Erről jut eszembe...
Valamelyik vasárnap- az isaszegi csata évfordulójának apropóján- a mise után a templom előtt megjelent 5-6 legény egy népi zenekarral, és elkezdtek huszár egyenruhában énekelni és táncolni egy toborzót. Profi módon.
Annyira szép volt, annyira férfias, és felemelő, hogy teljesen elérzékenyültem közben. (Ott hüppögtem egy lelkesítő toborzót nézvén :-)
Ami viszont elgondolkoztató, hogy a templomból kijövő emberek fele meg sem állt, teljesen "érintetlenül" ment tovább. A másik feléből néhányan megálltak, de továbbmentek, és kb. a nép negyede nézte meg a műsort. A zene és a tánc pedig olyan volt, amelyre minden magyarnak rá kellett volna rezegnie... de már nem tette, mert a hullámhossza bizony jócskán eltért ettől...
Most pedig megyek cseresznyét enni. A képet ma készítettem, mert annyira tele van a fánk cseresznyével, ahogy még soha nem láttam. Ilyen lehet egy cseresznyefa a Paradicsomban :-)
Én ma ettől a cikktől lettem mosolygós: http://www.lakaskultura.hu/fokuszban/a-magyar-hazak-magikus-ereje-42780.html
VálaszTörlés