Nem könnyű ám nem kritizálni, nem bosszankodni, és nem felháborodni...
Tízből egyszer, ha sikerül. Észre sem veszem, és már megint belecsúsztam a megszokott viselkedés formába. Például felháborodom a falfirkán, amit egy most felújított családi ház falára fújtak, aztán persze rájövök, hogy a falfirka gazdájának adok vele életerőt, hiszen így figyelek rá. Pont ez a célja, hogy felháborítson, és így erőhöz jusson.
No, de mit lehet tenni?!
Például elképzelem, hogy a falfirkásnak valamilyen csoda folytán lelkiismeret furdalása támad, és eltünteti a falról a nyomait...
Ha sokan tesszük ezt, szerintem működik.
Ma van Mikulás előestéje.
Kérem a Mikulást, hogy hozzon mindenkinek egy jó nagy puttony együttérzést, melegséget és vidámságot...
A jövőmet mindenképpen egy olyan Magyarországon képzelem el, ahol a hagyományokat tisztelik, az öregeket és gyerekeket megbecsülik és minden ember azon munkálkodik, hogy olyan családi légkört teremtsen, ahol az Isten, Haza, Család tisztelete egyformán megvalósuljon.
VálaszTörlésMezei Katalin:Ha tiszta a szívünk
Hittük, mi valóban erősek leszünk
őszinték, igazak, szépek
nem őröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve - a múló évek
mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát
jónak a gonoszt, okosnak butát
mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,
s az igazság gyémántját adjuk tovább.
Felnőttünk aztán, s hiába hitünk
erősebbek már az érvek
élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk
a szép szavak semmit sem érnek
csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat
sok aljasság ellen a végső csatát
de karunk még erős, hitünk a régi:
ha tiszta a szívünk, nem törnek át!
Szeretettel és tisztelettel:Ballán Mária
Milyen jövőt képzelek?
VálaszTörlésOlyat, amelyben "a világ felett őrködik a Rend".
Nem a pénz lesz az úr.
Most veszem észre magam, tagadásban fogalmazok. Átállok. :)
Tehát: a legfontosabb lelkünk épsége lesz és ezt pszichológusok, pszichiáterek nélkül fogjuk tenni.
Természetesen, nyugodtan éljük meg a sorsunkat, amely akkor sem lesz gondtalan, csak lesz bennünk annyi természetes erő, hogy kihívásnak tekintjük és legyűrjük a problémákat.
Az emberek annyit vesznek el maguknak a természetből, amennyire feltétlenül szükségük van.
Este a csillagos eget nézik beszélgetnek, legendákat hallgatnak az öregektől, közösen énekelnek, ebben örömüket is lelik.
Természetes anyagokat használnak, elfelejtik a műanyagot és mindent, ami mű.
Napi cselekvéseikben oda fognak figyelni a lelkiismeretük szavára. Nem is lesz szükség törvénykezésre, hiszen a lelkiismeret fog büntetni, ha kell.
Kultúra lesz, a civilizációt mindenki elfelejti.
Az emberek a saját szülőföldjükön annyi érdekes dolgot találnak, hogy nem fogja őket lekötni, mi történik a Föld túlfelén.
Tisztelni fogjuk a múltat, hagyjuk, hogy átérezzük azt, amit a szél, az eső, a tűz üzen nekünk.
A természet részének fogjuk tekinteni magunkat, hagyjuk, hogy a növények, állatok is a természet részei maradjanak. Egészen természetes lesz, hogy reális áldozatot mindenki önként hoz a közösségért.