Hát ez fantasztikus...

http://www.wimp.com/elephantpaints/

Ezt szerintem lehetetlen betanítani...
Szerintetek, hogy "működik"?!

Nagyon kell az ígért újrakezdés...

Szóval, alighogy kiástuk az emésztő gödröt a saját területünkön, máris feljelentett minket valaki, mert bizonyosan engedély nélkül ástuk azt a gödröt...

Felháborodva, sőt majdnem szirénázva jött ki a "barlanghoz" a polgármester és segédje, hogy meggyőződjenek róla, micsoda hallatlan kihágást követtünk el... Miután látták, hogy nincs is olyan nagy baj, jól elbeszélgettünk a polgármesterrel, aki végül is pórázra fogta még mindig vicsorgó segédjét, és így szépen békében elváltunk egymástól. A gödör ugyanis nem engedélyköteles. (Ezt ők, mint hatóság nem tudták... ami azért elég blama :-)

Na, mindegy. A rossz szájíz azért megmaradt. Isten hozott Magyarországon...

Mindennapok 2

A mindennapjaimat pillanatnyilag egy barlang építése köti le... És ez komoly, nem vicc! Olyan helyet akarok létrehozni, amelyik már önmagában is gyógyít, és ráadásul megfelel a magyar ház elvárásainak. Egy helyet, ahol igazán kikapcsolódhat és meggyógyulhat egy nagy család a nagyszülőktől az unokákig. Ahova együtt mehet nyaralni (vagy telelni) mindhárom generáció, hogy évente legalább két hetet együt töltsenek. Ehhez olyan helyet kellett találni, ahol van gyógyfürdő, van élménypark, jó bor, erdők, hegyek, források, horgásztavak, csend, és különleges erejű szent helyek.

A helyet végre megtaláltam, és megtaláltam hozzá a megfelelő "barlangot" is (régen barlanglakásként működött.) Ez egy domb alá, a tufába vájt barlang, zárt állapotában télen-nyáron egyforma 10-12 fokos hőmérséklettel: ma azt mondanánk, hogy egy ökoház :-)

Nohát, ezt a barlangot most némiképp civilizálni kell, hogy a ma megszokott (jó értelemben vett) színvonalon működjön, ami persze nem kis munka...

A képen egy falrészlet.

Ha érdekel benneteket, tudósítok az építkezésről. A helyet azért nem árulom még el, mert máris akadt ellenségünk egy feljelentő formájában. :-)

De erről majd inkább holnap...

Mindennapok

Megint kaptam egy levelet az egyik kedves olvasómtól, aki azt kérdezi, hogyan élem a mindennapjaimat és mit sikerült megvalósítanom a saját életemben abból, amit leírtam a könyveimben... és mindezt jó lenne a blogomon olvasni.

Nohát, ezen ne múljon. A kérdés első felét ezentúl igyekszem bevenni a mondandóim közé.

A kérdés második részéről inkább a családomat kellene megkérdezni, akik sajnos nem mindig érik fel ésszel, mekkora tudás mellett élhetnek nap mint nap :-) és ezt nem is értékelik kellőképpen. Mi több, ennek a véleményüknek még hangot is adnak... Szóval teljesen hétköznapi módon élem a hétköznapjaimat. Morgok a rendetlenségért, az otthagyott mosatlanért, morgok a kutyával, amikor állandóan összesározza a lépcsőt, mi több - kilátásba helyeztem, hogy seprűt és felmosórongyot kötök a farkára... Amikor pedig a kutyaszart kell összeszednem, mindig elmondom neki, hogy feltalálhatná már valaki a szarevő kutyákat, ami a kutya legvisszaforgathatóbb (recycling) formája lehetne. (Írhattam volna mindezt szebb szavakkal is, dehát ha egyszer ronda és büdös, akkor mit szépítsem a dolgot.)

A lényeg a lényeg: nem vagyok sem szent, sem semmiféle guru. Igyekszem javítani magamon, ami persze nem mindig sikerül, de nagyon utálom, ha ezt valaki más közli velem. :-)

Időnként ihletem van, és ilyenkor hónapokig fel sem állok az íróasztal mellől, mert írok. Máskor nincs ihletem, és ilyenkor szekálom kicsit (szerintük nagyon) a mellettem élőket. Most pl. naponta nyírom a füvet -szerintem jogosan - szerintük mániából. Megmértem: 1 nap alatt nőtt 5 centit... Hát nincs igazam?!:-)

Holnap folytatom. Mármint ezt az írást... Most megyek füvet nyírni :-)

Kaptam egy levelet

A levelet egy fiatal, lelkes és kedves angol tanárnő írta. Azért tettem fel ide, hátha tudtok neki ötletekkel segíteni, hogyan tudna mindezek ellenére tanítani...

"Nekem most épp sok a munkám, és ki vagyok merülve. Április 1-jétől óraadó lettem 2 szomszédos faluban. Mert az előző angoltanár elment. Már nem bírta ki év végéig. Angliába ment babysitternek...Kiborult... Hát, a gyerekek kiborítóak!!! Meg kell mondjam!! Pedig azt gondolná az ember, hogy mivel falu, a falusi gyerekek jól neveltek, csendesebbek... de! A TV, mobiltelefon, internet mindenhol ott van, jelen van, s ez a világ már valóban egy globális falu!!!!! :-( Képzeld a gyerekeket semmi, de SEMMI nem érdekli!!! pedig tudod, hogy én *érdekesen* tanítok!!!! Mihez képest!!! Nem vagyok egy avatár!!! Az óra menete, valóban lassúnak tűnhet egy számítógépes play station- höz képest!!!! Pedig viszek be dalokat, érdességeket, és tudod mi van!!! Mindenki mondja a magáét!!! Minden 2. percben fegyelmezek, nem hallom a saját hangom, még a magnót sem!!!!! Nem tudnak csendben lenni, nem tudnak figyelni, és elmondom 5 ször a feladatot, aztán valaki megint megkérdezi, akkor melyik oldal???? 5 év alatt én vagyok a 6. angol tanár... Mindezek mellé még mocskos szájuk van de nagyon!!! 4-8 ig tanítok, s brutális hallgatni a káromkodásaikat órán és szünetekben is!!! Túl sok ez az én lelkemnek.

Az óvodában szintén szenvedek, mert a fiúk agresszivitása már kimerítő nekem. Ugyanaz van itt is kicsiben, már az óvónők is ki vannak idegileg :-( verekednek, újra élik az előző nap megnézett agresszív meséket, némelyik gyerek kezelhetetlen, fejét a falba veri, káromkodnak, a kis 6 évesek is!!! a sz@r a kedvenc szavuk, és halálfejeket rajzolnak.

Kezdek kimerülni és kiborulni, mert ezt a szennyet nem lehet bírni. Ezek a gyerekek agymosottak a tv által!!!! Semmi nem érdekli őket!!! Csak az a szemét, amit kapnak! Győzike showt néznek, meg minden ilyet, én meg tv-t sem nézek, szóval nem tudom miről beszélnek. Éjfélig, hajnal 2 ig neteznek, sex filmeket néznek, és az iskolában elalszanak. Annyira elszomorító, hogy mi lesz ezzel a világgal...

Már régen meg akartam írni, de elfelejtettem.

Tudjátok mit láttam a Híradóban?! A választások után 1-2 nappal mutatták, amint Dávid Ibolya kiköltözött a hivatali szobájából...
A szobája ajtaján pedig ez állt:

666

Dr Dávid Ibolya


Azt hittem, káprázik a szemem.
Gondolom, végig ez volt a hivatali szobája, ám a dolog mégsem tűnt fel senkinek. Kérdem én, hány jó keresztény fordulhatott meg ily módon az MDF székházban?! :-)