölünk, kufárkodunk, törtetünk a végsőkig. A legborzasztóbb: tudjuk, hogy a Vég, mégis tesszük. Gátlástalanul. Embertelenül bánunk az élő világgal.

    S itt visszakanyarodnék arra: fontos az önbizalom. Ha Önmagad bírod a bizalmat, másokban is meglelheted. Csak alapozz. :)
    Ma egy a baj (de lehet, minden korban ez volt a fő gond): az emberek, kiknek hatalmukban áll tenni az emberiségért, mind természet-, s emberiségellenesek. Öncélúak.

    S azért csak nem mindegy, hogy az az esőcsepp kövér-e, olyan igazi földet öntöző tavaszi, vagy csupán ködszerű szemerke. Vagy a ködszerű szemerkék is összeállhatnak földet öntöző kövér esőcseppekké...? :) Ördögi kör ez is, mint annyi minden. :) Az Ember sosem lehet elégedett. :)

    Szeretettel olvaslak végig havonta egyszer. Köszönöm, hogy vagy. :) Manka.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Manka, köszönöm, hogy írtál.Annyit tennék hozzá a leveledhez, hogy tapasztalatom szerint nem mindegy, hogy Istenre melyik szót használjuk. Az "Isten" magyar szónak ugyanis sokkal nagyobb az ereje, mint ha azt mondjuk "sors" vagy épp "univerzum". A Szertan filmben (linkje jobb felső sarokban) megmutatom, hogyan áll össze az Isten szavunk magyar rovásjelekből ...
    Egyébként minden szavaddal egyetértek, és kívánok neked szép hónapot!
    Színia

    VálaszTörlés