Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2011. február 21., hétfő

Próbáljátok ki!

Kiteszem ide a linket, mert érdemes megnézni. A megjegyzésekben küldte "bukovinai", köszönet érte.

Csigaszabó írta, hogy egy külföldi ösztöndíj nyitotta fel a szemét a hazájára, és ezzel én is ugyanígy voltam. Mindig elvágyódtam az országból, mindaddig, míg  20 évesen kaptam egy féléves ösztöndíjat Németországba. (Fiatalon én is azt hittem, hogy máshol kolbászból fonják a kerítést :-) 

Bizony mondom, hogy alig bírtam ki azt a pár hónapot.
A németek ugyanis lenéztek, kinéztek maguk közül (tisztelet néhány kivételnek), nem barátkoztak velem, és én ezt sehogyan sem értettem, hisz nálunk a külföldit, a vendéget akkoriban mindenki a tenyerén hordozta. Nem értettem, hogy mi lehet velem a baj, hiszen itthon sok barátom volt... Később persze rájöttem, hogy nem velem volt baj, a többi külföldivel ugyanis jól megértettük egymást, némelyikkel máig barátok maradtunk.
Minden esetre leckének nagyon jó volt. Megtanultam értékelni Magyarországot, a magyarságomat. És azóta soha egyetlen nációra se nézek fel (és persze nem is nézek le senkit). Minden helyére került... Tudom, hogy mi magyarok itt vagyunk itthon. Ez a mi várunk. És ha valaki vendégként jön hozzánk, az ne hőzöngjön, hanem értékelje, hogy itt lakhat nálunk. Ráadásul a házirend a mi házirendünk, amit a vendégnek illik, sőt kötelező betartania.
A hazaszeretet egyik lényeges pontja, ha az embernek van tartása, jó értelemben vett nemzeti büszkesége. Ha tartja magát annyira, mint a francia, a német, az olasz, vagy épp az amerikai...

2 megjegyzés:

  1. Idézni szeretnék Dr. Barsi Ernő Apáról fiúra című könyvéből:
    "Csodálkozunk azon, hogy legtöbb mai fiatalunknak nincs példaképe? Hát beszélünk-e egyáltalán arról, hogy pl. a Szózat zeneszerzője, Egressy Béni milyen mélységesen szerette hazáját? Hogy mennél szebben tudjon énekelni, vándorszínészként a magyar népnek, pár forinttal a zsebében gyalog ment el Olaszországba, hogy ott énekelni tanuljon. S mikor átlépte a magyar határt, ezeket írja naplójába:
    "...bár még csak ifjú vagyok, milyen nehéz tőled elválni!Magyar vagyok, ez az, mi oly varázserővel csatol hozzád,oh szép haza!..."
    S tudja-e azt egy manapság érettségiző magyar fiatal, hogy Erkel Ferenc Bank bán című operájának szövegkönyvét Egressy Béni írta, aki így szerette hazáját. Csak ilyen lélekből fakadhatott Bánk áriájának e kezdő sora: "Hazám, hazám, te mindenem..."

    Még egy idézet Csokonai Dorottya c. költeményéből:

    "Miért nem táncol magyart az anglus, francia?
    Csak a magyarnak kell más nemzet módija?
    így vesztjük hazánkat a magyarok kárával, Külső tánccal, nyelvvel, szokással, ruhával."

    Szép napot!

    Juli

    VálaszTörlés
  2. Kedves Juli, mélységesen egyetértek, mi több, a Csokonai idézetet kiteszem a főoldalra :-)

    VálaszTörlés