Mindenek előtt áldott Húsvétot mindenkinek!
Elmentem ma a templomba, mert Húsvét első napja van. Felékesített szívvel indultam, úgy ahogy illik. Felébredtem napfelkeltekor, bár ez nem szokásom, és áldást kértem a húsvéti sonkára, a főtt tojásra, egy üveg vörösborra és a kalácsra. Odakint virágoznak a gyümölcsfák, és az egész kert szentségesen szép, úgyhogy úgy éreztem magam, mint aki templomból indul a templomba.
Az "igazi" templomban azután minden szentséges érzésem szerte foszlott, türelmetlenül vártam a szertartás végét. Nem volt jó odabenn.
Nem értettem, miért nem.
Talán bennem van a hiba?!
Amint elkezdődött a mise, bezárták az ajtókat. Kizárták a langyos tavaszi levegőt, a fényt, a madárcsicsergést. Kizárták az ÉLETET. Kizárták a KIKELETET. Kizárták a FELTÁMADÁST.
Aztán rájöttem, hogy a virágzó cseresznyefában több volt Húsvét hajnalban az ünnepi lélek, mint egy egész templomi gyülekezetben...
...2009 év kereszténység után.
Áldott Húsvétot Kívánok Neked!!!
VálaszTörlésPont úgy érzem, ahogy leírtad. A virágzó gyümölcsfáink, a nyíló tulipánok, ibolyák, nárciszok között érzem a megújulást, kiültem a kisfiammal e csodát nézni, míg a többiek elmentek a templomba.