Ifj. Forrai Márton : A király ajándéka
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy igen bölcs és gazdag király. Palotájában szolgák százai lesték minden kívánságát, hatalmas kincstárában megszámlálhatatlan sok arany és gyémánt volt. Könyvtára a világ legritkább és legértékesebb könyvgyűjteményeivel rendelkezett. A király elhatározta, hogy vendégségbe hívja a barátait és tanítványait. Ezért hát magához hívatta legjobb hírvivőit és megüzente, hogy vendégfogadást tart. Gazdagon meg is ajándékozza azokat, akik hűségükkel és tudásukkal segítették őt. Egy kérése azonban volt a királynak: Mindenki hozzon magával tiszta vizet, mert a vízgyűjtő megrepedt, a víz elfolyt és máshonnan nem tudjuk beszerezni. Felnyergelték a lovakat és kivágtattak a palotából. Hegyeken, völgyeken keresztül,városokon és falvakon át, szakadatlan lovagoltak, míg a meghívókat el nem juttatták a megfelelő helyre. Voltak olyan tanítványok, akik tudomásul vették a kérést és már indultak is több társzekér vízzel. A barátok is útnak indultak, vödörrel, hordóval,fazékkal, mindenki saját belátása szerint.Voltak, akik felháborodtak a király kérésén: Mit képzel ez a király magáról,nincs elég szolgája, hogy a vízgyűjtőt telehordják? De azért ők is elindultak egy - egy pohár vízzel. Miután megérkeztek, mindenki beleöntötte a magával hozott víz mennyiséget a vízgyűjtőbe. Az edényeket rábízták a szolgákra és a királyi udvar előterében hagyták azokat.Mikor bekísérték a vendégeket a palotába, szemük-szájuk tátva maradt. A terített asztalok roskadoztak a finomabbnál finomabb ételek alatt. A világ legkiválóbb borait hozatta a király számukra, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Kedvükre ehettek,ihattak, amennyit csak nem szégyelltek. Persze nem is kérették magukat. A vacsora után kíváncsiak voltak, vajon milyen jutalomban lesz részük, ezért kérdőn néztek a királyra.A király elmondta, hogy megtörténtek az előkészületek: Holnap, mikor mindannyian hazafelé indultok, magatokkal vihetitek az ajándékokat. Másnap kora reggel, mikor a Nap sugarai megvilágították a királyi udvar előterét,volt nagy csodálkozás. Mindenkinek a vizes edényét tele rakták arannyal, gyémánttal.A király azt mondta búcsúzóul: Amilyen mértékkel ti mértetek, olyan mértékkel mértem én is nektek. Ezután elindultak haza a királyi udvarból, ki-ki a saját otthonába. Volt aki örömmel, volt aki szégyenkezve. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg.
