Legtöbbünk életében vannak olyan emberek, akikre neheztelünk valamiért. Rosszabb esetben haragban vagyunk velük, még csak nem is beszélünk egymással. Ennél is rosszabb esetben kifejezetten gyűlöljük őket...
A heti feladat éppen ezért: legalább egy emberrel békét kötni.
Tudom, hogy nem lesz könnyű, hiszen ha elolvassátok az előző bejegyzés, az "ír tánc eredete" megjegyzéseit, kiderül, hogy milyen vita kerekedhet ki pillanatok alatt egy ártalmatlan vicces videóból, egymást nem ismerő emberek között. Milyen egyszerű összeveszni, sértegetni a másikat, és milyen nehéz kibékülni.
Hát még akkor, ha vélt vagy valós okunk is van rá. És bármilyen furcsa, nagyban ugyanez vezet a háborúkhoz és a világégéshez: Két nép egymással szembeni vélt vagy valós sérelme.
Ám soha ne felejtsük el, hogy minden kicsiben kezdődik...
Kedves Színia, kérek erre a hétre másik feladatot, ugyanis nekem nincs kivel kibékülni :D
VálaszTörlésItt vagyok, gyakoroljátok hát rajtam a külön-külön békét kötést! Bár ahogy látom nem egy csapatot, csupán egyetlen embert paprikázott így fel a figyelmeztetésem.
VálaszTörlésKatica nyugi, nem haragszom a sértegetésért! :-)
Bár azt nem nagyon értem, hogy ugyan miért kellene velem haragban lenni, sőt gyűlölni csupán azért, mert merészeltem ezen oldal íróját és olvasóit halkan figyelmeztetni a tévedésre! :-)
vadimari
Kedves AnneLili, esetleg összevesszek veled a cél érdekében?! :-) Egyébként, ha gondolod, mondd el, hogyan csinálod, hogy soha senkire nem neheztelsz egy kicsit sem... légy a heti feladat "fővédnöke".
VálaszTörlésKedves vadimari, szó sincs itt semmiféle gyűlöletről, ám senki sem szereti, ha figyelmeztetik a SZERINTED tévedésére. (Még halkan sem.)Azok szerint, akik nevetnek a videón, mindez TÖK jó.
Ha engem kérdezel, én így fogalmaztam volna a helyedben: "Nekem nem tetszik, nektek jó szórakozást!
Kedves Vadimari!
VálaszTörlésNem vagyok ideges, nem sértegettelek -te viszont minket igen,- nem haragszom rád, nem gyűlöllek. Bennem nincsenek ilyen érzések. Nem tévedtünk, de Te megítélted Színiát, és a többieket. El kéne gondolkodnod, milyen is a lelked.
Továbbiakban nem érdekel a véleményed.
A heti feladathoz mindenkinek sok sikert kívánok!
Katica :-D
Mikor kívül vagy a szituáción, akkor olyan világos mint a nap, hogy mi zajlik, de amikor benne vagy?:-)
VálaszTörlésFehér zászló a kezemben, béke veletek!
Éltem át nem egyet, mikor benne voltam, mert hamar eljár a szám... aztán másnap minden kivilágosodik... kívánom, hogy nektek is holnap előkerüljön a MÁSIK SZEMSZÖGE, szeretettel: Colette
Kedves Színia és Társaim,
VálaszTörléssajnos(?) túl kevés az az idő, amit a számítógép mellett tölthetek, így megytisztelő, de a fővédnöki megbízást nem tudom teljesíteni.
Viszont nagyon szivesen írok azokról a "rugók"-ról, amik engem mozgatnak.
Az első és talán legfontosabb, hogy nagyon jó nevelést kaptam a nevelőimtől és attól az élethelyzettől is, amibe születtem. Nekem még úgy tanították, hogy a világ értünk van, tehát bármi történik velünk és bárki bármit mond vagy tesz, az mindíg értünk történik és nem ellenünk. Ez jelenti azt is, hogy mindenki, minden ember a Mindenség része és eszköze is egyben. Ha ilyen szemmel nézem a világot, sokszor találkozok olyan emberekkel, akik segítenek felismerni a hiányosságaimat, - konkrétan azt, hogy amit vallok, azt a gyakorlatban hogyan és mennyire tudom megvalósítani:) Néha velem is megkerül olyan helyzet, amiben nem tehetem meg, hogy ne szóljak: másképp gondolom. Volt már olyan eset, amikor valakinek sikerült kibillentenie az "alaphelyzetemből", de sose haragudtam ezért, inkább hálával gondoltam rá, hogy lám, felvállalta, hogy rámutasson a hiányosságomra. Általános szabályokat nem tudok felállítani, mert minden helyzet egyedi - szerintem - így minden ilyen problémát egyedien lehet csak megoldani a konkrét szereplőknek. Szerintem van megoldás mindíg, ha az ember a békességre törekszik. Akivel pedig nem megoldható a békességben való együttélés, azt el kell engedni. Békével. (Nem titkolom, korábban tanulmányokat is folytattam, a Béke 7 aspektusa témakörben:) Persze azt is tudom, hogy mindenkinek más az élethelyzete, ezáltal más a megmérettetése, tehát az, hogy én mit és mennyire tudok megvalósítani, az nem csak tőlem függ, hanem attól is, hogy én milyen feladatokkal kerülök szembe. Nem biztos, hogy akkor is így tudnék viselkedni, ha más szerepébe helyeznének. Vagyis nem itélek el senkit azért, mert támad, hiszen nem ismerem az ő "rugóit" és azt sem, hogy most éppen kinek és minek az "eszköze".
Van egy egyszerű módszer. Ha valakiről érzem, hogy bántani akar, annak azt mondom: " igen, én is szeretlek...."
Ha valakiről érzem, hogy neheztel rám, azt igyekszek valahogy "kiengesztelni", mert azzal hogy haragszik, elsősorban önmagának árt vele, hiszen ami kifelé áramlik, a befelé is hat.
Eleget okoskodtam?
Még mindíg azt gondolod, hogy van olyan cél, amiért érdemes megpróbálni összeveszni velem ?
Ha igen, akkor nyugodtan próbáld meg. Ha sikerül, akkor rajzolok Neked valamit - hálából. Mert az azt jelentené, hogy csak beszélek, - de még nem tartok ott, ahol szeretnék.
Kivánok Mindenkinek sok erőt és békességet erre a hétre és azutánra is!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEz egy tiszta és érthető védnöki beszéd... tetteknek/szavaknak/de hitem szerint leginkább GONDOLATOKNAK kell követni...
VálaszTörlésKöszönöm!
Kedves AnneLili, csak vicc volt, hogy vesszünk össze...Nagyon tetszik az "okoskodásod", meg a templomi történet is.
VálaszTörlésKedves Colette, tudom, hogy mi zajlik, az elején én tettem rá egy lapáttal :-) épp azért, hogy legyen mit elemezni, hogy legyen egy jó kis példánk. Jövő héten mondatról mondatra megnézzük a dolog működését. Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy vadimari reakciója tényleg indulatokat szült bennem?!:-)Ha tudnátok, milyen leveleket kapok a könyveim ürügyén... Amennyiben komolyan venném őket, évek óta itthon puffognék és gyűlölném a világot.Ilyen téren gyakorlott vagyok, mert minden egyes leírt szavamat érte már pozitív és negatív "kritika". Valaki imádta, és valaki gyűlölte. Ha abból indulok ki, hogy mit szólnak mások a véleményemhez, többet egy sort sem merek leírni. (Ami valljuk be őszintén, azért nagy kár lenne...:-)
Nem tudom miért, de amit írtam... egy pillanatra se neked szántam, mintha itt sem lennél:-)))( Tudom, hogy itt vagy!)
VálaszTörlésÉs most elgondolkodtam, hogy akiben megbízok, annak semmilyen körülmények között nem találom sértőnek a szavát, így érdemes lenne arról szót ejteni, hogy az ismeretlentől való félelmünk ebben hogyan játszik bele... tudniillik azt vettem észre, ha valakit nem ismerünk, nem értünk, nem bízunk meg benne... akkor is előjönnek a "kötözködések".
Nehéznek találom az eheti feladatot mert a béküléshez legalább két ember jószándéka szükségeltetik.
VálaszTörlésAzért igyekszem.