Csak egy ecsetvonás

A megjegyzéseket olvasván az jutott eszembe, hogy egy-egy témáról kialakított minden vélemény egy-egy ecsetvonás, amely önmagában nem mutatja a festményt, és önmagában azt mondhatjuk, hogy szép a színe, vagy csúnya. Tetszik, vagy nem tetszik. Egyetértünk, vagy sem. Amikor azonban összeáll a teljes kép, lehet, hogy épp az az ecsetvonás volt a portré szemében a "fény", vagy mondjuk a tükröződés a víz színén, és nélküle halottnak tűnne az egész festmény...

Szóval a végén kiderül, hogy MINDEN ECSETVONÁSRA szükség volt a műhöz, ám ezt így egészben valószínűleg csak a Jóisten látja.

Talán mi is láthatnánk, ha elfogadnánk az ecsetvonások létjogosultságát arra, hogy olyanok, amilyenek. Mert amikor a saját véleményünket szeretnénk elfogadtatni a másikkal, akkor az ő "tengerzöld" ecsetvonását megpróbáljuk átszínezni a mi "borvörösünkre", és ez a képen nem jól veszi ki magát...

Csak megjegyzésképpen: megfigyeltétek már, hogy a természet(Isten) mindig tudja, hogy milyen színeket tegyen egymás mellé?!

Soha, egyetlen vadvirágos réten nem láttam még ízléstelen, egymást "ütő" színeket, pedig van ott egyszerre zöld, kék, sárga, lila, piros - és csodálatosképpen MIND PONTOSAN ILLIK EGYMÁSHOZ. :-)

Mindenkinek joga van a saját nézőponthoz

Tévedés ne essék, az elfogadás nem azt jelenti, hogy nekünk azt kellene tenni, amivel nem értünk egyet. Ilyenről szó sincs. Arról van szó, hogy megadjuk a másiknak a szabadságot, hogy a saját módján gondolkodjon és alkosson véleményt, de ezt a véleményt ne érezzük ránk nézve kényszerítőnek... sőt. Bizonyos döntésekben persze békésen közös nevezőre kell jutni, de az nem ennek a hétnek a feladata. Ez a hét arról szól, hogy PRÓBÁLJUK KI, milyen, amikor nincs "de", milyen érzés, amikor nem akarjuk a másikat meggyőzni a saját igazunkról.

Ellenerők

Valaki ma azt írta: "Körülbelül egy hete úgy érzem koncentráltabban jönnek a "leckék".

Igen. Ez a természetes. Egyszerűen azért, mert ilyenkor gyógyul a lélek. Amit mi most elkezdtünk, az nem kevesebb, mint a lélek gyógyítása. Amikor valaki elhatározza, hogy jobb emberré válik, akkor elindul azon a bizonyos "keskeny ösvényen". A testi gyógyulás is fájdalommal, lázzal, küzdelemmel jár... hát még a lelki.

Aztán jönnek az olyan sugallatok, hogy "mi értelme van", "nincs nekem erre sem időm, sem erőm", "ilyen vagyok és kész". Mert VANNAK ellenerők. És az ellenerőket nem tagadni kell és nem szabad elbagatellizálni sem az erejüket. Egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni őket. (Ilyen a rémálom esete is) Nekem is voltak múlt éjszaka rémálmaim...

Ja, és ez nem egy amolyan "csevegjünk kicsit arról, hogy türelmesek vagyunk" dolog. A könnyed és vicces hangnem ellenére ez komoly. És azt gondolom, egyre inkább megtapasztaljátok, hogy az...

Karácsonyra

Azért én mindeközben dolgoztam is, így december elején megjelenik a Püski-Masszinál egy új könyvem. A címe ROVÁS LYÓGA. Nem hosszú könyv, sok-sok képpel, de remélem, hogy így is értékelni fogjátok. Egyetlen "isteni szikrára (vagy sziklára?)" épül, amiért nagyon hálás vagyok a Jóistennek.

PONT TE ?!

A lányom (19) így reagált a vitamentes hétre: PONT TE írsz ilyenről?! Némi grimasz is tartozott azért a kérdéshez. :-)

Vele ugyanis folyamatosan vitatkozom. (Vagy inkább Ő velem?)

Viszont ezt a reakcióját megálltam szó nélkül...

Közben azt vettem észre, hogy a "türelem program" sem vesztette hatályát, mert most már sokszor eszembe jut a jelszó, mielőtt beindulna az automatika. Szóval, kitartás, egyre jobban megy majd minden. :-)

A házi oltár egyébként OLTALOM. Van rajta gyertya, vagy mécses, (már csak ezért is OLT alom, ha netán kigyulladna valami :-), és vannak rajta keresztény isteni jelképek. (Pl. egy szép Istenanya szobor, szent család, stb.) Nézzétek meg, hogy milyen szépeket alkot Csutkababa csuhéból a Meskán.

Ahol a szándék, ott az út

Aki nehéz korszakát éli (Pl. Bársonyfüles) annak ajánlanám, hogy ha még nincs, készítsen magának egy kedves kis házi oltárt, és tegye oda az oltárára kérésként, hogy az égiek segítsenek mindenben: Pl. elfogadásban, türelemben.

És bizony SEGÍTENI FOGNAK, mert velünk vannak... Alig várják, hogy ebbe a kezdeményezésbe bekapcsolódjon hatmilliárd földi ember. :-)

Csak TÜRELEM...leszünk mi még sokkal többen is!

Elfogadás

A türelem héten kiderült, hogy egyáltalán nem könnyű a beidegződött szokásokon változtatni, és eleinte folyamatos éberség szükséges hozzá. Éberség nélkül az automatika beindul, és a reakciónk ugyanaz, mint eddig bármikor. Ahhoz, hogy megváltozzon az automatikus reakciónk, valószínűleg egy hétnél hosszabb időre van szükség, ám mivel megállapodtunk, hogy hetente témát váltunk, így holnaptól belefoghatunk az ELFOGADOM hétbe. A feladat: mindenfajta vita, kritizálás, megszólás és megítélés mellőzése. Elfogadni a másik ember véleményét úgy, ahogy van. Nincs "de", meg "szerintem mégiscsak". Nincs "én jobban tudom", vagy "jobban értek hozzá"... Egyszerűen hagyjunk mindenkit megnyilvánulni, és fogadjuk el úgy, ahogy van.

Az emlékeztető angyalkának szokatlanul nagy és elálló a füle :-), hogy emlékeztessen mindenkit a "tökéletlenségünkre" és az elfogadás fontosságára, hiszen valahol az életében mindenkinek van egy "elálló füle".

Érted teszem...

Kaptam egy levelet egy barátomtól, aki nemrégiben elvesztette a súlyos beteg édesapját. Azt gondolom, hogy ez a levelélből kiragadott pár megható sor nagyon fontos dolgot világít meg a türelemmel kapcsolatban:

"Nagyon szép volt és jó vele lenni ezekben az utolsó időkben (is). Sokat beszélgettünk, vagy csak fogtuk egymás kezét.Nehezen alakult ki, rengeteget imádkoztam érte hogy úgy legyen ahogy kérte, hogy itthon mehessen el. Sikerült! Két szép hetünk volt még együtt itthon. És nagy áldás, hogy mindkét testvérem itthon volt azon a hétvégén amikor a haláltusa zajlott, s így teljes családi körben lehettünk. Szép, nyugodt arccal távozott. December 10-én lenne 76 éves.Boldog vagyok sokszor, úgy érzem apa szeretete körülölel (és egyelőre nem is telt le a 42 nap amíg a lélek velünk van még, ahogy a magyar hagyomány tartja). Ugyanakkor gyászolom is, fáj a veszteség. Nem is tudom. Olyan furcsa, kettős érzések ezek. Öröm, hogy ilyen jó apám volt. Tőle tanultam szeretetből cselekedni. Mert utáltam mosogatni gyermeklányként. És kérdeztem, hogyhogy ő szó nélkül megcsinálja. Azt felelte, hogy közben ránk gondol és ezért könnyű neki minden. Ezek után megszeretettem a mosogatást. :o) És annyi mindenben segít az amit utálnék megtenni, hogy arra gondolok akiért/akinek megteszem azt amit kell, és ez mindig segít."

A témához kapcsolódik ez a rövidfilm is, ha valaki még nem látta: http://www.youtube.com/watch?v=yeMgQoZ1SOU

Mert semmivé lesznek a türelemmel kapcsolatos problémáink, amikor MÁR NINCS KIVEL türelmesnek lenni...

Második nap

Látjátok, mennyivel egyszerűbb beülni egy tanfolyamra, és némi pénzért "beavattatni magunkat", mint egy icipicit is változni...

Nekem tegnap az segített, amikor családtagjaim tököt sütöttek, viszont a magok felét a frissen kitakarított konyhában a szemetes mellé lapátolták, hogy némi éllel a hangomban felkiáltottam: Türelem!! És láss csodát, szó nélkül rendet csináltak maguk után :-)

A Colette által felvetett "Türelem rózsát terem" mondást, ha jól emlékszem, a Körtéfa c. könyvemben megmagyaráztam.

Létezik az a bizonyos oktaéder, a LYÓ SZeRKeSZeT, amely minden könyvemben a vesszőparipám. Ez a Jóisten "építőkockája", a téridő, melynek magyar olvasata "jó szerkeszet", és amelyből a világ kialakul. Namármost ez az építőkocka úgy forog, hogy a forgása egy szép szabályos rózsaformát mutat.(Ezért rózsafüzér a rózsafüzér.) A mondás tehát annyit jelent, hogy a Teremtéshez (még az istenihez is)TÜRELEM szükségeltetik. Egy igazi mester tehát uralja a TŰR elemet. :-)

Az első nap

Na, hogy ment?!

Nálam egész jól, mert néhányszor észrevettem magam, és nem fortyantam fel szokásom szerint :-), bár igazán komoly türelmet igénylő szituációba nem kerültem. (Nem voltam hivatalban.) Viszont támadt egy ötletem: megírom könyvben, amit végig csinálunk, és azoknak, akik mostanáig bejelentkeztek, küldök a könyvből egy-egy személyre szóló tiszteletpéldányt. (Hátha így még érdekesebb a dolog). Közben ugyanis meglepő dolgokra jöttem rá, amit most még nem árulhatok el nektek, mert akkor nem lenne ugyanaz a megtapasztalás. :-)

Akinek nem volt sikere az első napon, ne csüggedjen. Már az is eredmény, ha utólag felismerjük, hogy megint bementünk a zsákutcába...