Kapom a jövőképeket folyamatosan- köszönöm szépen...
Ám kapom az ellenleveleket is, mely szerint egy ilyen rossz mentális állapotban lévő hitetlen nép jobb ha nem vetít ki jövőképet, mert ki tudja, milyan szörnyűséget hozna létre.
Én ezzel nem értek egyet! Én igenis hiszek a magyar népben, és hiszem, hogy előbb-utóbb felismeri a feladatát és "felveszi a kesztyűt". A népmeséink királyfiai is mindig elérik a céljukat, bár a három testvérből mindig csak egy - a legkisebb, legesendőbb- győzi le a sárkányt.
És hogy miért fontos minél több embernek elképzelni a jövőt?!
Mert nincsen jövő jövőkép nélkül…
Aki előtt nem lebeg a jövő képe, az kép-telen megteremteni, létrehozni, amit szeretne. Ilyen egyszerűen benne van a magyar nyelvben: KÉPes rá, vagy épp KÉPtelen megtenni.
A mai világban a képalkotás képessége bizony erősen visszaszorult, hiszen már szinte semmit nem bízunk a képzeletünkre, a képzelőerőnkre: mindent készen kapunk a televízióból, a számítógépről, vagy a képes újságokból.
Gyermekeinkkel folyamatosan rajzfilmeket nézetünk, a tévé előtt nőnek fel - márpedig így nem fejlődik a képalkotó képességük, sőt…
Ha ez a helyzet nem változik meg nagyon hamar, akkor teljesen visszafejlesztjük, tönkre tesszük a teremtő képességünket, ami annyit jelent, hogy képtelenek leszünk kitalálni és megvalósítani a saját álmainkat.
Amennyiben pedig már képtelenek vagyunk saját magunk álmodni, inkább magunkévá tesszük azoknak az álmait, akik a médián keresztül sugallják nekünk saját képzeletük termékét: azt a beteg és kaotikus világot, amelyben élünk.
Nekik ugyanis még mindig van képzelőerejük…
Kedves Színia!
VálaszTörlésSzívemből szóltál. Mi már megalkottuk jövőképünket, és hiszünk benne, hogy meg is valósul!
Andrea Réka (Boldogszer)
Kedves Színia, Kedves Olvasók!
VálaszTörlésA legkisebb királyfi nyer, valahol azt olvastam ( ki tudja már hol...) hogy a legkisebb királyfi jelképezi a legújabb életet, a legújabb inkarnációt, aki már végig élte, ledolgozta, elrendezte, amit a bátyjainak az előző inkarnációknak nem sikerült. Így elnyerte a jutalmát.
Ez is egy út, de hát nem pont az lenne a különféle vallásos gyakorlatoknak a lényege hogy vagy így vagy úgy, az Önismeret, a Szeretet, Önzetlen Cselekedetek stb. útján elindulva megismerünk, a saját sorsunk elébe megyünk? Hogy kinyíljon a szemünk a Valóságra, hogy ledolgozzunk egy kicsit az adósságunkból, hogy megismerjük Önmagunkat,a Szeretetet az Istent? Hogy azt tegyük ami üdvös. Hogy vegyük kezünkbe a Sorsunkat végre ahelyett hogy másra mutogatnánk és menekülnénk a Valóság és Önmagunk elől.
Kívánok Önöknek sok Kitartást és Bátorságot.
Üdvözlettel
Bence