Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2011. február 8., kedd

Honnan tudjuk, hogy van Isten?!

Ezt a kérdést nagyon sok ember felteszi... és mivel a legtöbb embernek még nem mutatkozott be Jézus személy szerint (vagy ki tudja...), így azt mondják, hiszem, ha látom, - és inkább nem hiszik.

Most pedig elmondom, hogy én honnan tudom, hogy van Isten.


Itt van például ez a madár... Nézzétek meg, micsoda színei vannak, milyen tökéletes a formája, mennyire művészi alkotás. Én beleszerettem, amikor először megláttam :-) Ráadásul él, mozog, hangot ad, repül, szaporodik, és éppen illik a többi élőlény rendszerébe. Nekem ez tökéletes bizonyíték arra, hogy van Isten, mert ha nekem, mint embernek most kiadná valaki a feladatot, hogy tervezzek egy új működő madarat, ami eltér az eddigiektől, maximum egy szoborig terjedne a tehetségem, pedig alkotó ember vagyok. Az is nagyon valószínű, hogy ez a madár nem a véletlen, vagy az evolució műve. Ezt onnan tudom, hogy az emberi alkotások is többnyire tervezés és sok-sok gondolkodás után születnek csak meg. Szóval, aki ilyen madarat képes létrehozni, azt az erőt én bátran nevezem Istennek.
Mindez persze csupán nekem szól, mert az én lelkem így érti meg a Teremtő világát.

Ti honnan tudjátok, hogy van Isten?! 

10 megjegyzés:

  1. Van egy barátnőm, aki a tiedhez nagyon hasonló gondolatmenettel jutott el odáig, hogy egyszerűen kell, hogy legyen Isten, Teremtő, Mindenható. Van egy újságíró, Lee Strobel, aki felsége megtértekor minden áron beakarja neki bizonyítani, hogy beetették, ezért a Jézus kutatás tudományos szakértőinek a legjavát keresi fel két év alatt, hogy ésszerű és tudományos bizonyítékok alapján észre térítse hitvesét. Egészen más eredményre jut.(ízelítő: http://vajtful.hu/archivum/143/lee-strobel-a-jezus-dosszie.html -de érdemes elolvasni a könyvet) Én egy, mondjuk úgy, hogy misztikus élmény kapcsán, amiről a te szavaidat használva azt is mondhatnám, hogy Jézus személy szerint mutatkozott be nekem, kezdtem el keresni Istent és még nagyon sok év telt el, hogy bizonyossággá vált bennem a léte. Azóta már nagyon sokszor, nagyon sok mindenben és mindenkiben megtapasztaltam Őt.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Színia!
    Ezt is oly gyönyörűen leírtad, köszönöm!
    Talán ha megengednénk magunknak, hogy gyermekként rácsodálkozzunk a világra, több kapcsolatunk lehetne Jézussal...:)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Színia!
    Azt hiszem, én még csak szeretném, hogy ha azt mondom "HISZEK", akkor az megdönthetetlen igazság legyen. Messze vagyok még tőle. De közelítek. Azt viszont TUDOM, hogy jó irányba megyek, és ott valaki vár, akit nem is látok, de ma is fogja a kezem, és láthatatlanul vezet.
    Megtapasztalt élményeim nincsenek, Jézus nem mutatkozott be még álmaimban sem, de valahogy mindig jó érzés Rá gondolni, Őt követni, nekem ez elég bizonyíték.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Színia!
    Én hiszek Istenben.
    Nem tudom, hogy van, mert az nem hit lenne, hanem bizonyosság :)
    A hitemben pedig pontosan ezt szeretem: olyas valaminek a létezésében teléjes szívvel, aminek a létezését egzakt módon senki nem bizonyította.
    Tehát: bizonyosság nélkül is elhiszem.
    Nem sok ilyen van számon tartva nálam :)

    VálaszTörlés
  5. bocsi kimaradt: olyas valaminek a létezésében bizom teljes szívvel, aminek a létezését egzakt módon senki nem bizonyította

    VálaszTörlés
  6. Tudni nem tudok én semmit sem, ugyanakkor érzem hogy tartozom Walakihez.
    :o)

    Az én kérdésem inkább az lenne, hogy amikor épp nem érzem ezt a köteléket, akkor mi van? Nyilván olyankor nem vagyok a Szer-en. De akkor hol vagyok? hmmm...

    És hogy kerülök vissza mindig? Nyilván Ő csinál valamit...

    Időnként én is kapaszkodom azért. :o)))

    VálaszTörlés
  7. "Ti honnan tudjátok, hogy van Isten?!"

    Érdekes, hogy a Hiszekegyben "hiszek" szerepel...
    Mindenesetre a hiszem és a tudom, hogy Isten létezik nem ugyanaz,mikor ezt először hallottam valakitől elgondolkoztam róla, hogy vajon én is tudom-e, hogy Isten létezik?!...Tudom.

    VálaszTörlés
  8. Úgy nőttem föl, hogy a családomban, környezetemben soha egyetlen szó sem esett Isten létezéséről. Nem tudom honnan jött, de már iskolás koromban nagyon vágytam arra, hogy legyen Bibliám, nagyon érdekelt, hogy mi van benne, de abban az időben ez nem volt túl egyszerű. Aztán néhány diáktársammal lehetőséget kaptunk Ausztriába utazni, és Bécsben sétálva odaszaladt hozzánk pár fiatal, mindenki kezébe egy könyvet nyomtak, majd elrohantak. A kísérőnk közölte, hogy mindenki dobja ki a szemétbe, én hazahoztam, és itthon derült ki, hogy egy magyar nyelvű Újszövetség. Ezt követően rendszeresek lettek a hasonló véletlenek, bár eltelt egy kis idő, mire felfigyeltem rá. Egyre gyakrabban volt olyan érzésem, hogy valaki segít, mutatja az utat, válaszol a kérdéseimre.
    A hit, hogy Isten létezik, a vágy, hogy közelebb kerüljek hozzá, mintha mindig is bennem lett volna, a kérdés számomra inkább az volt, hogy hogyan lehet jobban megismerni, hogyan lehet közelebb kerülni. Ahhoz, hogy ezt megtudjam, nekem is kell erőfeszítéseket tennem. Szerintem mindenfajta tudással így van, sok-sok gyakorlás, tapasztalatszerzés vezet hozzá.

    Furcsának találom azt a hozzáállást, hogy valakiben a kérdés felmerül, mégsem tesz lépéseket azért, hogy választ találjon. Pedig a bölcs tanácsot minden magyar ember ismeri:
    Aki nem hiszi, járjon utána! :)

    Edina

    VálaszTörlés
  9. Nekem bizonyságom van Róla! Vele kelek, vele fekszem, érzem minden percben a gondoskodását, a tanítását, az áldásait, a dorgálásait! :) Úgy látom a hitetlenek többsége is érzi, tapasztalja, hogy Van, de - lássuk be - nem mindig kényelmes szembe nézni a valósággal. Ha mégis van bátorsága, onnantól már felelősségteljesebb az élet... ezt viszont sokan nem szívesen vállalnák fel. Nekik így könnyebb...

    VálaszTörlés
  10. Kékmadár: Ha elmondható, és nem túl személyes, elmondod, hogy mi történt? A könyvet el fogom olvasni. Tényleg érdekesnek tűnik.
    Csarab: Köszönöm :-)
    Csigaszabo, Muttertájgör: Szerintem, ha nincs szükségetek jelre vagy bizonyítékra, akkor minden jól van így is. Végülis nem kell mindenkit meggyőzni, van, aki eleve tudja.
    Jenei Gabi: Vannak más hálók is. Pl. a gyűlölet, a bosszú, a rosszindulat ugyancsak tud erőt adni, nem is kicsit.
    Kingu: Hurrá!
    Edina: Igen, ez igaz. Viszont nem mindenki utánajárós fajta, és ez így van rendjén. Látod, itt is van, aki azt mondja: Tudom, hogy van, és kész.
    Aniko66: A keskeny ösvény az bizony nem autópálya :-)

    VálaszTörlés