Csodás lehetőségnek tekintem, hogy szertartás keretében (szer-tartás!), közösségben ünnepelhetem kapcsolódásomat a Teremtővel. A szentmise számomra lehetőség minderre. A templom maga szentség, képeinek üzenete az igazságról szól. Az évszázadok által ott imádkozó lelkek olyan erőteret hoztak létre melyhez kapcsolódhatom én is, s így hozzátehetem a magamét az egészhez. Tudjuk, nem véletlenül épültek a templomok oda, ahova. A működő energiakutak által töltekezhetem a Forrásból. A prédikáló pap szavai ugyanúgy onnan érkeznek, ő "csak" közvetíti az adást (mivel kommunikációs csatornában áll a szószéken). Ezért mindegy is hogy amúgy ilyen ember ő. (Ha pedig gyenge lenne, tévedne, vagy megfáradt, akkor érdemes érte imádkozni. Nehéz hivatal lehet Isten hivatalos munkatársának lenni!) A szentáldozás számomra tisztító, rendező, gyógyító, éltető erő. Igyekszem sokszor hozzájárulni. Az ünnepek is fontosak nekem. Jó, hogy nem csak a térnek, de az időnek is adattak szent pontjai, melyekből erőt nyerhetünk.
Az élő hit gyakorlása vállalás eredménye, így lesz vallásos az ember. Nekem a magánima és a természettel való kacsolódáson kívül sokat jelent az, hogy templomban, más hívők között is megéljem a közösséget a Teremtő Istennel. Nem magánügy az ha az ember szereti Istent. Szerintem...
Szeretettel: Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése