Nemzeti kegyhely

Tegnap elmentünk Szentkútra, nemzeti kegyhelyünkre Kisasszony napja kapcsán. A templomot ferencesek tartják fenn, mellette van a kolostoruk.
Úgy egy kilométerre a templomtól megállítottak minket az úton, hogy nem mehetünk tovább kocsival, csak 500Ft parkolási díj kifizetése ellenében.
Kifizettük, bár rosszul indult a dolog, mert a Ferences Rendház kérte a parkolódíjat, hogy megállhassunk az árok szélén. Megyünk tovább, látjuk a nyilvános WC bódéját. Egyik végén "nők", másik végén "férfiak" felirattal.
Az épület két bejárata között pedig - közvetlenül a WC ajtók mellett- kegytárgyakat árulnak: Jézus-szobrok, Mária-szobrok, rózsafüzérek, szentelt gyertyák, egyéb ereklyék a WC papír és hát a szag közvetlen szomszédságában...

Ezek után nem volt kedvem végighallgatni a misét, kimentünk inkább a Szent László forráshoz, és megtartottuk a magunk "miséjét". A mise a CSEND volt, a madarak beszélgetése, a patak csobogása, meg Szent László szelleme.

A ferencesek Assisi Szent Ferenc követői, aki szegénységet fogadott. Aki a követőjének áll, azt gondoltam, hogy tudja mindezt.

Halálbüntetés

Papesz azt kérdezte, hogy mi a véleményem a halálbüntetésről...

Szerintem könnyebb meghalni, mint rossz lelkiismerettel végigélni az életet. Mindenkinek működik a lelkiismerete, még ha úgy tesz, mintha nem működne - akkor is. Jönnek az éjszakai rémálmok, a nappali pokol a fogolytársak részéről, vagy épp a különböző szörnyű látomások, és egyebek. (Ez lehet akár teljes megtérés is.) Egy tényleges megmásíthatatlan életfogytiglan sokkal riasztóbb lehet, mint a halálbüntetés. Akinek nem működik a lelkiismerete, abban nincs emberi lélek - olyasmi mint egy zombi -, annak meg ugyan mindegy, megölik, vagy sem, mert nincsenek érzései.
Mi viszont nem tudjuk, melyik gyilkos, melyik kategóriába tartozik, ezért jobb, ha nem ítélünk senkit halálra, hanem elzárjuk a többi embertől, hogy ne tehessen kárt többé senkiben. A többi az ő dolga, meg a Jóistené.

Elgondolkoztató

A német Stern magazinban olvastam egy riportot a madridi repülőgépkatasztrófáról. A riporter egy tűzoltót kérdezett, mit tapasztalt az oltás során. A tűzoltó elmesélte az átélt szörnyűségeket, és elmondta, hogy az egyik nyolcév körüli kisfiú ott ült a tűzfolyam közvetlen közelében, és amikor a tűzoltó a közelébe ért, hogy kimentse, ezt kérdezte: "Mikor lesz már vége ennek a szörnyű filmnek?!"

Elgondolkoztató, ugye?!
Ez a gyerek nem tudta megkülönbözetni a valóságot a virtuális valóságtól... Talán így már nem kérdés, hogy veszélyesek-e a gyerekek lelkivilágára az erőszakos számítógépes játékok, vagy az akciófilmek.

Erőszak vagy nem erőszak

Kedves Papesz!

A dolgok békés megoldása bizony nagyon nehéz, és csupán akkor lehetséges, ha mindenki megérti a lényegét. A lényeg ugyanis abban áll, hogy minden indulat erősíti az indulat tárgyát, hiszen erőt ajándékoz neki. Az erőnek NINCS előjele. Előjele akkor lesz, ha valaki valamire felhasználja azt.
Az elektromos áram csak áram. Lehet villamosszéket és lehet lélegeztető gépet müködtetni vele.
A gyerekek azért rosszalkodnak, hogy magukra vonják a felnőttek FIGYELMÉT, és így életerőhöz jussanak. Az sem baj, ha szidás, vagy verés a vége, mert a céljukat elérték.
Ha sokan megértik ezt a törvényt, és csupán mosolyognak a sok-sok provokáción, a provokálók nem kapják meg a céljaikhoz szükséges életerőt és egymás ellen fordulnak: Megsemmisítik önmagukat.
Ha sokan mosolyognak rajtuk, és a mosolygók mindannyian a saját együttesen megfogalmazott céljukra összpontosítanak, haladni fogunk.

Jézus azért ajánlotta ellenségeink "kenyérrel való dobálását", mert ismerte ezt a törvényt, és nem akart erőt adni az erőszaknak.

Tisztában vagyok vele, hogy mindezt nagyon nehéz megvalósítani, de az erőszakot már kipróbáltuk néhányszor és mindig rajta vesztettünk.

Tej a tejben

Németországban néztem a tévét,és egy kereskedelmi csatornára tévedtem, ahol utazásokat adtak el egész nap - szóval egy reklámcsatornát néztem.
A vicc az egészben az volt, hogy óránként még betettek az adásba egy reklámblokkot (ugyancsak utazásokkal :-)
Azt gondolom, ez az a hülyeség-határ, ahol a mínusszor mínusznak már mindenképpen pluszba kell váltani.


Kedves Papesz, köszönöm a biztatást, igazán jól esett.

Mennyit ér a magyar zászló?!

Az egyik áruházlánc magyar zászlókat árult. Címerrel négyezerért, címer nélkül háromezerért.
Elgondolkodtam rajta, vajon mi történik a zászlókkal, ha nem tudják eladni ezen az áron a készletet...
Esetleg LEÉRTÉKELIK és "leértékelt magyar zászlóként" kínálják majd?!
Vagy lehet majd alkudozni:
-Ki használ már manapság ilyen zászlót...Örüljön, ha ezerötöt adok érte címerestül. Jó lesz függönynek a kamrára.

Az is lehet persze, hogy már az Olaszországban megmaradt olasz zászló-készletet hozták ide... és a fennmaradók mennek majd tovább Mexikóba.
Hiába, no, szép dolog a globalizmus meg a fogyasztói társadalom.

írok

Sokáig magára hagytam a blogot, ugyanis éppen új könyvet írok. Az AkiRéma című könyvem októberben jelenik meg magyarul (Püski kiadó), az angol változata pedig rövid időn belül követi.
Eredetileg nem akartam magyarul megjelentetni, mert kifejezetten nem magyaroknak készült, de azután meggyőztek az ellenkezőjéről.
Az AkiRéma után, amit úgy másfél éve befejeztem, volt egy kis "alkotói válságom", amikor is megkérdőjeleztem, hogy van-e valami értelme egyáltalán az írásnak, ám szerencsére a válság végre véget ért.
Amíg van, aki elolvassa, addig bizonyára van értelme...

Szóval újra írok, mégpedig egy nőknek és nőkről szóló könyvet. (Amit azért a férfiak is elolvashatnak...) Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnátok benne, írjátok meg bátran.

Csütörtököt mondunk?!

Nagycsütörtök van, az Utolsó Vacsora napja.
Ma olyan feladatot kaptam "odafentről", amit senkinek sem kívánok. Egy olyan embernek kell megbocsátanom, mi több, segítenem meggyógyulni a halálos betegségéből, aki eddigi élete során többször is igen nagy lelki fájdalmat okozott, okoz, és tudom, ha meggyógyul, nagy valószínűséggel mindezt folytatni fogja.
Olyannyira fájt, amit tett, és tesz, hogy nem egyszer gondoltam, jobb lenne, ha meghalna... ám most, amikor kiderült, hogy halálos beteg, mégis segítenem kell, mert kezemben van a lehetőség, amivel meggyógyulhat.

Nem véletlen az időzítés, mert most szembesültem azzal, mit tett Jézus, amikor minden őt ártatlanul kínzónak, gúnyolónak és keresztre feszítőnek ott helyben, szívből megbocsátott.
Nekem csupán egy kínzóval kellene mindezt megtennem, és nem mondhatnám, hogy könnyen megy...

Szavaztunk

No, vége a szavazásnak.

Azt gondoltam, hogy a kb. 20% nemmel szavazót nem kellene megrövidíteni azzal, hogy megvonjuk tőlük a vizitdíj, tandíj, kórházi napidíj fizetésének lehetőségét. Nekik ki kéne tenni az automatákat a kórházak, egyetemek, rendelők elé, nehogy épp abba betegedjenek bele, hogy nem fizethetnek...
Isten mentsen attól, hogy veszélybe sodorjuk a mentális állapotukat (bár azt gondolom, azon már csak javítani lehetne).

Ez...igen!

Dr Komáromi Zoltán háziorvos imígyen nyilatkozik a Nők Lapja féloldalas fizetett politikai hirdetésében (MSZP) a vizitdíj jótékony hatásáról:

"-Csökkent a betegforgalom?
- Egyértelműen, igen. Úgy 14-15 %-kal kisebb lett a betegforgalom, viszont a statisztikákból kiderült, hogy a 2006.évhez viszonyítva 14 %-kal több beteg fordult meg a rendelőmben. Így több időm jutott egy-egy páciensre."

...Hát én biz' ezt nem értem...
A 19, az ugye egy híján húsz.
Ám nem kétlem, hogy a különbség a kormány érdeme :-)