...kérdezik egyre többen "privátban".
A válasz egyszerű: mert kezdtem függővé válni.
Egyszerre csak azt vettem észre, hogy állandóan a blogot figyelem, várom a reakciókat, és egyáltalán -egész nap benne vagyok gondolatilag a blogtársadalomban.
És ez az egész egy idő után kezdett a lényeg- a valódi élet - rovására menni. Mert nem írtam könyvet, ugyanis a könyv teljes ráhangolódást és hónapokon át tartó folyamatos koncentrációt igényel. Nem alkottam, mert a blog újabb és újabb rágódnivaló gondolatokat szolgáltatott, amelyek elvontak az igazi feladatoktól...
Ám végülis rájöttem, hogyan működik a dolog, és most már csak akkor írok a blogra, ha kedvem tartja. Nem görcsölök, hogy mi lesz a már kialakított olvasói körrel, hiszen nem lesz semmi különös. Aki olvas, így is olvas, aki meg nem, annak oly mindegy... Teszek a marketingre, amelyik azt tanítja, hogy egy blog csak akkor működik igazán, akkor lesz népszerű, ha minden nap írja a gazdája.
Ez így már kényszer, kötelesség és a szabadságom korlátja, amelyet a "másik oldal" próbált velem elhitetni.
Rájöttem, hogy én nem is akarok népszerű lenni, mert a népszerűség rendkívül fárasztó és időrabló tevékenység, amelyben mindig mindenkinek meg kell felelni., márpedig ez sosem volt, és remélem, nem is lesz kenyerem.
Ma Nagypéntek van.
Gondolkozzunk el azon, hogy kit milyen próba elé állított a nagyböjt időszaka... Változtunk egy icike-picikét jó irányba?! Fejlődtünk valamit?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése