Visszaszámlálás

Ma van a házioltár-készítő verseny utolsó napja. Holnaptól  lehet szavazni az alkotásokra. A győztes eltölthet egy hetet családostul a demjéni gyógyfürdő, Eger és a Bükk mellett lévő barlangomban.

Dobogókő

Az ezoterikus témákban még nagyobb a téves információk aránya, mint más területeken, hiszen itt nehéz ellenőrizni az állítások igazát. Dobogókő jelentőségét a neve mutatja egyértelműen, és persze a azok a gyógyulások, sugallatok és egyebek, amelyek ott születtek, születnek. Őszintén megmondom, én nem nagyon hiszek a divatos guruknak, vagy önjelölt mestereknek, táltosoknak. Annak idején a táltosok a megfelelő tulajdonságok alapján kiválasztották az utódukat, hosszú éveken át tanították, és így adták át a tudást. A mai táltosok másként működnek. (Tisztelet a kivételnek, ha valaki ismer kivételt...)

Amennyiben én ma guru szeretnék lenni, akkor keresnék egy jó marketingest, kitalálnánk valami jó kis mágikus mesét, hogyan is világosodtam meg, majd meghirdetnénk egy tanfolyamot sok-sok pénzért. Kell még egy kis karizma, amivel minden szélhámos rendelkezik, és máris jöhet a hatalmas és hiszékeny követő tábor, akik behunyt szemmel (hisz állandóan "meditálnak") mennek a "mester" után. Elhiszik, hogy ha a "mester" majd beavatja őket, akkor angyalokkal fognak társalkodni, mindenkit gyógyíthatnak, sőt külön trónt kapnak a mennyekben, és persze ezzel a többi ember fölé emelkednek.  (Az nem probléma, hogy nem tudják megoldani a magánéleti bajaikat, vagy hogy haragban vannak a fél faluval, ráadásul 20 éve betegek.)

Bennetek nem merül fel, hogy pl. a beteg ember először gyógyítsa meg saját magát, és csak azután próbálkozzon másokkal?! (Már persze, ha kérik.)

Az önálló gondolkodás hete

Nem túl régen itt volt nálunk a Dalai Láma, és előadást tartott Budapesten. Az előadás végén kérdéseket tettek föl neki az előadás résztvevői. Az egyik kérdező azt kérdezte, hogy Dobogókőn van-e a Föld szívcsakrája. A választ itt láthatjátok:

http://www.youtube.com/watch?v=b7zOw2diQlg

A napokban olyan körlevelet kaptam, ahol ezt a választ sokan kikérik maguknak, és hosszasan ecsetelik a magyarság múltját, a Pilis-kutatás eredményeit, és a Dalai Láma népünkkel szemben tanusított tiszteletlenségét...

Jómagam másként látom a dolgokat... Én nem tettem volna föl a kérdést, hiszen mi pontosan tudjuk, hogy Dobogókő egy szívcsakra. És pont. Miért tudná ezt jobban a Dalai Láma?! Viszont ha már tőle vártuk a választ, akkor miért nem köszöntük meg egyszerűen, hogy válaszolt. (?) Értitek... kérdeztünk, és a kérdésre csak egyetlen válasz létezett számunkra, de mert nem azt a választ kaptuk, amit vártunk, rögtön rossz lett a Dalai Láma.

Ilyen a rossz értelemben vett tekintélytisztelet. Amikor mindent elhiszünk a tudósoknak, guruknak, "celebeknek", és nem gondolkozunk, nem a saját tapasztalatainkra támaszkodunk.

Ezért a hét témája az önálló gondolkodás. Kérdőjelezzünk meg a héten minden hozzánk érkező megkérdőjelezhető információt, és próbáljuk meg ellenőrizni a hitelességét. Együtt most is könnyebb lesz, hisz több szem többet lát.

Békekötés nagyban 2.

Tegnap akadtam rá erre a filmre. Nézzétek meg, hogyan reagálnak a beszéd közben Európa "nagy formátumú" német és francia politikusai. (Az óvodások szerintem különben tudnak viselkedni...) Vajon mi okozza hát a népek közötti konfliktusokat, a nép, vagy a nem oda való képviselői?

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=36848

Békülés nagyban

Új fordulatot vett az ír táncos vita, ugyanis kiderült, hogy a táncosok tót népviseletben táncolnak, tehát szó sincs itt a magyarok kigúnyolásáról...ami azért felvet pár dolgot. Például azt, hogy nem kellene-e már lélekben békét kötnünk a szomszédos népekkel, akikkel akár tetszik, akár nem, egy földrajzi területen élünk. Látszik, hogy nagy a baj e téren, hiszen már egy ártatlan paródia is képes felkorbácsolni a kedélyeket "szent magyar nadrág" ügyben. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem személyesen még egyetlen rossz élményem sem volt a ma élő szomszédos népekkel. Sem a románokkal, sem a szlovákokkal, sem a horvátokkal, sem a szerbekkel, sem senkivel. Ha most bármelyikünk elmegy mondjuk a Tátrába családostul sielni, könnyen összebarátkozik egy hasonszőrű szlovák családdal, és máris kiderül, hogy szinte ugyanazok a bajaink, problémáink és az örömeink is. A különbség csupán annyi, hogy nem értjük egymás nyelvét, és ők jobban készítik el a zsemlegombócot. Más kérdés persze, amit az országok vezetői időnként a nép nevében művelnek...

Mi viszont tudjuk, hogy pl. Gyurcsány nem volt azonos a néppel, és amit a nép nevében művelt, azt legtöbben, mi magyarok, szégyelltük, és ez így lehet a szomszédok vezetőivel is. A múltat néhány európai vezető intézte el, és ennek isszuk mi a levét.

A politikusok bűneiért nem az ártatlan embereket kell büntetnünk, és ha hagyjuk magunkat összeugrasztani, akkor ugyanaz történik, mint itt a blogon kicsiben.

"Én azt gondolom, hogy te azt gondoltad" - és kész a konfliktus.

A magyar tudás mit sem ér, ha mások ELLEN használjuk. A nadrág ily módon nem lesz "szent", és a rajta lévő motívumok így mit sem érnek.

Megjelent!

Tegnap végre megjelent a ROVÁS LYÓGA c. könyvem. Még Karácsony előtt, Luca napján kellett volna piacra kerülnie, de sajnos az akkori nyomda az egész kiadást eltolta, úgyhogy új nyomdát kellett találni. Tegnap épp Pál-fordulás volt (Pál napja), és a könyv kész.:-), ráadásul- mint a mesében- hétszerte szebb lett, mint annak előtte volt...

Írok benne arról a bizonyos SZER-hálóról, amiről itt már sok szó esett, és a hálóra-kerülés egyik egészen egyszerű módjáról. Olyan módszerről, amelyet a gyerekeknek is pikk-pakk meg lehet tanítani, és amellyel mindenki igen gyorsan magáévá teszi a magyar rovásjeleket. (Ez csak a mellékhatás.) 

Remélem, tetszeni fog...

A levél

Íme az a bizonyos levél, amelyik kiverte a biztosítékot:

"Lordi jinak" a gugli fordító szerint azt jelenti, hogy "Urak egyébként".
Nem ír nyelvből lefordítva, hanem szlovákból, ill. csehből.
Innen nézve pedig inkább gúnynak látszik, mint másnak.

Van ezer más ennél sokkal jobb ír táncos felvétel, aminél örülhetünk az írekkel való rokonságnak, vajon ez a vizeléshez sujtásos nadrágba beöltöztetett, tökeit szorongató csapat tánca volna az?

Ezt nézzétek inkább:
http://www.rajko.hu (Mozgóképek-et legördítve az Őslüktetés-re kattintsatok!)"

 

Megtennétek, hogy megfogalmazzátok úgy ezt a levelet, hogy ne legyen sértő?! Ez legyen a tartalma, csak finoman fogalmazva. Azért, hogy kiderüljön, másképp is  hangot lehet adni a véleményünknek. Legtöbbször a megfogalmazás módja, formája és a hangneme dönti el, hogy milyen lesz a hatása. A tartalom kevésbé számít.

A diplomáciában ezt magas szinten művelik, hiszen ha két ország között adnak a fenti módon hangot a diplomaták a véleményüknek, akár hadüzenet lehet belőle. Ott tehát minden szóra vigyázni kell... mert ez a BÉKE záloga.

Köss békét!

Legtöbbünk életében vannak olyan emberek, akikre neheztelünk valamiért. Rosszabb esetben haragban vagyunk velük, még csak nem is beszélünk egymással. Ennél is rosszabb esetben kifejezetten gyűlöljük őket...

A heti feladat éppen ezért: legalább egy emberrel békét kötni. 

Tudom, hogy nem lesz könnyű, hiszen ha elolvassátok az előző bejegyzés, az "ír tánc eredete" megjegyzéseit, kiderül, hogy milyen vita kerekedhet ki pillanatok alatt egy ártalmatlan vicces videóból, egymást nem ismerő emberek között. Milyen egyszerű összeveszni, sértegetni a másikat, és milyen nehéz kibékülni. 

Hát még akkor, ha vélt vagy valós okunk is van rá. És bármilyen furcsa, nagyban ugyanez vezet a háborúkhoz és a világégéshez: Két nép egymással szembeni vélt vagy valós sérelme. 

Ám soha ne felejtsük el, hogy minden kicsiben kezdődik...

Az ír tánc eredete :-)

http://www.youtube.com/watch?v=m0rrLdWLu_0&feature=player_embedded

Lázas keresés :-)

Köszönöm, már javulok...

Viszont nem volt rossz ez a betegség, mert unalmamban tévét néztem. Amúgy nem szoktam csak úgy tévét nézni, mindig konkrét műsorra kapcsolok, aztán ha vége, ki is kapcsolom a készüléket. Most viszont végignéztem, hányféle csatornánk van, és -milyen érdekes - "szörfölgetés" közben épp olyan műsorokat találtam, amelyek választ adtak az aktuális kérdésemre.:-)

Olyan filmre találtam rá -úgy, hogy éppen kezdődött, szóval teljesen az elejétől - amelyet már nagyon régen kerestem. Olyan dokumentumfilmeket láttam, amelyekre pont szükségem volt ahhoz a témához, amin dolgozom...

Szóval, lehet, hogy csak LÁZASAN kerestem a megoldást?! :-)