Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2013. szeptember 2., hétfő

A szépségről

Mostanában bármit nézek az interneten, mindig a szépség kérdésébe botlom... Minden arról szól, hogyan nézzünk ki. Hány kiló az optimális, mit vegyünk fel, hogyan tüntessük el a rácokat, hány kiló festéket kenjünk magunkra, szőrösek legyünk, vagy ne legyünk szőrösek, mennyi fittness az optimális naponta, és milyen márkát hordjunk. (Mondjuk bennem rendesen felmegy a pumpa, amikor egy táskáért valaki képes kifizetni félmillió forintot, bármilyen gazdag legyen is az illető, amikor emberek éheznek az országban. )
Szóval engem a dolog rendkívül irritál.
A test ugyanis csak egy különleges "ruha", ami lehetővé teszi a léleknek, hogy ebben a földi közegben éljen, érzékeljen. A lélek nem azért hozta létre ezt a "ruhát", hogy állandóan azzal foglalkozzunk, hanem azért, hogy megtegyük, amiért a Földre születtünk. Ha közben kopik a ruha - na és akkor mi van?! A léleknek nem az a fontos, hogy néz ki a "ruhája", hanem az élmények, amit az élete során szerez. A barátai, a családja, az emberi kapcsolatai, no és persze az alkotás. Létrehozni valamit, ami sok embernek szerez örömet. Pocakosan, vagy soványan, tökmindegy.
Tudjuk egyáltalán, hogy nézett ki Michelangelo, Van Gogh, vagy Beethoven?!
Talán... De egyébként érdekel valakit..?
No és hány szépségkirálynő maradt meg az emberiség emlékezetében?!
Egy sem?!
Nahát, milyen érdekes...
Ha a testi szépség az életcélunk, nem alkothatunk maradandót, mert nem fontos. Ha valakit a szépségéért szeretnek, valójában nem szeretik. A királykisasszony képes volt szeretni a ronda varangyos békát, mert látta benne a királyfit...Ha mindig csak a külsőt nézzük, SOHA nem látjuk meg senkiben sem a királyfit vagy éppen a királylányt, és ne csodálkozzunk, ha a testi szépség ellenére boldogtalanok leszünk.