Ez itt a reklám helye...

Megnyitottam ugyanis a boltomat, itt fenn a jobb sarokban, ahol megvásárolhatók az alkotásaim. A "termékeket" folyamatosan töltöm fel az oldalra, csak a tárgyfényképezés fortélyait kell még kellően magas szinten magamévá tenni...

Ma a medálok napja van.

Látom, ha hiszem...

Kaptam egy levelet valakitől, amelyben egy kolontári családról van szó (anya, apa, és három kicsi gyerek). Olyan családról, akik a házukat és mindenüket elvesztették, de ők mind az öten fizikai sérülések nélkül megúszták.

Ami számomra különösen érdekes volt a levélben:

"Az anyuka az Isteni gondviselés jelének tekinti, hogy a házukban az áradatban csupán egyetlen szekrény maradt állva, aminek a felső polcán két dísztányér volt és az imakönyv."

Tudom, hogy lassan olyan vagyok itt a blogon, mint egy térítő szektás, de nem tudok mást mondani. Látom, hogy odaátról mennyien segítenének, ha tudnának, ha hagynánk... ha kérnénk. Kérés nélkül viszont nem avatkozhatnak az égiek az életünkbe, akkor sem, ha a szívük szakad meg értünk. Most különösen fontos időszak következik, hiszen meghalt szeretteink ezekben a hetekben meglátogatnak minket, és az arra fogékonyakkal beszélnek, megjelennek az álmukban, egyszóval próbálnak velünk kapcsolatba lépni. Próbálnak üzenni, óvnak minket, segíteni akarnak.

A Halloween csinnadrattája ezt a bensőséges párbeszédet nem segíti, hanem éppenhogy lehetetlenné teszi. Nálunk Mindenszentek a csend, az emlékezés és a befelé fordulás ünnepe. A halottak nem holtak, hanem olyan élők, akiket mi nem látunk, de akikkel tudunk beszélgetni... ha figyelünk rájuk.

Íme a barlangom szelleme fényképen...
A barlang-avatón fényképezte anyukám

Szívem szerint

Bizony mondom nektek, ha ilyenek lennének a papok, én reggeltől estig a templomban ülnék és hallgatnám őket...

http://www.erdely.ma/hitvilag.php?id=75917&cim=bojte_csaba_eloadasa_az_elet_kulturajarol_a_nemzeti_osszefogasrol_audio

Elég-e az ébresztés?!

Valaki azt írta az előző bejegyzésre, hogy még semmi nincs veszve, hisz vannak már ébredező,- mi több-, felébredt emberek...

Tényleg igaz, hogy semmi nincs veszve, de a katasztrófák sűrűségéből ítélve az idő bizony fogy, úgyhogy a finom ébresztgetés már nem elég. Aki még manapság is azon tűnődik,ugyan van-e élet a Földön kívül, vagy hogy az emberiség tényleg az Univerzum egyetlen értelmes faja-e... szerintem ez ma már vicces és egyben tragikus. Lélekgyógyászok akarják gyógyítani azt a lelket, amelynek ők maguk tagadják a létezését,- és pontosan ilyen az egész földi rendszer.

Ébresztgethetünk, ébresztgethetünk, -de kérem, itt már RÁZNI ÉS KIABÁLNI KELL!

Vörösiszap

Újabban szinte minden napra jut katasztrófa... Akiket ér - tanácstalanok. Nem értik, mi okozta. Nem értik, miért éppen őket érte. Keresik a felelősöket, pedig legtöbbször nincs felelős. Az erők sokszor természeti katasztrófákban egyenlítik ki egymást, ami a természetnek természetes reakciója például az ellene alkalmazott emberi erőszakra. Nem xy a felelős, hanem szinte mindenki, akit most hátán hord a Föld. Mivel az erőszak erőszakot szül - a Föld időnként megindul ellenünk.

Lenne persze segítség, de az nem mindig földi...

Mozgósítjuk-e ennek érdekében a saját településünkön az égi erőket?!

Használjuk-e a megfelelő magyar jelképeket?!

Van a lakóhelyünkön olyan égi erőpont, ahol igaz szívvel kérjük a segítséget, és ahol minden héten védelmet kérünk saját városunkra, falunkra?! (Mert a Pápára és a püspökökre minden héten kérjük az áldást a katolikus templomokban. Magunkra vajon miért nem?)

Vajon mikor készül el otthon a házi oltár?

Napraforgó

Ez a napraforgó a kőből nőtt ki a barlangom mellett, és töretlenül virágzik. Jelnek vettem odaátról... :-) - mert a megjelenésével egy időben megjelent néhány önzetlen, kedves ember is körülöttem.

Néznivaló

Hosszú, de megéri megnézni:
http://video.google.com/videoplay?docid=-1509230126993333797&hl=hu#

Aki szeretné, hogy megváltozzon a világ, annak bizony némi agymunkát is kell végeznie...

Hátha tud valaki segíteni, aki a közelben lakik

Kaptam egy levelet Budapestről, a XX. kerületből. (Csepel):

"Kedves Színia!

A Boldogasszony nevében című könyvedet olvastam. Én most 40 éves vagyok. Mindenre megtaláltam benne a választ, amit eddig kerestem. Úgy látszik most jött el az ideje. Felemelően lehangoló, hogy mennyi rejtett kincs van a magyarságunkban, amiről nem tudunk semmit. Engem nagyon megdöbbentett.
Érdeklődni szeretnék, hogy tudsz-e olyan lehetőségről, hogy az általad megírt könyveket kölcsön kérve el lehet-e olvasni. Sok van belőle, rengeteg értékes információval, melyeket szeretnék beépíteni a saját életembe. Nem tudom megvenni őket, viszont elolvasás után visszaadnám. Könyvtárban nem találtam eddig.
Válaszodat előre is köszönöm, minden jót kívánok neked,

tisztelettel: Sz. Zsuzsanna"

Lehetsz önmagad?

Először fordult elő, hogy hosszas győzködésre beengedtem a házamba 10 embert, akik állítólag tanulni akartak tőlem. Összeszokott csapat volt, de én nem ismertem őket különösebben. Úgy volt megbeszélve, hogy a kertben tüzet rakunk (Kisasszony nap tiszteletére) így a férjemmel előkészítettünk mindent odakint.

Amint a a csapat megérkezett, azt mondták, hogy ők ugyan nem mennek ki a kertbe, mert fúj a szél és hideg van (+14 fok), menjünk be a házba.

Bementünk, bár így felborult az egész program. Minden cuccot, ennivalót, innivalót be kellett hordani, és odabent nem is nagyon fértünk el. No, mindegy, ezen kicsit "berágtam", ám ez legfeljebb annyira látszott, hogy nemigen volt kedvem jópofizni. Ennek ellenére három órát beszélgettünk, és minden feltett kérdésre válaszoltam.

Aztán másnap kaptam egy levelet a csoport vezetőjétől, amelyben leírta, hogy nagyot csalódtak bennem, ugyanis egész idő alatt teljes mértékben szeretetlen voltam, és sugárzott belőlem valami sötét erő. Ami nem is csoda, mert sötétbe is öltöztem. (Sötétkékbe. Ez a kedvenc színem.)

Mit mondjak... a levél nagyon rosszul esett, mert semmi alapja nem volt. Egyszerűen önmagamat adtam, mert ilyen vagyok. Nem csevegek, nem udvariaskodom, nem puszilkózom össze mindenkivel, viszont a komoly kérdéseket nagyon komolyan veszem, és ha tudok, válaszolok.

Általában sötétkékben...

Tanulság: Ezek után sem leszek más, CSAKIS ÖNMAGAM. Ezek után sem csinálok magamnak hazug imázst, hogy jobban "elkeljek" a piacon, és jobban megfeleljek a "nagy spirituális tanító" képének... Ezek után is fel fogok tenni olyan provokatív kérdéseket, hogy pl. "Van-e otthon házi oltár?! (Mert fel mertem tenni egy ilyen provokatív kérdést azoknak, akik tanulni jöttek hozzám...)

Kemence

A barlang nemsokára kész. Még egy olyan kemence hiányzik belőle, amiben kenyeret is lehet sütni... Esetleg van valakinek bármilyen tapasztalata kemence ügyben?!