Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2010. június 25., péntek

VIGYÁZZ, CSAPDA!

A magyarok Istenére…

Vajon milyen a magyarok Istene?!
Olyan-e, mint amilyennek az Egyház és a Biblia mutatja?
Vagy olyan, mint amilyennek az amerikai ezoterikus irányzatok kiáltják ki?
Netán a buddhistáknak van igazuk?

Tegnap megnéztem a „Mózes kód” című filmet, amely a „Secret” c. nagysikerű amerikai film folytatása. Nekem személy szerint már a Secret sem tetszett igazán, mert kihagyta a nagy MINDENTMAGADTEREMTESZ buliból az Istent, és hát ez nekem kicsit hamisan csengett… Vártam, hogy mit hoz a folytatás, és mikor bújik ki végre a szög a zsákból.
Na, most kibújt. A Mózes-kód c. filmben ugyanis a nagy tekintélynek örvendő szakértők az Ószövetség Istenét méltatják, és erről nem kell többet mondanom azoknak, akik olvasták a Bibliát. Az Ószövetség istene ugyanis nem a szeretet istene, hanem a bosszúállásé és a manipulációé.

Azt is elmondják persze, hogy ha jót akarunk magunknak, akkor SZOLGÁLNI kell, mert hogy mi mindannyian EGY vagyunk…
Milyen ravasz… mert ez tulajdonképpen igaz. Csakhogy mi nem úgy vagyunk egy, ahogy ők szeretnék… nem a globalista világ szerinti egy vagyunk, akik szolgálják a HANGOT. Azt a hangot, amit majd a világ urai a fejünkbe plántálnak.

Szép szavak, csodás kijelentések…

Szolgálj
A magyarban a szolgának nincs pozitív jelentése. A szolga parancsnak engedelmeskedik, és parancsra bármit megtesz. Akárcsak az alázatos. Az alázatos térdet és fejet hajt a hatalmasabb, erősebb előtt - általában érdekből.

A magyar nem ilyen.
Az igazi magyar emelt fővel közlekedik, nyílt, becsületes, tisztességes, megadja a tiszteletet mindenkinek, akinek jár, de nem szolga, és nem alázatos.
Teremtője nem is kíván tőle térden csúszást, mert a Magyarok Istene és a magyar ember TÁRSAK a teremtésben. Az ember szót kihangsúlyoztam, mert ez a partneri viszony egyetlen feltétele: EMBER a szó legnemesebb értelmében. Együtt teremtünk, mi magunk és a Jóisten: A cégtáblán ez áll:

JÓISTEN@TÁRSA

Lehet persze más istenekhez is csatlakozni, és más erőkkel teremteni. Annak lesz az eredménye az atomháború, Afganisztán, Irak, Gáza és társaik. Ilyenkor azonban ne a Jóistent kérdezzük, miért engedi mindezt…
Aki az Ószövetség bosszúálló istenéhez csatlakozik – hadd ne nevezzem a nevén – olyan világot hoz létre, amelyben bizony szolgálhat reggeltől estig és a jutalma lesz a Kánaán. Az a Kánaán, amit ma élünk: A PÉNZ világuralma.
Ha tetszik, minden rendben, a megfelelő istenhez csatlakoztunk. Ha nem, akkor viszont fel kéne tenni a kérdést: Hogyan tovább…
Kell-e nekünk a Secret, a Mózes-kód és a többi hasonló világhírű alkotás. Hiszünk-e nekik?! Hiszünk-e a szép szavaknak?! Velük vagyunk EGYEK vagy inkább a JÓISTENNEL?!

Mert ha EGYEK vagyunk a Jóistennel, egyek vagyunk mindenki mással is, aki az Ő oldalán áll… de nem vagyunk egyek a baltás gyilkossal, és nem vagyunk egyek a háborúkkal, a mészárlással, a manipulációval, a hazugságokkal, a kizsákmányolással és az éhezéssel.

Ámen.
(Nem tehetem ki ide a film linkjét, mert magánlevélben kaptam, de ha valaki kéri, szívesen elküldöm. szinia7@vnet.hu)

2010. június 19., szombat

Az albatrosz

Magyarból érettségizett tegnap a lányom, így végighallgattam tőle jónéhány magyar tételt. Jó volt újra hallani azt a sok-sok gyönyörű verset, amit annak idején még nem tudtam mindig értékelni. Ma már igen... De azok az elemzések!!! Édes jó Istenem, miért kell tönkre tenni a művészetet az elemzésekkel?! Az elemzés darabjára szedi, ez által pedig tönkre teszi a művet, lehúzza, lealacsonyítja a csodát. Pontosan úgy, mint ahogy a tudomány lassan tökéletesen kielemzi, és tökéletesen megsemmisíti a világot.
Valahogy így:
Olykor matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol,
albatroszt ejt, vizek nagy madarát,
mely egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára,
a kéklő ég ura esetlen, bús, beteg,
leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,
s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, most sántít suta félsszel,
még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,
csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
másik majmolja a tört szárnyú bicegést.

A költő is ilyen, e légi herceg párja,
kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,
s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.

Charles Baudelaire: Az albatrosz
/Ford.: Tóth Árpád/

2010. június 16., szerda

A jelkép ereje

Kaptam egy nagyon régi, palackba épített házi oltárt, amely állítólag az 1800-as évek elején készült. Elgondolkoztam rajta - miközben nagyon óvatosan kézbe vettem -mi mindent élt már át ez az üveg. Az 1848-as szabadságharcot, az utána évekig tartó üldöztetést, azután az első világháborút, a második világháborút, a kommunizmust. Bombázásokat, népirtást. Ráadásul senki nem verte le a polcról, és egyetlen gyereknek sem sikerült összetörnie.
Szóval, belegondoltam, hogy mekkora lehet az ereje, ha mindezt sértetlenül megúszta...
Rám úgy hatott, hogy hosszú idő után újra kedvem támadt az alkotáshoz. Ez itt a tegnapi művem:



2010. június 8., kedd

Barlang

Vadrózsa (majdnem) előttünk

Na, ma megint építettük a barlangot, ami annyit jelent, hogy "leváltottuk" az eddig megbízott mestert, és új csapatot kerestünk. Az eddigi mester valószínűleg arra gondolt, hogy ezen a barlangon majd megkeresi a pénzt a gyermekei oxfordi iskoláztatására, ám ez (neki) sajnos nem jött össze. Ráadásul a barlang falában ott hagyott kb. 100 db rozsdás szöget, amit szépen körbevésett, úgyhogy most a barlang fala leginkább egy kivénhedt sündisznóhoz hasonlít. Ma, már igencsak meleg volt, úgyhogy jól esett odabent a hűvös. És nem kerül pénzbe, mint a légkondi...

2010. június 4., péntek

Harangok

Hát...sajnos nálunk ma hallgattak a harangok, pedig legalább öt templomban megszólalhattak volna.

El tudjátok képzelni, mit éreztek az emberek 90 évvel ezelőtt, amikor megkapták a hírt, hogy az ország kétharmadát elvették tőlük?! Nekünk csak elmesélték, mégis fájdalmas. Milyen lehetett akkor ezt átélni... Azt a dühöt, megaláztatást, tehetetlenséget, bánatot.
Ezek az érzések minden bizonnyal beépültek a magyarság tudatba, hiszen akkor sokkoltak mindenkit. Ezek az érzések máig betegítenek minket, és a gyógyulás mint mindig, most is Isten kezében van.
Istenében, és nem az egyházéban...
Ha én egyház lettem volna, minden mise végén ezért imádkoztam volna, már 90 éve.
Még most sem késő. Vajon vasárnap végre megteszik?!

2010. június 1., kedd

Betiltott ősi magyar gyümölcsfajták...




Én teljesen megdöbbentem ezen a filmen, ugyanis kiderült, hogy az őshonos magyar gyümölcsfajtáinkat tilos kereskedelmi forgalomba hozni. Ezért ehetjük az íztelen szagtalan almákat, körtéket, a megrághatatlan szőlőket, és egyéb gyümölcsnek nem nevezhető termesztményeket.

A filmből az is kiderül, hogy szerencsére vannak renitensek, akik tesznek erre a törvényre. Itt található a filmben szereplő úr elérhetősége, ha valaki ősi magyar fajtájú facsemetékre vágyik:


Kovács Gyula
Pórszombat Petőfi u 1/a.
06-30-2351063