A karácsonyi "megjegyzések" rovat olyan lett, mint egy karácsonyi evangélium... köszönöm mindenkinek, aki írt! Megható és felemelő végigolvasni.
A következő hét már egy új évet is magába ölel , ezért azt gondoltam, hogy legyen ez a BIZALOM hete. Nem tudom, Ti hogy álltok a bizalommal, azt viszont tudom, hogy egyikünknek óriási gondja van vele, úgyhogy nagy feladat előtt állunk: valakivel el kell tudni hitetnünk, hogy bízzon a Jóistenben és a Gondviselésben.
Én általában bízom az emberekben - ettől függetlenül sokszor kiderül, hogy alaptalanul - de ez érdekes módon mégsem ingat meg, és a következő alkalommal megintcsak bízok. Lehet, hogy ez butaság, de szerintem másképp nagyon nehéz lenne élni. Ennek a bizalomnak a Jóistenben való hit az alapja, ugyanis, amikor valaki átver, akkor pontosan tudom, hogy igazából magának tesz rosszat, mert a visszahatás elkerülhetetlen. Sajnálom érte, hisz legkésőbb "odaát" számolnia kell azzal, hogy az energiák kiegyenlítődnek. Ez nem büntetés, hanem természeti törvény.
A bizalom problematikájával akkor szembesültem először, amikor gyermekem született, és bizonyos dolgokban nem volt a kezemben a megoldás kulcsa. (Pl. betegségek, halál, és egyebek) Ekkor meg kellett tanulnom, hogy létezik egy erő, amely tőlem nagyobb, és amelynek nem mindig értem a működését. Azután, ahogy nőttek a gyerekek, el kellett engednem a kezüket, és bíznom kellett abban, hogy nélkülem is boldogulnak és épségben haza jönnek. Ez máig nagyon nehéz...
Nem aggódni, amikor késnek öt percet, egy negyedórát... amikor nem veszik fel a telefont...
Nektek sikerül maradéktalanul bízni a Gondviselésben?!