Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2010. november 30., kedd

Segíts magadon...

Szóval néhányan tényleg megírtátok... Ennek örülök. Akkor most az következik, hogy írjátok ki az életmeséből azokat a dolgokat, amelyeket eddig nem valósítottatok meg, és még ezen a héten kezdjetek hozzá valamelyiknek a megvalósításához. Nem az a lényeg, hogy ezen a héten érjetek célba, hanem, hogy induljatok el a cél felé, tegyétek meg az első lépést, és a kifogásokat most az egyszer felejtsétek el :-) Ha elindultok, már kaptok égi segítséget a folytatáshoz, de ha nem mertek belevágni, nincs miben segíteni "odaátról". Nem véletlen a mondás, mely szerint "Segíts magadon, és Isten is megsegít". Először mi lépünk, aztán jöhet a segítség.

Életmese

Sajnos nem tudom, hogy megírtátok-e az életmeséteket, mert nem nagyon gyűltek a megjegyzések ebben a témában, így azt sem tudom, miben kellene esetleg segítség... Ez azért nagyon fontos része az önbizalom témának, mert ha vissza tudunk emlékezni az életünk céljára, céljaira, rengeteg erőt szabadítunk fel önmagunkban. A cél ugyanis ERŐT szül. Szóval ez egy nagyon nagyon fontos feladat, és gondolom, hogy nem mindenkinek egyszerű a megvalósítása.
Visszajelzések nélkül viszont egy helyben toporgunk, ezért kérem, hogy írjatok - hogy haladtok!!!

2010. november 29., hétfő

Önmagunk elfogadása

Az önbizalom először is önmagunk elfogadása. Mivel pedig a Jóisten által teremtődtünk, így egyben a Teremtő elfogadása is. Megnyugvás abban, hogy a Teremtő egyik nagyszerű alkotása vagyunk.
Sok kreatív alkotó olvassa ezt a naplót, ezért azt kérdezem tőletek, hogy milyen a viszonyotok az elkészült műveitekhez?! Szívetekhez nőnek, ugye, pedig mind mások?!
Mert ugyanígy szívéhez nőttünk mi mindannyian a saját Teremtőnknek. Azért talált ki minket olyannak, amilyenek vagyunk, hogy a mi szemünkkel lássa és tapasztalja meg a világot. Az általunk húzott "ecsetvonást" nem tudja senki más helyettesíteni a gigantikus világfestményen. Az élet-álom pedig közös alkotás, mert mielőtt leszülettünk, tanácskoztunk "odafönt" jelenlegi életünk résztvevőivel, hogy a legjobb színdarabot írjuk együtt.
A gond ott van, amikor elfelejtjük, hogy miért is jöttünk, és mivel így állandó hiányérzettel küzdünk, boldogtalanok, vagy legalábbis fásultak leszünk. Megalkuszunk, kiegyezünk, állandó kompromisszumot kötünk, és azt gondoljuk, hogy ez a normális, hiszen körülöttünk is ,majdnem mindenki ezt teszi.
Az első lépés: mindezt felismerni, tudatosítani. Az alkoholista is csak akkor kezd meggyógyulni, amikor elismeri, hogy alkoholista.
A második lépés: visszaemlékezni az élet-álomra.
Ehhez elég egy kis nyugalom, és egy ima, amely segítséget kér az álom felidézéséhez.
A harmadik lépés majd holnap következik...

2010. november 28., vasárnap

Önbizalom hete

Holnaptól ÖNBIZALOM hét lesz. Mielőtt elkezdődik, van egy feladatunk: Mindenki írja össze, hogy milyen lenne álmai élete, ha nem gondolkozna azon, mi lehetséges és mi nem. Magyarul: írja meg mindenki a saját élet-meséjét. Azt a mesét, amelyet még születése előtt tervezett valahol az Égben, és amit mára lehet, hogy már elfelejtett...


Az emlékeztető angyalka (aki mellesleg segít emlékezni az Élet-mesére) egy kicsit szürke, és félénk, ám nagyon várja, hogy kiszínesedjen. Egy hét múlva egészen biztosan színesebb lesz... :-)

2010. november 27., szombat

Csak egy ecsetvonás

A megjegyzéseket olvasván az jutott eszembe, hogy egy-egy témáról kialakított minden vélemény egy-egy ecsetvonás, amely önmagában nem mutatja a festményt, és önmagában azt mondhatjuk, hogy szép a színe, vagy csúnya. Tetszik, vagy nem tetszik. Egyetértünk, vagy sem. Amikor azonban összeáll a teljes kép, lehet, hogy épp az az ecsetvonás volt a portré szemében a "fény", vagy mondjuk a tükröződés a víz színén, és nélküle halottnak tűnne az egész festmény...
Szóval a végén kiderül, hogy MINDEN ECSETVONÁSRA szükség volt a műhöz, ám ezt így egészben valószínűleg csak a Jóisten látja.
Talán mi is láthatnánk, ha elfogadnánk az ecsetvonások létjogosultságát arra, hogy olyanok, amilyenek. Mert amikor a saját véleményünket szeretnénk elfogadtatni a másikkal, akkor az ő "tengerzöld" ecsetvonását megpróbáljuk átszínezni a mi "borvörösünkre", és ez a képen nem jól veszi ki magát...
Csak megjegyzésképpen: megfigyeltétek már, hogy a természet(Isten) mindig tudja, hogy milyen színeket tegyen egymás mellé?!
Soha, egyetlen vadvirágos réten nem láttam még ízléstelen, egymást "ütő" színeket, pedig van ott egyszerre zöld, kék, sárga, lila, piros - és csodálatosképpen MIND PONTOSAN ILLIK EGYMÁSHOZ. :-)

2010. november 25., csütörtök

Mindenkinek joga van a saját nézőponthoz

Tévedés ne essék, az elfogadás nem azt jelenti, hogy nekünk azt kellene tenni, amivel nem értünk egyet. Ilyenről szó sincs. Arról van szó, hogy megadjuk a másiknak a szabadságot, hogy a saját módján gondolkodjon és alkosson véleményt, de ezt a véleményt ne érezzük ránk nézve kényszerítőnek... sőt. Bizonyos döntésekben persze békésen közös nevezőre kell jutni, de az nem ennek a hétnek a feladata. Ez a hét arról szól, hogy PRÓBÁLJUK KI, milyen, amikor nincs "de", milyen érzés, amikor nem akarjuk a másikat meggyőzni a saját igazunkról.

2010. november 24., szerda

Ellenerők

Valaki ma azt írta: "Körülbelül egy hete úgy érzem koncentráltabban jönnek a "leckék".
Igen. Ez a természetes. Egyszerűen azért, mert ilyenkor gyógyul a lélek. Amit mi most elkezdtünk, az nem kevesebb, mint a lélek gyógyítása. Amikor valaki elhatározza, hogy jobb emberré válik, akkor elindul azon a bizonyos "keskeny ösvényen". A testi gyógyulás is fájdalommal, lázzal, küzdelemmel jár... hát még a lelki.
Aztán jönnek az olyan sugallatok, hogy "mi értelme van", "nincs nekem erre sem időm, sem erőm", "ilyen vagyok és kész". Mert VANNAK ellenerők. És az ellenerőket nem tagadni kell és nem szabad elbagatellizálni sem az erejüket. Egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni őket. (Ilyen a rémálom esete is) Nekem is voltak múlt éjszaka rémálmaim...
Ja, és ez nem egy amolyan "csevegjünk kicsit arról, hogy türelmesek vagyunk" dolog. A könnyed és vicces hangnem ellenére ez komoly. És azt gondolom, egyre inkább megtapasztaljátok, hogy az...

2010. november 23., kedd

Karácsonyra


Azért én mindeközben dolgoztam is, így december elején megjelenik a Püski-Masszinál egy új könyvem. A címe ROVÁS LYÓGA. Nem hosszú könyv, sok-sok képpel, de remélem, hogy így is értékelni fogjátok. Egyetlen "isteni szikrára (vagy sziklára?)" épül, amiért nagyon hálás vagyok a Jóistennek.

PONT TE ?!

A lányom (19) így reagált a vitamentes hétre: PONT TE írsz ilyenről?! Némi grimasz is tartozott azért a kérdéshez. :-)
Vele ugyanis folyamatosan vitatkozom. (Vagy inkább Ő velem?)
Viszont ezt a reakcióját megálltam szó nélkül...
Közben azt vettem észre, hogy a "türelem program" sem vesztette hatályát, mert most már sokszor eszembe jut a jelszó, mielőtt beindulna az automatika. Szóval, kitartás, egyre jobban megy majd minden. :-)
A házi oltár egyébként OLTALOM. Van rajta gyertya, vagy mécses, (már csak ezért is OLT alom, ha netán kigyulladna valami :-), és vannak rajta keresztény isteni jelképek. (Pl. egy szép Istenanya szobor, szent család, stb.) Nézzétek meg, hogy milyen szépeket alkot Csutkababa csuhéból a Meskán.

2010. november 22., hétfő

Ahol a szándék, ott az út

Aki nehéz korszakát éli (Pl. Bársonyfüles) annak ajánlanám, hogy ha még nincs, készítsen magának egy kedves kis házi oltárt, és tegye oda az oltárára kérésként, hogy az égiek segítsenek mindenben: Pl. elfogadásban, türelemben.
És bizony SEGÍTENI FOGNAK, mert velünk vannak... Alig várják, hogy ebbe a kezdeményezésbe bekapcsolódjon hatmilliárd földi ember. :-)
Csak TÜRELEM...leszünk mi még sokkal többen is!

2010. november 21., vasárnap

Elfogadás

A türelem héten kiderült, hogy egyáltalán nem könnyű a beidegződött szokásokon változtatni, és eleinte folyamatos éberség szükséges hozzá. Éberség nélkül az automatika beindul, és a reakciónk ugyanaz, mint eddig bármikor. Ahhoz, hogy megváltozzon az automatikus reakciónk, valószínűleg egy hétnél hosszabb időre van szükség, ám mivel megállapodtunk, hogy hetente témát váltunk, így holnaptól belefoghatunk az ELFOGADOM hétbe. A feladat: mindenfajta vita, kritizálás, megszólás és megítélés mellőzése. Elfogadni a másik ember véleményét úgy, ahogy van. Nincs "de", meg "szerintem mégiscsak". Nincs "én jobban tudom", vagy "jobban értek hozzá"... Egyszerűen hagyjunk mindenkit megnyilvánulni, és fogadjuk el úgy, ahogy van.
Az emlékeztető angyalkának szokatlanul nagy és elálló a füle :-), hogy emlékeztessen mindenkit a "tökéletlenségünkre" és az elfogadás fontosságára, hiszen valahol az életében mindenkinek van egy "elálló füle".

2010. november 17., szerda

Érted teszem...

Kaptam egy levelet egy barátomtól, aki nemrégiben elvesztette a súlyos beteg édesapját. Azt gondolom, hogy ez a levelélből kiragadott pár megható sor nagyon fontos dolgot világít meg a türelemmel kapcsolatban:


"Nagyon szép volt és jó vele lenni ezekben az utolsó időkben (is). Sokat beszélgettünk, vagy csak fogtuk egymás kezét.Nehezen alakult ki, rengeteget imádkoztam érte hogy úgy legyen ahogy kérte, hogy itthon mehessen el. Sikerült! Két szép hetünk volt még együtt itthon. És nagy áldás, hogy mindkét testvérem itthon volt azon a hétvégén amikor a haláltusa zajlott, s így teljes családi körben lehettünk. Szép, nyugodt arccal távozott. December 10-én lenne 76 éves.Boldog vagyok sokszor, úgy érzem apa szeretete körülölel (és egyelőre nem is telt le a 42 nap amíg a lélek velünk van még, ahogy a magyar hagyomány tartja). Ugyanakkor gyászolom is, fáj a veszteség. Nem is tudom. Olyan furcsa, kettős érzések ezek. Öröm, hogy ilyen jó apám volt. Tőle tanultam szeretetből cselekedni. Mert utáltam mosogatni gyermeklányként. És kérdeztem, hogyhogy ő szó nélkül megcsinálja. Azt felelte, hogy közben ránk gondol és ezért könnyű neki minden. Ezek után megszeretettem a mosogatást. :o) És annyi mindenben segít az amit utálnék megtenni, hogy arra gondolok akiért/akinek megteszem azt amit kell, és ez mindig segít."




A témához kapcsolódik ez a rövidfilm is, ha valaki még nem látta: http://www.youtube.com/watch?v=yeMgQoZ1SOU

Mert semmivé lesznek a türelemmel kapcsolatos problémáink, amikor MÁR NINCS KIVEL türelmesnek lenni...

Második nap

Látjátok, mennyivel egyszerűbb beülni egy tanfolyamra, és némi pénzért "beavattatni magunkat", mint egy icipicit is változni...
Nekem tegnap az segített, amikor családtagjaim tököt sütöttek, viszont a magok felét a frissen kitakarított konyhában a szemetes mellé lapátolták, hogy némi éllel a hangomban felkiáltottam: Türelem!! És láss csodát, szó nélkül rendet csináltak maguk után :-)
A Colette által felvetett "Türelem rózsát terem" mondást, ha jól emlékszem, a Körtéfa c. könyvemben megmagyaráztam.
Létezik az a bizonyos oktaéder, a LYÓ SZeRKeSZeT, amely minden könyvemben a vesszőparipám. Ez a Jóisten "építőkockája", a téridő, melynek magyar olvasata "jó szerkeszet", és amelyből a világ kialakul. Namármost ez az építőkocka úgy forog, hogy a forgása egy szép szabályos rózsaformát mutat.(Ezért rózsafüzér a rózsafüzér.) A mondás tehát annyit jelent, hogy a Teremtéshez (még az istenihez is)TÜRELEM szükségeltetik. Egy igazi mester tehát uralja a TŰR elemet. :-)

2010. november 16., kedd

Az első nap

Na, hogy ment?!
Nálam egész jól, mert néhányszor észrevettem magam, és nem fortyantam fel szokásom szerint :-), bár igazán komoly türelmet igénylő szituációba nem kerültem. (Nem voltam hivatalban.) Viszont támadt egy ötletem: megírom könyvben, amit végig csinálunk, és azoknak, akik mostanáig bejelentkeztek, küldök a könyvből egy-egy személyre szóló tiszteletpéldányt. (Hátha így még érdekesebb a dolog). Közben ugyanis meglepő dolgokra jöttem rá, amit most még nem árulhatok el nektek, mert akkor nem lenne ugyanaz a megtapasztalás. :-)
Akinek nem volt sikere az első napon, ne csüggedjen. Már az is eredmény, ha utólag felismerjük, hogy megint bementünk a zsákutcába...

2010. november 14., vasárnap

Holnap kezdjük

Holnap tehát elkezdjük a "tanfolyamot" a TÜRELEMmel. A feladat a következő: tudatosítunk minden szituációt, amelyben türelmetlenek vagyunk, és amikor tudatosítottuk - megállítjuk, átfordítjuk a folyamatot. A lényeg először csak annyi, hogy ÉSZRE VEGYÜK, majd ha ez már megy, akkor képesek legyünk megállítani, és jó irányba terelni. A türelmetlenségnek sok formája van: pl. az "Add meg Uram, de máris" hozzáállás, de az is türelmetlenség, ha alig várjuk, hogy a másik befejezze a mondókáját és elkezdhessünk végre beszélni. Sőt az is türelmetlenség, ha nem figyelünk igazán a másik ember mondandójára. Segítségképpen rajzoltam egy emlékeztetőt. Ha kinyomtatjátok és egy feltűnő helyre kiteszitek, emlékezni fogtok rá, hogy türelem-hét van...
Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy Ti mit tapasztaltok közben, úgyhogy nagyon várom a javaslatokat, megjegyzéseket!

2010. november 13., szombat

Hat

Eddig, ha jól számolom, hatan csatlakoztak a "megvilágosodás tanfolyamhoz". Milyen érdekes, hogy azok a kezdeményezések, amelyek önmagunk megváltoztatására irányulnak, nem annyira népszerűek, mint a különböző pénzért, előadásokon árult beavatások. Azokon bizony tele vannak a színháztermek, mert ott kívülről ígérik a megváltást. Aláírom, hogy az sokkal egyszerűbb: az a SZÉLES ÖSVÉNY.
Jó lenne már megérteni, hogy elméletben nem tudjuk megváltani sem magunkat, sem a szeretteinket, sem a világot. Én például elméletben szeretek fogorvoshoz járni. Remekül el tudok azon meditálni esténként, lefekvés előtt, hogy elmegyek a fogorvoshoz és ott jól érzem magam. A gyakorlat már egészen más. A Földet is nagyon egyszerű elméletben gyógyítani...na de eltakarítani a mások által eldobott szemetet...
Szóval el lehet azon meditálgatni, hogy milyen jók is vagyunk mi mindannyian külön-külön, de a gyakorlatban felülemelkedni a vitán, széthúzáson, türelmetlenségen, irigységen, féltékenységen és egyebeken - na az már valami.

2010. november 11., csütörtök

Türelem

Szóval akkor a TÜRELEMMEL kezdünk hétfőtől...
...úgyhogy használjátok még ki a hétvégét a türelmetlenkedésre! :-) Türelmetlenkedjetek nyugodtan reggeltől estig!!! Otthon, a munkahelyen, a postán, az orvosnál, bevásárlás közben, a tv előtt, szóval mindig és mindenütt, ahol és amikor csak szoktatok.
Ti egyébként hol szoktatok és mikor?!
Mert én például bármikor, amikor valami nem működik: nem nyílik ki a tejesdoboz, a tűzhelyem tárolója alul viszont folyton kinyílik, a porszívó eldugul és nem elég hosszú a zsinórja, stb. Azután nem bírom elviselni, amikor az autópálya bedugul, és azt sem, amikor a macska nem fogad szót (márpedig mikor fogad szót egy macska...) Amit pedig leginkább nem bírok elviselni, amikor egy ügyintéző LASSÚ!!! (És szerintem mindig mindegyik lassú :-) Nem bírom a hivatalokat, és egy külön bolygóra szeretném telepíteni az összeset, hogy egymást szekálják életfogytig. És ez még nem minden...
Most Ti jöttök :-)

2010. november 10., szerda

Együtt egyedül

Azt kérdezte valaki a megjegyzésekben, hogyan képzelem el konkrétan ezt az együtt -egyedül javulást... Hát úgy képzelem el, hogy minden hétre adunk magunknak egy olyan feladatot, ami javít a családi békén, a munkahelyi konfliktuson, a gyerek-szülő viszonyon - kinek-kinek szükséglete szerint. Lehet, hogy a heti feladat az egyikünknek gyerekjáték, a másikunknak viszont nagyon nehéz. Ez azonban kifejezetten jó dolog, mert így tanácsokat lehet kapni azoktól, akik már tudják és alkalmazzák a megoldást az adott problémára. Előbb-utóbb mindenki kerül tanácsadó - és persze tanácstalan helyzetbe is... viszont mindannyian haladunk előre.

Újabb bögrekép






2010. november 8., hétfő

Folytatás

A tegnapi bejegyzést folytatom.
Nehéz elképzelni, hogy egy ember önmagában is sokat lendíthet a világon akár jó, akár rossz irányban, pedig így van. Nagyobb erőre úgy lehet SZER-t tenni, hogy valaki szeretetteljesebbé, elfogadóbbá, türelmesebbé, kedvesebbé, egyszóval jobbá válik. Ilyenkor megnő az ereje, jobban mondva a teremtő ereje. A megnövekedett teremtő erő annyit jelent, hogy hamarabb megvalósulnak a kitűzött céljai, gyorsabban valóra válnak az álmai, és követni kezdik a körülötte élő emberek. Anélkül követik, hogy megpróbálkozna a meggyőzésükkel. Anélkül, hogy vitába szállna velük. Egyszerűen, mert jó az ilyen ember közelében lenni... (Ne tévesszük mindezt össze a hamis próféták vonzerejével.)
Persze sokkal egyszerűbb azt mondani: "Én már tökéletes vagyok, a többiekben van a hiba. Ha ők megváltoznának, minden jó lenne." Azután lehet ezen vitázni, ölre menni, és ilyenkor nemhogy jobbá válna a világ, hanem még teszünk egy lapáttal a széthúzás oltárára.
Akinek még eddig nem jutott eszébe, milyen tulajdonságon lenne célszerű változtatnia, esetleg kérdezze meg a párját, szülőjét, testvérét, gyermekét. :-) és garantálom, hogy egész listát fog kapni róla...

2010. november 7., vasárnap

"Egy virág nem alkothat szép kertet"

Tegnap Gödön voltam egy író-olvasó találkozón. (Én voltam az író :-) Beszélgetés közben szóba került, hogyan is javíthat a világon egyetlen ember. Egyáltalán tehet-e valaki valamit EGYEDÜL azért, hogy békésebb, szebb, igazabb, istenesebb világban éljünk.
Én azt válaszoltam, hogy igen, tehet. Mi több, egyenként tudjuk csak megváltoztatni a világot. EGYEDÜL. Úgy, hogy magunkat változtatjuk meg. Ha egyenként jobbá válunk, olyan erőt mozgósítunk, amely anélkül "ébreszti fel" a közelünkben élőket, hogy egyetlen szót is szólnánk. Nincs vita, nincs meggyőzés, nem feszülnek egymásnak az indulatok, viszont az "ébresztés-projekt" szépen halad előre.
Aztán azt gondoltam, mi lenne, ha megpróbálnánk együtt megváltozni, felemelkedni, jobbá válni. Olyan megvilágosodás tanfolyamot ajánlok itt a blogon, amelyben nincs semmi misztikum. Nem nyitogatunk csakrákat, sem harmadik szemet, és nem is kerül pénzbe - de az a bizonyos rezgés, amiről a nagy tanítók beszélnek, bizonyosan megemelkedik, és így máris rengeteget tettünk azért, hogy szebb legyen a világunk.
Aki csatlakozik, ne gondolja, hogy könnyű utat választ...
Minden hétre kitűzünk ugyanis egy célt, amit megpróbálunk együtt betartani.
Pl. : Egy hétig senkit és semmit nem kritizálunk... Aztán megbeszéljük, hogyan sikerült.
Aki csatlakozni szeretne, írjon a Megjegyzésekben, és írja meg azt is, mit szeretne önmagán megváltoztatni. Én majd összesítem a feladatokat, és minden héten kihúzom egy kalapból az aktuális célt, aztán hajrá :-)

Tudom, hogy sokan olvassátok ezt a blogot, de most azt kérem, hogy ne csak olvassátok, hanem csatlakozzatok, mert higgyétek el, ez az az út, ami megmentheti a világot. Egyedül, mégis egységben.
Jelige: "Egy virág nem alkothat szép kertet".
Most megyek és elkezdem összegyűjteni, hogy én miben szeretnék változni, aztán holnap leírom.
Hát, igen... az egyik dolog a halogatás... :-)

2010. november 2., kedd

Fontos kérdés

Van-e valaki köztünk, aki jógával, vagy valamilyen más hasonló mozgásfajtával foglakozik magasabb szinten?! Kellene egy kis szakmai tanács egy újabb művemhez...