Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2010. április 29., csütörtök

2010. április 27., kedd

Gondolatolvasás

Pár napja olvastam a hirado.hu-n:
"Egy évtizeden belül, azaz 2020-ra már boltok polcaira kerülhetnek az olyan "gondolatolvasó" robotok és szórakoztatóelektronikai eszközök, amelyeket a felhasználók agyhullámok segítségével vezérelhetnek - írja a Nikkei japán gazdasági napilap.
Az ilyen, sci-fi filmeket idéző BMI (brain-machine interface) eszközök az emberi agy és a számítógéprendszerek között képesek a közvetlen kommunikációra, azaz a felhasználó agyhullámait és az agyban keringő vér változásait fejre erősített szenzorokkal mérik, az így kapott információkat pedig speciális számítógépek értelmezik.
A napilap szerint nincs már messze a távirányító nélkül vezérelhető televízió és az olyan mobiltelefon, amely gondolatban megírt szöveges üzenetet küld.
A lehetséges alkalmazási területek között szerepel például az olyan autós navigációs berendezés, amely éttermet keres, ha a vezető az étkezésre gondol, vagy az a légkondicionáló, amely a szobában tartózkodók hőérzetéhez igazodva változtatja a beállított hőmérsékletet.
A gondolatolvasásra képes robotok akár az időseknek vagy a mozgáskorlátozottaknak a cipekedésben is segíthetnek. A japán kormány és a magánszektor együttműködésével még az idén elinduló fejlesztési programhoz a jelentős kutatóközpontok mellett várhatóan olyan nagyvállalatok is csatlakoznak, mint a Toyota, a Honda vagy a Hitachi - adta hírül a napilap."
HA EZ A TECHNOLÓGIA MŰKÖDIK, MINDEN BIZONNYAL KÉPES ODA-VISSZA IS HATNI.
Magyarán, képes befolyásolni a gondolatainkat... És ha már mindez nem titkos, képzeljétek el, hol állhat ma gondolat-befolyásolás ügyben a haditechnika...

2010. április 24., szombat

Mitől gazdag Svájc?


Ma kaptam egy körlevélben:


"Svájcba emigrált magyar tanárnő fia szájából hallottam, hogy amikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését. Persze bizonyítani akart, és összeállította a listát, amit izgatottan vitt a bemutatásra.Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni. Az értetlen arcot látva, jóindulatúan elmagyarázta:- Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket?Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk és a későbbi minőségi problémák kizártak.
Ha nem, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani.Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket. Ha igen, jöhet.Végül felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban?Ekkor hátra kell dőlni és behunyt szemmel, (esetleg egy rövid szunyókálás után) pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán kell nekünk ez a szar?"

Figyelem, pedagógusok, és figyelem szülők! Ezt a hozzáállást tanítsátok minden családban, óvodában, iskolában, egyetemen!!! Ennyi kell ahhoz, hogy örökre kilábaljunk mindenféle gazdasági krízisből...

2010. április 22., csütörtök

Kutya világ?


Valamelyik nap megütötte a fülemet egy hír, miszerint a Ferihegyre vezető út melletti erdőben hajléktalanok ütöttek tanyát, és létrehoztak mindenféle hulladékból egy kisebbfajta települést. Az egyik híradó kiment a településre és állatvédőket vitt magával, merthogy szerintük a kutyákat embertelen körülmények között tartották.

Értitek?!

A kutyákat embertelen körülmények között... de az embereket kutyába sem vették.


2010. április 21., szerda

Bodony

Köszönöm a biztatást, jól esett.

Tegnap egyébként nem volt igazam...

Igenis változik a világ!


Egy asszonyról szól, aki képes volt létrehozni a saját házában, a saját erejéből egy mátrai kis faluban egy múzeumot, ahol magyar népi motívumokat gyűjt és mutat be.

Nem EU támogatásból, nem pályázatból - teljesen önmaga.
Nem gondolkodik azon, hogy fog-e pénzt hozni, és azon sem, hogy megéri-e. Egyszerűen csak megcsinálta.

2010. április 20., kedd

Barlang


Régen nem írtam, mert egyszerűen nincs kedvem írni... sem blogot, sem könyvet. Úgy veszem észre, hogy falra hányt borsó minden, amit eddig leírtam. A világ nem változik. Lehet, hogy inkább elvonulok egy barlangba...
Csak egyetlen dolgot mondjatok, ami ebben az országban VALÓBAN a szeretet törvénye szerint működik, és nem a pénz vagy a hatalom irányítja...
Egy hete minden nap nagy hír Daróczi Dávid. Az újabb kínai földrengés, ahol megint sokezren meghaltak, kicsike kis fülszöveg. Az izlandi vulkán legalább hamut szór a fejünkre, ha már magunktól nem tesszük meg.

2010. április 1., csütörtök

Csodatévő kép


Ezt a képet úgy kaptam, hogy csodát tesz...
Ugyan csak akkor, ha továbbküldöm 20 másik embernek 13 napon belül... Ha pedig nem így teszek, hát jön a retorzió.

Nohát, én most ily módon mindenkinek továbbadom, aki csak olvassa a blogot, és így van csoda, de nincs retorzió. Mert Jézus még a kereszten sem átkozott meg senkit.


2010. március 30., kedd

Húsvét előtti elmélkedésre


Ifj. Forrai Márton : A király ajándéka


Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy igen bölcs és gazdag király. Palotájában szolgák százai lesték minden kívánságát, hatalmas kincstárában megszámlálhatatlan sok arany és gyémánt volt. Könyvtára a világ legritkább és legértékesebb könyvgyűjteményeivel rendelkezett. A király elhatározta, hogy vendégségbe hívja a barátait és tanítványait. Ezért hát magához hívatta legjobb hírvivőit és megüzente, hogy vendégfogadást tart. Gazdagon meg is ajándékozza azokat, akik hűségükkel és tudásukkal segítették őt. Egy kérése azonban volt a királynak: Mindenki hozzon magával tiszta vizet, mert a vízgyűjtő megrepedt, a víz elfolyt és máshonnan nem tudjuk beszerezni. Felnyergelték a lovakat és kivágtattak a palotából. Hegyeken, völgyeken keresztül,városokon és falvakon át, szakadatlan lovagoltak, míg a meghívókat el nem juttatták a megfelelő helyre. Voltak olyan tanítványok, akik tudomásul vették a kérést és már indultak is több társzekér vízzel. A barátok is útnak indultak, vödörrel, hordóval,fazékkal, mindenki saját belátása szerint.Voltak, akik felháborodtak a király kérésén: Mit képzel ez a király magáról,nincs elég szolgája, hogy a vízgyűjtőt telehordják? De azért ők is elindultak egy - egy pohár vízzel. Miután megérkeztek, mindenki beleöntötte a magával hozott víz mennyiséget a vízgyűjtőbe. Az edényeket rábízták a szolgákra és a királyi udvar előterében hagyták azokat.Mikor bekísérték a vendégeket a palotába, szemük-szájuk tátva maradt. A terített asztalok roskadoztak a finomabbnál finomabb ételek alatt. A világ legkiválóbb borait hozatta a király számukra, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Kedvükre ehettek,ihattak, amennyit csak nem szégyelltek. Persze nem is kérették magukat. A vacsora után kíváncsiak voltak, vajon milyen jutalomban lesz részük, ezért kérdőn néztek a királyra.A király elmondta, hogy megtörténtek az előkészületek: Holnap, mikor mindannyian hazafelé indultok, magatokkal vihetitek az ajándékokat. Másnap kora reggel, mikor a Nap sugarai megvilágították a királyi udvar előterét,volt nagy csodálkozás. Mindenkinek a vizes edényét tele rakták arannyal, gyémánttal.A király azt mondta búcsúzóul: Amilyen mértékkel ti mértetek, olyan mértékkel mértem én is nektek. Ezután elindultak haza a királyi udvarból, ki-ki a saját otthonába. Volt aki örömmel, volt aki szégyenkezve. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg.

2010. március 26., péntek

Furcsa, nagyon furcsa...

Furcsa dolog történt...
Elvégeztem a rizskísérletet. Két teljesen egyforma edénybe ketté osztottam egy adag főtt rizst. Az egyik edényre ráírtam, "szeretlek", a másikra pedig azt írtam "utállak", majd azonos helyre állítottam őket. Napokig semmi nem történt...
Mígnem kb. 5 nap után azután a "szeretlek" rizs elkezdett romlani. Egyre rondább lett, egyre penészesebb, miközben az "utállak" rizs dagadt az életerőtől, és tán még ma is meg lehetne enni, ha végül az egészet ki nem dobom. A kísérletnek azt kellett volna eredményezni, hogy az "utállak" rizs megromlik, a "szeretlek" rizs viszont él és virul. Ezt is vártam, mégsem így történt.
Szerintetek...ilyenkor mi van?!
Mondjuk, nekem megvan az elméletem, de előbb kíváncsi vagyok, ki mit gondol...
(Azonos módon kezelt, tiszta edényekbe tettem a rizst, ugyanazzal a kanállal adagoltam, tehát semmi különbség nem volt a bánásmódban.)