Segíts magadon...

Szóval néhányan tényleg megírtátok... Ennek örülök. Akkor most az következik, hogy írjátok ki az életmeséből azokat a dolgokat, amelyeket eddig nem valósítottatok meg, és még ezen a héten kezdjetek hozzá valamelyiknek a megvalósításához. Nem az a lényeg, hogy ezen a héten érjetek célba, hanem, hogy induljatok el a cél felé, tegyétek meg az első lépést, és a kifogásokat most az egyszer felejtsétek el :-) Ha elindultok, már kaptok égi segítséget a folytatáshoz, de ha nem mertek belevágni, nincs miben segíteni "odaátról". Nem véletlen a mondás, mely szerint "Segíts magadon, és Isten is megsegít". Először mi lépünk, aztán jöhet a segítség.

Életmese

Sajnos nem tudom, hogy megírtátok-e az életmeséteket, mert nem nagyon gyűltek a megjegyzések ebben a témában, így azt sem tudom, miben kellene esetleg segítség... Ez azért nagyon fontos része az önbizalom témának, mert ha vissza tudunk emlékezni az életünk céljára, céljaira, rengeteg erőt szabadítunk fel önmagunkban. A cél ugyanis ERŐT szül. Szóval ez egy nagyon nagyon fontos feladat, és gondolom, hogy nem mindenkinek egyszerű a megvalósítása.

Visszajelzések nélkül viszont egy helyben toporgunk, ezért kérem, hogy írjatok - hogy haladtok!!!

Önmagunk elfogadása

Az önbizalom először is önmagunk elfogadása. Mivel pedig a Jóisten által teremtődtünk, így egyben a Teremtő elfogadása is. Megnyugvás abban, hogy a Teremtő egyik nagyszerű alkotása vagyunk.

Sok kreatív alkotó olvassa ezt a naplót, ezért azt kérdezem tőletek, hogy milyen a viszonyotok az elkészült műveitekhez?! Szívetekhez nőnek, ugye, pedig mind mások?!

Mert ugyanígy szívéhez nőttünk mi mindannyian a saját Teremtőnknek. Azért talált ki minket olyannak, amilyenek vagyunk, hogy a mi szemünkkel lássa és tapasztalja meg a világot. Az általunk húzott "ecsetvonást" nem tudja senki más helyettesíteni a gigantikus világfestményen. Az élet-álom pedig közös alkotás, mert mielőtt leszülettünk, tanácskoztunk "odafönt" jelenlegi életünk résztvevőivel, hogy a legjobb színdarabot írjuk együtt.

A gond ott van, amikor elfelejtjük, hogy miért is jöttünk, és mivel így állandó hiányérzettel küzdünk, boldogtalanok, vagy legalábbis fásultak leszünk. Megalkuszunk, kiegyezünk, állandó kompromisszumot kötünk, és azt gondoljuk, hogy ez a normális, hiszen körülöttünk is ,majdnem mindenki ezt teszi.

Az első lépés: mindezt felismerni, tudatosítani. Az alkoholista is csak akkor kezd meggyógyulni, amikor elismeri, hogy alkoholista.

A második lépés: visszaemlékezni az élet-álomra.

Ehhez elég egy kis nyugalom, és egy ima, amely segítséget kér az álom felidézéséhez.

A harmadik lépés majd holnap következik...

Önbizalom hete

Holnaptól ÖNBIZALOM hét lesz. Mielőtt elkezdődik, van egy feladatunk: Mindenki írja össze, hogy milyen lenne álmai élete, ha nem gondolkozna azon, mi lehetséges és mi nem. Magyarul: írja meg mindenki a saját élet-meséjét. Azt a mesét, amelyet még születése előtt tervezett valahol az Égben, és amit mára lehet, hogy már elfelejtett...

Az emlékeztető angyalka (aki mellesleg segít emlékezni az Élet-mesére) egy kicsit szürke, és félénk, ám nagyon várja, hogy kiszínesedjen. Egy hét múlva egészen biztosan színesebb lesz... :-)

Csak egy ecsetvonás

A megjegyzéseket olvasván az jutott eszembe, hogy egy-egy témáról kialakított minden vélemény egy-egy ecsetvonás, amely önmagában nem mutatja a festményt, és önmagában azt mondhatjuk, hogy szép a színe, vagy csúnya. Tetszik, vagy nem tetszik. Egyetértünk, vagy sem. Amikor azonban összeáll a teljes kép, lehet, hogy épp az az ecsetvonás volt a portré szemében a "fény", vagy mondjuk a tükröződés a víz színén, és nélküle halottnak tűnne az egész festmény...

Szóval a végén kiderül, hogy MINDEN ECSETVONÁSRA szükség volt a műhöz, ám ezt így egészben valószínűleg csak a Jóisten látja.

Talán mi is láthatnánk, ha elfogadnánk az ecsetvonások létjogosultságát arra, hogy olyanok, amilyenek. Mert amikor a saját véleményünket szeretnénk elfogadtatni a másikkal, akkor az ő "tengerzöld" ecsetvonását megpróbáljuk átszínezni a mi "borvörösünkre", és ez a képen nem jól veszi ki magát...

Csak megjegyzésképpen: megfigyeltétek már, hogy a természet(Isten) mindig tudja, hogy milyen színeket tegyen egymás mellé?!

Soha, egyetlen vadvirágos réten nem láttam még ízléstelen, egymást "ütő" színeket, pedig van ott egyszerre zöld, kék, sárga, lila, piros - és csodálatosképpen MIND PONTOSAN ILLIK EGYMÁSHOZ. :-)

Mindenkinek joga van a saját nézőponthoz

Tévedés ne essék, az elfogadás nem azt jelenti, hogy nekünk azt kellene tenni, amivel nem értünk egyet. Ilyenről szó sincs. Arról van szó, hogy megadjuk a másiknak a szabadságot, hogy a saját módján gondolkodjon és alkosson véleményt, de ezt a véleményt ne érezzük ránk nézve kényszerítőnek... sőt. Bizonyos döntésekben persze békésen közös nevezőre kell jutni, de az nem ennek a hétnek a feladata. Ez a hét arról szól, hogy PRÓBÁLJUK KI, milyen, amikor nincs "de", milyen érzés, amikor nem akarjuk a másikat meggyőzni a saját igazunkról.

Ellenerők

Valaki ma azt írta: "Körülbelül egy hete úgy érzem koncentráltabban jönnek a "leckék".

Igen. Ez a természetes. Egyszerűen azért, mert ilyenkor gyógyul a lélek. Amit mi most elkezdtünk, az nem kevesebb, mint a lélek gyógyítása. Amikor valaki elhatározza, hogy jobb emberré válik, akkor elindul azon a bizonyos "keskeny ösvényen". A testi gyógyulás is fájdalommal, lázzal, küzdelemmel jár... hát még a lelki.

Aztán jönnek az olyan sugallatok, hogy "mi értelme van", "nincs nekem erre sem időm, sem erőm", "ilyen vagyok és kész". Mert VANNAK ellenerők. És az ellenerőket nem tagadni kell és nem szabad elbagatellizálni sem az erejüket. Egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni őket. (Ilyen a rémálom esete is) Nekem is voltak múlt éjszaka rémálmaim...

Ja, és ez nem egy amolyan "csevegjünk kicsit arról, hogy türelmesek vagyunk" dolog. A könnyed és vicces hangnem ellenére ez komoly. És azt gondolom, egyre inkább megtapasztaljátok, hogy az...

Karácsonyra

Azért én mindeközben dolgoztam is, így december elején megjelenik a Püski-Masszinál egy új könyvem. A címe ROVÁS LYÓGA. Nem hosszú könyv, sok-sok képpel, de remélem, hogy így is értékelni fogjátok. Egyetlen "isteni szikrára (vagy sziklára?)" épül, amiért nagyon hálás vagyok a Jóistennek.

PONT TE ?!

A lányom (19) így reagált a vitamentes hétre: PONT TE írsz ilyenről?! Némi grimasz is tartozott azért a kérdéshez. :-)

Vele ugyanis folyamatosan vitatkozom. (Vagy inkább Ő velem?)

Viszont ezt a reakcióját megálltam szó nélkül...

Közben azt vettem észre, hogy a "türelem program" sem vesztette hatályát, mert most már sokszor eszembe jut a jelszó, mielőtt beindulna az automatika. Szóval, kitartás, egyre jobban megy majd minden. :-)

A házi oltár egyébként OLTALOM. Van rajta gyertya, vagy mécses, (már csak ezért is OLT alom, ha netán kigyulladna valami :-), és vannak rajta keresztény isteni jelképek. (Pl. egy szép Istenanya szobor, szent család, stb.) Nézzétek meg, hogy milyen szépeket alkot Csutkababa csuhéból a Meskán.

Ahol a szándék, ott az út

Aki nehéz korszakát éli (Pl. Bársonyfüles) annak ajánlanám, hogy ha még nincs, készítsen magának egy kedves kis házi oltárt, és tegye oda az oltárára kérésként, hogy az égiek segítsenek mindenben: Pl. elfogadásban, türelemben.

És bizony SEGÍTENI FOGNAK, mert velünk vannak... Alig várják, hogy ebbe a kezdeményezésbe bekapcsolódjon hatmilliárd földi ember. :-)

Csak TÜRELEM...leszünk mi még sokkal többen is!