Eredmények

Na, hol maradnak az eredmények?! :-)
Én minden esetre megkaptam az influenzát...

A kérdés formája

Elfelejtettem mondani, hogy a jövőről ne tegyetek fel kérdéseket, mert a lelki vezetők nem jósok. Egyébként sincs senki, aki meg tudná mondani a jövőt. Legfeljebb a jelenlegi erőhelyzet alapján lehet valamiféle valószínűségre tippelni. Viszont ha valaki magáévá tesz egy jóslatot, akár be is teljesítheti, tehát a jóslás lehet kifejezetten veszélyes tevékenység.

A kérdés feltevésének módja ezért nagyon fontos.

Türelem

Mostantól kettőn áll a vásár...

Senki nincs, aki ebbe "beavat" benneteket, sem pénzért sem másképpen. (Bár ezt sokan másképp gondolják...) És nem történik meg mindez parancsszóra vagy kérésre. Türelem szükséges hozzá, és mindazok a dolgok, amit Karácsony előtt műveltünk. Ahogy nő bennetek a szeretet, úgy kerültök egyre közelebb a tudatos kapcsolathoz, és egyszercsak a két kéz összeér...:-)

Félelem

A félelem érzése soha nem ered a lelki vezetőtől. Ha ilyen érzésetek van, kérjetek segítséget és védelmet a Jóistentől, és a félelem elmúlik. Azon sem érdemes filozofálni, hogy ki vagy mi okozza... mert számtalan oka lehet.

A mai feladat: Tegyetek fel hangosan egy konkrét kérdést  a vezetőtöknek, és figyeljétek, hogy a nap vagy az éjszaka folyamán milyen úton jönnek a válaszok. Írjátok le az összes választ, ami csak az eszetekbe jut.

A kérdés ne legyen komolytalan.

Első "lecke"

Először is mindenkinek köszönöm szépen a szülinapi jókívánságokat! :-)

A mai feladatunk az lesz, hogy a házi oltárunkra (akinek még nincs, készítsen  egyet) odatesszük a kérésünket egy papírlapon, mely szerint szeretnénk szorosabbra fűzni és tudatosítani a kapcsolatunkat a lelki vezetőnkkel. Mondjuk ki mindezt fennhangon is az oltárunk előtt a gyertya meggyújtása után.

Ha ezt megtettük, várjunk türelemmel, és figyeljünk.

Nem szükséges meditálni, relaxálni, hiszen ebben a külső világban szeretnénk érezni, érteni a kapcsolatot. Meditációban - aki kellően színes fantáziával rendelkezik - azonnal kitalál magának egy segítőt, ami nem egészen ugyanaz, mint a valódi kapcsolatfelvétel. (Én annak idején meditálva pikk-pakk összehoztam a legkülönfélébb angyalokat és tündéreket, pontosan úgy, mint amikor rajzolom őket...)

Azért hagyjuk a kapcsolatfelvétel módját magára a lelki vezetőnkre, mert ő többet tud rólunk, mint mi magunk, és pontosan ismeri, miben vagyunk jók, tehetségesek, és miben vagyunk gyengébbek. Egyesekkel írás közben lehet legjobban beszélgetni, másokkal varrás közben, vagy épp a zuhany alatt, esetleg álmukban. A lehetőségek végtelenek. Annyifélék, ahány ember létezik a Földön.

A figyelmünk arra kondicionálja az agyat, hogy keresse a kapcsolatot. Pontosan úgy, mint amikor egy meghatározott rádióállomást keresünk a rádión. Keresés közben furcsa hangokat hallunk, és egy ideig eltart, míg ráállunk a keresett adóra. Így van ez a "szellemi kereső móddal is". Idő kell hozzá, hogy kitisztuljon.

Szeretném, ha folyamatosan tájékoztatnátok a tapasztalatokról, mert így tudunk majd tovább lépni.

Kapcsolat a lelki vezetőnkkel

Ez volt az egyik kívánságotok, úgyhogy szerintem kezdjünk bele... de ez nem egyhetes feladat lesz ám, hanem több héten át tart majd, és közben számítok az aktivitásotokra. Ne kezdjen bele, akinek nincs ideje elmélyedni a témában, mert ez nem egy ide kapok-oda kapok dolog, amit el lehet intézni vacsora főzés és bevásárlás között 2 perc alatt.

Azt tudni kell már az elején, hogy mindenkinek van lelki vezetője "odaát". Mindenkinek a lelki vezetője pontosan illik az ember életfeladatához, ráadásul időnként a feladattól függően változik is. (Amikor pl. nekem teljesen egyedül német nyelvű leírásból meg kellett tanulni egy 3D-s rajzfilmprogram használatát, olyan vezetőt kaptam, aki tökéletesen ismerte a program működését, és amikor nem értettem valamit, olyan profi módon küldte a képeket, hogy pillanatok alatt rájöttem a megoldásra.) 

A lelki vezetőnk mindig kapcsolatban van velünk, legfeljebb mi nem vagyunk ennek a tudatában. A feladatunk tehát, hogy tudatosítsuk ezt a kapcsolatot.

Holnap jön az első feladat.

Holnap ugyanis nagy nap lesz:

a szülinapom. :-)

Büszke vagyok magunkra :-)

Rendben, akkor vasárnaptól folytatjuk... Szeretném, ha megírnátok, hogy kinek miben kellene  segítség. Ki mit szeretne elérni, megvalósítani. Ha  minden héten segítünk valakinek, akkor gyorsabban megvalósulnak az álmok, hiszen együtt nagyobb erőt mozgósítunk. Sokkal könnyebb egy konkrét emberért és dologért imádkozni, mint csak úgy általában a Föld megmentéséért.

Egyébként büszke vagyok a csapatra, mert azért bekerült a blogra egy provokátor is, de vagy nem vettétek észre, vagy tudatosan nem reagált senki a beszólásaira - minden esetre nem tudott zavart kelteni, és ez azt jelenti, hogy jó úton haladunk. :-) Ugyan kivehettem volna a hozzászólását, de így sokkal jobb volt.

Tudom, hogy most keresitek a bejegyzéseket, úgyhogy segítek: (Külső hatások dec.14. Névtelen)

Az ünnepekről

Karácsony kapcsán sok furcsa dologgal találkoztam... Volt, aki dec.21.-én ünnepelte, és kihagyta belőle Jézust, mert épp sólymot röptetett. Volt, aki azt mondta, nem kell a hagyomány, teljesen fölösleges. Ünnepeljen mindenki úgy, ahogy jó neki. Vannak, akik dacból nem mennek el a templomba, mert azt mondják, nem erősítik az ún. zsidó-kereszténységet.

Sajnálom, hogy sok jóindulatú ember kerül így tévútra. A keresztény templom ugyanis valóban Isten háza, és a benne lévő erők igenis működnek: gyógyítanak, megtisztítanak, és a SZER hálóra "kötnek" minket.Természetesen az lenne az ideális, ha minden pap tisztában lenne az igazi feladatával és a felelősségével, de optimális világ nem létezik. Itt a Földön mindenben ott a "másik oldal" keze, hiszen ott sosem alszanak :-)

A hagyomány viszont létezik, és egyesíti sok-sok ember gondolatát Istenről, a szeretetről, a családról és az együvé tartozásról. A karácsonyfa, az adventi koszorú, a tradicionális sütemények, ételek mind-mind jelképek : a Teremtés jelképei. Ezért nem mindegy, hogy milyen díszeket teszünk a fára. A korcsolyázó hóember és a télapó például modern fejlemény, és semmi köze sincs a Teremtéshez...

Karácsonykor minden évben új erő születik. Ilyenkor születnek a jövő évre szóló terveink, ekkor még csupán gondolatban.

Vízkeresztkor vizet szentelünk a templomban, mert a Teremtés "anyai" része, forrása a VÍZ. A tüzet majd egy hónap múlva adjuk hozzá (febr.2. gyertyaszentelő). Ebből az új erőből, az új vízből jut a házakba, lakásokba is, ha megszenteltetjük a lakásunkat.

A magyar hagyomány tehát olyan tudást ment át a régmúltból, amelynek legtöbben már nem ismerik a jelentőségét és az erdetét, ám ettől függetlenül működik.

Dönthetünk úgy, hogy nekünk július közepén kezdődik az újév, de ebből később csak nehézségeink támadnak, hisz mindenki más január elsejétől számolja a napokat.

Dönthetünk úgy, hogy számunkra nem létezik a hagyomány, de akkor nagy erőktől fosztjuk meg magunkat önként és dalolva.

Folytassuk?

Amikor a 2011-es évre kértem egy angyalt, furcsa forma került ki a kezem alól... Megfordítottam, és kiderült, hogy az ég felé éneklő (vagy kiabáló?) angyalból egy madár lett. Gondolom, lélekmadár. Elméláztam rajta, hogy vajon mit jelenthet...
Arra a következtetésre jutottam, hogy ebben az évben minden jó lesz addig, amíg "felfelé" tekintünk, viszont ha eltérünk az utiránytól (elfordulunk tőle 90, vagy 180 fokkal), akkor már nem olyan szép a menyasszony.

Ti mit láttok benne?!
Ma egyébként vasárnap van, és új év kezdődött. Folytassuk-e, amit tavaly elindítottunk?! És ha igen, akkor hogyan?!

                                                       

Boldog új évet!