Először fordult elő, hogy hosszas győzködésre beengedtem a házamba 10 embert, akik állítólag tanulni akartak tőlem. Összeszokott csapat volt, de én nem ismertem őket különösebben. Úgy volt megbeszélve, hogy a kertben tüzet rakunk (Kisasszony nap tiszteletére) így a férjemmel előkészítettünk mindent odakint.
Amint a a csapat megérkezett, azt mondták, hogy ők ugyan nem mennek ki a kertbe, mert fúj a szél és hideg van (+14 fok), menjünk be a házba.
Bementünk, bár így felborult az egész program. Minden cuccot, ennivalót, innivalót be kellett hordani, és odabent nem is nagyon fértünk el. No, mindegy, ezen kicsit "berágtam", ám ez legfeljebb annyira látszott, hogy nemigen volt kedvem jópofizni. Ennek ellenére három órát beszélgettünk, és minden feltett kérdésre válaszoltam.
Aztán másnap kaptam egy levelet a csoport vezetőjétől, amelyben leírta, hogy nagyot csalódtak bennem, ugyanis egész idő alatt teljes mértékben szeretetlen voltam, és sugárzott belőlem valami sötét erő. Ami nem is csoda, mert sötétbe is öltöztem. (Sötétkékbe. Ez a kedvenc színem.)
Mit mondjak... a levél nagyon rosszul esett, mert semmi alapja nem volt. Egyszerűen önmagamat adtam, mert ilyen vagyok. Nem csevegek, nem udvariaskodom, nem puszilkózom össze mindenkivel, viszont a komoly kérdéseket nagyon komolyan veszem, és ha tudok, válaszolok.
Általában sötétkékben...
Tanulság: Ezek után sem leszek más, CSAKIS ÖNMAGAM. Ezek után sem csinálok magamnak hazug imázst, hogy jobban "elkeljek" a piacon, és jobban megfeleljek a "nagy spirituális tanító" képének... Ezek után is fel fogok tenni olyan provokatív kérdéseket, hogy pl. "Van-e otthon házi oltár?! (Mert fel mertem tenni egy ilyen provokatív kérdést azoknak, akik tanulni jöttek hozzám...)
