Magyarból érettségizett tegnap a lányom, így végighallgattam tőle jónéhány magyar tételt. Jó volt újra hallani azt a sok-sok gyönyörű verset, amit annak idején még nem tudtam mindig értékelni. Ma már igen... De azok az elemzések!!! Édes jó Istenem, miért kell tönkre tenni a művészetet az elemzésekkel?! Az elemzés darabjára szedi, ez által pedig tönkre teszi a művet, lehúzza, lealacsonyítja a csodát. Pontosan úgy, mint ahogy a tudomány lassan tökéletesen kielemzi, és tökéletesen megsemmisíti a világot.
Valahogy így:
Olykor matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol,
albatroszt ejt, vizek nagy madarát,
mely egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
Alig teszik le a fedélzet padlatára,
a kéklő ég ura esetlen, bús, beteg,
leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,
s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
Szárnyán kalandra szállt, most sántít suta félsszel,
még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,
csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
másik majmolja a tört szárnyú bicegést.
A költő is ilyen, e légi herceg párja,
kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,
s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.
Charles Baudelaire: Az albatrosz
/Ford.: Tóth Árpád/
albatroszt ejt, vizek nagy madarát,
mely egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
Alig teszik le a fedélzet padlatára,
a kéklő ég ura esetlen, bús, beteg,
leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,
s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
Szárnyán kalandra szállt, most sántít suta félsszel,
még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,
csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
másik majmolja a tört szárnyú bicegést.
A költő is ilyen, e légi herceg párja,
kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,
s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.
Charles Baudelaire: Az albatrosz
/Ford.: Tóth Árpád/
Kedves Színia!
VálaszTörlés12 évig az iskolákban kitűnő voltam magyar nyelv és irodalomból. Gyűlöltem az elemzéseket, akár vers, akár próza volt. Sosem értettem, miért kell nekem kötelezően úgy értelmeznem egy irodalmi művet, ahogy valaki más "akadémikusan", kitekerve leírta, és csak így adhattam vissza számonkéréseknél, holott számomra más a mű mondanivalója, hangulata. Azt látom sok embernél, hogy ezzel az "irodalmi terrorizmussal" egy életre elrettentették a szépirodalomtól.
Katica
Így igaz. Akárcsak a rajz, az ének, vagy a sportolás örömétől. Mert a művészet azért művészet, hogy mindenkinek mást adjon és mást jelentsen, és ne a szakértő mondja már meg, hogy mit akar mondani a költő vagy a festő... Sajnálom nagy költőinket az égi kávéházban, amikor azt hallják, hogy a gyerekek kénytelen-kelletlen elemzik a műveiket. Azokat a műveket, amelyet egy vissza nem térő tudattalan pillanat, egy hangulat ihletett.
VálaszTörlés