Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2013. március 20., szerda

Celeb

A lányom ma azzal jött haza, hogy találkozott valamelyik tévéből ismert hírességgel... Én nem lelkesedtem kellőképpen, ezen aztán felháborodott, minek kapcsán elmeséltem neki, hogy attól, hogy valakit sokan ismernek, még semmivel sem lesz több, mint bármely másik ember. Erre azt válaszolta, hogy ez az ember már tett le valamit az asztalra, míg az egyszerű emberek csak úgy elvannak egész életükben...
Ekkor eszembe jutott a most megválasztott Ferenc pápa, akinek a szülei Olaszországból vándoroltak ki  Argentínába, szegényen, mint a templom egere. Se pénz, se munka. Vajon gondolták-e akkor, amikor a fiuk megszületett, hogy magát a római pápát fogják fölnevelni?!
Aligha.
Lehet, hogy ők is azt gondolták, semmi jelentőset nem tettek az életükben. Nem voltak "celebek", és mégis rmilliók, sőt milliárdok életére hatnak majd a fiukon keresztül.

2013. március 16., szombat

Ünnep

Szép nemzeti ünnep volt tegnap...
De tényleg.
Akik a hóban rekedtek, mind arról beszéltek, hogy milyen nagyszerű érzés volt megtapasztalni, ahogyan segíteni kezdtek egymáson az emberek. Eltűnt minden különbség, csupán segítő volt, és megsegített. Ettől lesz igazán nemzeti az ünnep, nem a hangzatos szólamoktól. A Jobbik ugyan feltette a nagy kérdést, hogy KI A FELELŐS MINDEZÉRT, ami valljuk be, kissé hülye kérdés volt a mentés kellős közepén. (Ez egyébként általában az MSZP feladata.) Felelős például a Jóisten, mert beindította a hóágyúkat, és nem feszített ki ponyvát az M1-es fölé. Aztán felelős mindenki, aki épp autóban ült, mert mindenki tudta napok óta, hogy hófúvás jön. Felelős a Miniszterelnök, mert éppen Brüsszelben ült, és a multikkal hadakozott, nem pedig havat lapátolt az M7-esen.
Vegyük már észre, hogy nem véletlenül kaptuk ám ezt a nemzeti ünnepet "odaátról". Az üzenete egyértelmű volt: FOGJATOK ÖSSZE magyarok, mert vihar dúl körülöttetek, és ha nem teszitek meg, elpusztultok!

2013. március 14., csütörtök

Könyvek

Mostanában sokan panaszkodtak, hogy nehezen tudnak hozzájutni a könyveimhez... Ezen rendkívül csodálkoztam, mert kiadóváltás valóban történt, de a könyvek terjesztésének nem változott a módja. Ugyan a terjesztőnek új a telefonszáma, de azt feltettem a blogra is meg a honlapra is, ezért azt gondoltam, minden rendben van.
De nem volt rendben. Három hónapja hibás telefonszám volt fenn a honlapon és a blogon is. Ugyan "csak" egy számot írtam el, de az épp elég volt. :-) Szerencsére valaki szólt, hogy a terjesztőt nem tudja elérni telefonon, így megnéztem, hogy mi a helyzet, és igaza volt. Pedig amikor feltettem a számot, legalább háromszor ellenőriztem... A honlapon még mindig nem tudtam kijavítani, és nem tudom, hogy mikor  sikerül. A blogon már jó a telefonszám.
Ennek ellenére NINCSENEK ELLENERŐK.
(És remélem, hogy ezt ők is tudják :-)

2013. február 22., péntek

Vicc

Két öregember beszélget az öregedésről.

 - Figyelj, a legrosszabb a feleségeinknek. Ők  ráadásul sosem
hajlandók  beismerni, hogy öregszenek, és mindenféle módon
megpróbálják  eltitkolni a  bajaikat
 - De még mennyire. Teljesen igazad van.
 - Kitaláltam egy jó  trükköt, amivel játékosan  ráébreszthetjük őket
a fogyatékosságaikra. Ha tudni akarod, hogy a nejed kezd-e
megsüketülni, állj 10 méterre tőle és kérdezz valami. Ha azt látod,
hogy  nem válaszol, kérdezd 5  méterrel közelebbről. Majd 2 méterről,
végül 1 méterről. Ha ekkor sem   válaszol, kénytelen lesz beismerni,
hogy nagyot  hall.
A másik öreg jónak  találja az ötletet, és  amikor  hazaér, 10 méterre
a feleségétől emelt hangon így  szólhozzá:
 - Drágám, mi van vacsorára?
Nincs válasz. Közelebb megy 5 méterrel és újból megkérdezi:
 - Drágám, mi van  vacsorára?
Nem kap választ,  ezért 2 méterről megismétli a  kérdést:
- Édesem, mit eszünk  vacsorára?
Semmi reakció. Odalép hozzá és 1 méterről kérdezi:
- Életem, mit eszünk  vacsorára?
Mire az asszony  dühösen:
- Csirkét sült krumplival   te vén hülye, már   háromszor mondtam

2013. február 16., szombat

Magyarország a 4. leginkább szerető ország

A Gallup World Poll reprezentatív felméréséből kiderült: a világ népességének 70 százaléka mondja, hogy minden egyes nap vannak olyan pillanatai, amikor szerelmet vagy szeretetet érez.
A válság és a háborúk ellenére is van még remény az emberiség számára: egy felmérés szerint a Föld valójában úszik a szerelemben és szeretetben. Magyarország a negyedik leginkább szerető ország.
A földi paradicsom ebből a szempontból a Fülöp-szigetek, ahol az emberek 93 százaléka naponta érzi, hogy szeretik. A délkelet-ázsiai országot egy afrikai, mégpedig Ruanda követi, az ott élők 92 százalékának nem múlik el napja szeretet nélkül.
Puerto Ricóban sem nélkülözik az emberek ezt az érzést, a helybeliek 90 százalékának jut belőle minden áldott nap.
Magyarország 89 százalékkal a negyedik.
Az első tízben szerepel még Ciprus, Trinidad és Tobago, Paraguay, Libanon, Costa Rica, illetve Kambodzsa. Az Egyesült Államok csak a 26. a sorban.
A legkevésbé - 29 és 32 százalék közötti arányban - Örményországban, Mongóliában és Üzbegisztánban érzik úgy az emberek, hogy szereti őket valaki.
Justin Wolfers, a Gallup vezető szakértője, egyben a Michigani Egyetem tanára rámutatott: az egyes országok közötti megdöbbentő különbségek oka vélhetően abban rejlik, hogy mely államokban mit értenek szerelem, illetve szeretet alatt az emberek, a párjuk iránt táplált romantikus érzelmeket, vagy a családtagok és a barátok iránti szeretetet is.
A Gallup felmérése 136 országra terjedt ki - írta a Business Insider amerikai weblap.


2013. február 8., péntek

Én nem vagyok egy macskabolond...

...de ez tetszik: http://www.wimp.com/cutestcat/
Ilyenkor látszik, hogy az állatok egyáltalán NEM ösztönlények, és bizony gondolkoznak.

2013. február 2., szombat

Tegnapi hír

Szinte felismerhetetlenek:

NEGYVEN ÉV TELT EL A KABARÉ ÓTA
Forrás: hirado.hu/ 2013. február 01. péntek 17:24
|
A gyönyörű és izgalmas Liza Minelli és a felejthetetlenül sármos Michael York most újra összeállt. Csak az idő, az ne lenne...

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nagyon zavar, amikor a hírességeket (vagy más halandókat) egyszerűen kicikizik azért, mert öregszenek. Szégyen a ránc az arcon, szégyen az őszülő haj, szégyen a reumás láb, vagy bármi, ami a testi elhasználódás jelének minősül. Régen az öregség tiszteletet parancsolt, mert bölcsességet feltételezett, és senkinek sem jutott eszébe lenézni a nagymamát vagy a nagypapát a ráncai miatt.
Vigyázzunk, nehogy a média  nyomot hagyjon a lelkünkben ez ügyben, mert mindenki megöregszik, aki nem hal meg elég hamar. Ráncos lesz és fehér hajú, mi több műfogsort kap majd. Ám ha hisz a médiának, akkor élete második felét teljes boldogtalanságban fogja leélni, mert a média szerint őziketermet, szálkás izmok, dús hajkorona, és amerikai mosoly hiányában egyszerűen értéktelenné, eldobhatóvá válik.

Azt írják a cikkben "szinte felimerhetetlenek"...
És ez tán meglepi a cikkírót?!
Ki az, aki ugyanúgy néz ki húszévesen, mint hetven éves korában?!
Ennyire sötét nem lehet egy újságíró...