Nagyon kell az ígért újrakezdés...

Szóval, alighogy kiástuk az emésztő gödröt a saját területünkön, máris feljelentett minket valaki, mert bizonyosan engedély nélkül ástuk azt a gödröt...

Felháborodva, sőt majdnem szirénázva jött ki a "barlanghoz" a polgármester és segédje, hogy meggyőződjenek róla, micsoda hallatlan kihágást követtünk el... Miután látták, hogy nincs is olyan nagy baj, jól elbeszélgettünk a polgármesterrel, aki végül is pórázra fogta még mindig vicsorgó segédjét, és így szépen békében elváltunk egymástól. A gödör ugyanis nem engedélyköteles. (Ezt ők, mint hatóság nem tudták... ami azért elég blama :-)

Na, mindegy. A rossz szájíz azért megmaradt. Isten hozott Magyarországon...

Mindennapok 2

A mindennapjaimat pillanatnyilag egy barlang építése köti le... És ez komoly, nem vicc! Olyan helyet akarok létrehozni, amelyik már önmagában is gyógyít, és ráadásul megfelel a magyar ház elvárásainak. Egy helyet, ahol igazán kikapcsolódhat és meggyógyulhat egy nagy család a nagyszülőktől az unokákig. Ahova együtt mehet nyaralni (vagy telelni) mindhárom generáció, hogy évente legalább két hetet együt töltsenek. Ehhez olyan helyet kellett találni, ahol van gyógyfürdő, van élménypark, jó bor, erdők, hegyek, források, horgásztavak, csend, és különleges erejű szent helyek.

A helyet végre megtaláltam, és megtaláltam hozzá a megfelelő "barlangot" is (régen barlanglakásként működött.) Ez egy domb alá, a tufába vájt barlang, zárt állapotában télen-nyáron egyforma 10-12 fokos hőmérséklettel: ma azt mondanánk, hogy egy ökoház :-)

Nohát, ezt a barlangot most némiképp civilizálni kell, hogy a ma megszokott (jó értelemben vett) színvonalon működjön, ami persze nem kis munka...

A képen egy falrészlet.

Ha érdekel benneteket, tudósítok az építkezésről. A helyet azért nem árulom még el, mert máris akadt ellenségünk egy feljelentő formájában. :-)

De erről majd inkább holnap...

Mindennapok

Megint kaptam egy levelet az egyik kedves olvasómtól, aki azt kérdezi, hogyan élem a mindennapjaimat és mit sikerült megvalósítanom a saját életemben abból, amit leírtam a könyveimben... és mindezt jó lenne a blogomon olvasni.

Nohát, ezen ne múljon. A kérdés első felét ezentúl igyekszem bevenni a mondandóim közé.

A kérdés második részéről inkább a családomat kellene megkérdezni, akik sajnos nem mindig érik fel ésszel, mekkora tudás mellett élhetnek nap mint nap :-) és ezt nem is értékelik kellőképpen. Mi több, ennek a véleményüknek még hangot is adnak... Szóval teljesen hétköznapi módon élem a hétköznapjaimat. Morgok a rendetlenségért, az otthagyott mosatlanért, morgok a kutyával, amikor állandóan összesározza a lépcsőt, mi több - kilátásba helyeztem, hogy seprűt és felmosórongyot kötök a farkára... Amikor pedig a kutyaszart kell összeszednem, mindig elmondom neki, hogy feltalálhatná már valaki a szarevő kutyákat, ami a kutya legvisszaforgathatóbb (recycling) formája lehetne. (Írhattam volna mindezt szebb szavakkal is, dehát ha egyszer ronda és büdös, akkor mit szépítsem a dolgot.)

A lényeg a lényeg: nem vagyok sem szent, sem semmiféle guru. Igyekszem javítani magamon, ami persze nem mindig sikerül, de nagyon utálom, ha ezt valaki más közli velem. :-)

Időnként ihletem van, és ilyenkor hónapokig fel sem állok az íróasztal mellől, mert írok. Máskor nincs ihletem, és ilyenkor szekálom kicsit (szerintük nagyon) a mellettem élőket. Most pl. naponta nyírom a füvet -szerintem jogosan - szerintük mániából. Megmértem: 1 nap alatt nőtt 5 centit... Hát nincs igazam?!:-)

Holnap folytatom. Mármint ezt az írást... Most megyek füvet nyírni :-)

Kaptam egy levelet

A levelet egy fiatal, lelkes és kedves angol tanárnő írta. Azért tettem fel ide, hátha tudtok neki ötletekkel segíteni, hogyan tudna mindezek ellenére tanítani...

"Nekem most épp sok a munkám, és ki vagyok merülve. Április 1-jétől óraadó lettem 2 szomszédos faluban. Mert az előző angoltanár elment. Már nem bírta ki év végéig. Angliába ment babysitternek...Kiborult... Hát, a gyerekek kiborítóak!!! Meg kell mondjam!! Pedig azt gondolná az ember, hogy mivel falu, a falusi gyerekek jól neveltek, csendesebbek... de! A TV, mobiltelefon, internet mindenhol ott van, jelen van, s ez a világ már valóban egy globális falu!!!!! :-( Képzeld a gyerekeket semmi, de SEMMI nem érdekli!!! pedig tudod, hogy én *érdekesen* tanítok!!!! Mihez képest!!! Nem vagyok egy avatár!!! Az óra menete, valóban lassúnak tűnhet egy számítógépes play station- höz képest!!!! Pedig viszek be dalokat, érdességeket, és tudod mi van!!! Mindenki mondja a magáét!!! Minden 2. percben fegyelmezek, nem hallom a saját hangom, még a magnót sem!!!!! Nem tudnak csendben lenni, nem tudnak figyelni, és elmondom 5 ször a feladatot, aztán valaki megint megkérdezi, akkor melyik oldal???? 5 év alatt én vagyok a 6. angol tanár... Mindezek mellé még mocskos szájuk van de nagyon!!! 4-8 ig tanítok, s brutális hallgatni a káromkodásaikat órán és szünetekben is!!! Túl sok ez az én lelkemnek.

Az óvodában szintén szenvedek, mert a fiúk agresszivitása már kimerítő nekem. Ugyanaz van itt is kicsiben, már az óvónők is ki vannak idegileg :-( verekednek, újra élik az előző nap megnézett agresszív meséket, némelyik gyerek kezelhetetlen, fejét a falba veri, káromkodnak, a kis 6 évesek is!!! a sz@r a kedvenc szavuk, és halálfejeket rajzolnak.

Kezdek kimerülni és kiborulni, mert ezt a szennyet nem lehet bírni. Ezek a gyerekek agymosottak a tv által!!!! Semmi nem érdekli őket!!! Csak az a szemét, amit kapnak! Győzike showt néznek, meg minden ilyet, én meg tv-t sem nézek, szóval nem tudom miről beszélnek. Éjfélig, hajnal 2 ig neteznek, sex filmeket néznek, és az iskolában elalszanak. Annyira elszomorító, hogy mi lesz ezzel a világgal...

Már régen meg akartam írni, de elfelejtettem.

Tudjátok mit láttam a Híradóban?! A választások után 1-2 nappal mutatták, amint Dávid Ibolya kiköltözött a hivatali szobájából...
A szobája ajtaján pedig ez állt:

666

Dr Dávid Ibolya


Azt hittem, káprázik a szemem.
Gondolom, végig ez volt a hivatali szobája, ám a dolog mégsem tűnt fel senkinek. Kérdem én, hány jó keresztény fordulhatott meg ily módon az MDF székházban?! :-)

Hét élet c. film

http://www.yv.hu/play_a_video.html?autostartvideoplaying=true&uploadedfileidhash=3186e2bfed68e95112484da0e7fdcb81

Nem könnyű film, nem szórakoztató, de megéri megnézni.

Gondolatolvasás

Pár napja olvastam a hirado.hu-n:

"Egy évtizeden belül, azaz 2020-ra már boltok polcaira kerülhetnek az olyan "gondolatolvasó" robotok és szórakoztatóelektronikai eszközök, amelyeket a felhasználók agyhullámok segítségével vezérelhetnek - írja a Nikkei japán gazdasági napilap.
Az ilyen, sci-fi filmeket idéző BMI (brain-machine interface) eszközök az emberi agy és a számítógéprendszerek között képesek a közvetlen kommunikációra, azaz a felhasználó agyhullámait és az agyban keringő vér változásait fejre erősített szenzorokkal mérik, az így kapott információkat pedig speciális számítógépek értelmezik.
A napilap szerint nincs már messze a távirányító nélkül vezérelhető televízió és az olyan mobiltelefon, amely gondolatban megírt szöveges üzenetet küld.
A lehetséges alkalmazási területek között szerepel például az olyan autós navigációs berendezés, amely éttermet keres, ha a vezető az étkezésre gondol, vagy az a légkondicionáló, amely a szobában tartózkodók hőérzetéhez igazodva változtatja a beállított hőmérsékletet.
A gondolatolvasásra képes robotok akár az időseknek vagy a mozgáskorlátozottaknak a cipekedésben is segíthetnek. A japán kormány és a magánszektor együttműködésével még az idén elinduló fejlesztési programhoz a jelentős kutatóközpontok mellett várhatóan olyan nagyvállalatok is csatlakoznak, mint a Toyota, a Honda vagy a Hitachi - adta hírül a napilap."

HA EZ A TECHNOLÓGIA MŰKÖDIK, MINDEN BIZONNYAL KÉPES ODA-VISSZA IS HATNI.

Magyarán, képes befolyásolni a gondolatainkat... És ha már mindez nem titkos, képzeljétek el, hol állhat ma gondolat-befolyásolás ügyben a haditechnika...

Mitől gazdag Svájc?

Ma kaptam egy körlevélben:

"Svájcba emigrált magyar tanárnő fia szájából hallottam, hogy amikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését. Persze bizonyítani akart, és összeállította a listát, amit izgatottan vitt a bemutatásra.Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni. Az értetlen arcot látva, jóindulatúan elmagyarázta:- Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket?Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk és a későbbi minőségi problémák kizártak.
Ha nem, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani.Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket. Ha igen, jöhet.Végül felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban?Ekkor hátra kell dőlni és behunyt szemmel, (esetleg egy rövid szunyókálás után) pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán kell nekünk ez a szar?"

Figyelem, pedagógusok, és figyelem szülők! Ezt a hozzáállást tanítsátok minden családban, óvodában, iskolában, egyetemen!!! Ennyi kell ahhoz, hogy örökre kilábaljunk mindenféle gazdasági krízisből...

Kutya világ?

Valamelyik nap megütötte a fülemet egy hír, miszerint a Ferihegyre vezető út melletti erdőben hajléktalanok ütöttek tanyát, és létrehoztak mindenféle hulladékból egy kisebbfajta települést. Az egyik híradó kiment a településre és állatvédőket vitt magával, merthogy szerintük a kutyákat embertelen körülmények között tartották.

Értitek?!

A kutyákat embertelen körülmények között... de az embereket kutyába sem vették.

Bodony

Köszönöm a biztatást, jól esett.

Tegnap egyébként nem volt igazam...

Igenis változik a világ!

Ezt találtam:http://bodony.hu/?action=regio&id=3&pageIdx=11

Egy asszonyról szól, aki képes volt létrehozni a saját házában, a saját erejéből egy mátrai kis faluban egy múzeumot, ahol magyar népi motívumokat gyűjt és mutat be.

Nem EU támogatásból, nem pályázatból - teljesen önmaga.

Nem gondolkodik azon, hogy fog-e pénzt hozni, és azon sem, hogy megéri-e. Egyszerűen csak megcsinálta.