Békülés nagyban

Új fordulatot vett az ír táncos vita, ugyanis kiderült, hogy a táncosok tót népviseletben táncolnak, tehát szó sincs itt a magyarok kigúnyolásáról...ami azért felvet pár dolgot. Például azt, hogy nem kellene-e már lélekben békét kötnünk a szomszédos népekkel, akikkel akár tetszik, akár nem, egy földrajzi területen élünk. Látszik, hogy nagy a baj e téren, hiszen már egy ártatlan paródia is képes felkorbácsolni a kedélyeket "szent magyar nadrág" ügyben. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem személyesen még egyetlen rossz élményem sem volt a ma élő szomszédos népekkel. Sem a románokkal, sem a szlovákokkal, sem a horvátokkal, sem a szerbekkel, sem senkivel. Ha most bármelyikünk elmegy mondjuk a Tátrába családostul sielni, könnyen összebarátkozik egy hasonszőrű szlovák családdal, és máris kiderül, hogy szinte ugyanazok a bajaink, problémáink és az örömeink is. A különbség csupán annyi, hogy nem értjük egymás nyelvét, és ők jobban készítik el a zsemlegombócot. Más kérdés persze, amit az országok vezetői időnként a nép nevében művelnek...

Mi viszont tudjuk, hogy pl. Gyurcsány nem volt azonos a néppel, és amit a nép nevében művelt, azt legtöbben, mi magyarok, szégyelltük, és ez így lehet a szomszédok vezetőivel is. A múltat néhány európai vezető intézte el, és ennek isszuk mi a levét.

A politikusok bűneiért nem az ártatlan embereket kell büntetnünk, és ha hagyjuk magunkat összeugrasztani, akkor ugyanaz történik, mint itt a blogon kicsiben.

"Én azt gondolom, hogy te azt gondoltad" - és kész a konfliktus.

A magyar tudás mit sem ér, ha mások ELLEN használjuk. A nadrág ily módon nem lesz "szent", és a rajta lévő motívumok így mit sem érnek.