Spirituális kerámiafestő műhely

Spirituális kerámiafestő műhely

2010. március 30., kedd

Húsvét előtti elmélkedésre


Ifj. Forrai Márton : A király ajándéka


Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy igen bölcs és gazdag király. Palotájában szolgák százai lesték minden kívánságát, hatalmas kincstárában megszámlálhatatlan sok arany és gyémánt volt. Könyvtára a világ legritkább és legértékesebb könyvgyűjteményeivel rendelkezett. A király elhatározta, hogy vendégségbe hívja a barátait és tanítványait. Ezért hát magához hívatta legjobb hírvivőit és megüzente, hogy vendégfogadást tart. Gazdagon meg is ajándékozza azokat, akik hűségükkel és tudásukkal segítették őt. Egy kérése azonban volt a királynak: Mindenki hozzon magával tiszta vizet, mert a vízgyűjtő megrepedt, a víz elfolyt és máshonnan nem tudjuk beszerezni. Felnyergelték a lovakat és kivágtattak a palotából. Hegyeken, völgyeken keresztül,városokon és falvakon át, szakadatlan lovagoltak, míg a meghívókat el nem juttatták a megfelelő helyre. Voltak olyan tanítványok, akik tudomásul vették a kérést és már indultak is több társzekér vízzel. A barátok is útnak indultak, vödörrel, hordóval,fazékkal, mindenki saját belátása szerint.Voltak, akik felháborodtak a király kérésén: Mit képzel ez a király magáról,nincs elég szolgája, hogy a vízgyűjtőt telehordják? De azért ők is elindultak egy - egy pohár vízzel. Miután megérkeztek, mindenki beleöntötte a magával hozott víz mennyiséget a vízgyűjtőbe. Az edényeket rábízták a szolgákra és a királyi udvar előterében hagyták azokat.Mikor bekísérték a vendégeket a palotába, szemük-szájuk tátva maradt. A terített asztalok roskadoztak a finomabbnál finomabb ételek alatt. A világ legkiválóbb borait hozatta a király számukra, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Kedvükre ehettek,ihattak, amennyit csak nem szégyelltek. Persze nem is kérették magukat. A vacsora után kíváncsiak voltak, vajon milyen jutalomban lesz részük, ezért kérdőn néztek a királyra.A király elmondta, hogy megtörténtek az előkészületek: Holnap, mikor mindannyian hazafelé indultok, magatokkal vihetitek az ajándékokat. Másnap kora reggel, mikor a Nap sugarai megvilágították a királyi udvar előterét,volt nagy csodálkozás. Mindenkinek a vizes edényét tele rakták arannyal, gyémánttal.A király azt mondta búcsúzóul: Amilyen mértékkel ti mértetek, olyan mértékkel mértem én is nektek. Ezután elindultak haza a királyi udvarból, ki-ki a saját otthonába. Volt aki örömmel, volt aki szégyenkezve. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg.

2010. március 26., péntek

Furcsa, nagyon furcsa...

Furcsa dolog történt...
Elvégeztem a rizskísérletet. Két teljesen egyforma edénybe ketté osztottam egy adag főtt rizst. Az egyik edényre ráírtam, "szeretlek", a másikra pedig azt írtam "utállak", majd azonos helyre állítottam őket. Napokig semmi nem történt...
Mígnem kb. 5 nap után azután a "szeretlek" rizs elkezdett romlani. Egyre rondább lett, egyre penészesebb, miközben az "utállak" rizs dagadt az életerőtől, és tán még ma is meg lehetne enni, ha végül az egészet ki nem dobom. A kísérletnek azt kellett volna eredményezni, hogy az "utállak" rizs megromlik, a "szeretlek" rizs viszont él és virul. Ezt is vártam, mégsem így történt.
Szerintetek...ilyenkor mi van?!
Mondjuk, nekem megvan az elméletem, de előbb kíváncsi vagyok, ki mit gondol...
(Azonos módon kezelt, tiszta edényekbe tettem a rizst, ugyanazzal a kanállal adagoltam, tehát semmi különbség nem volt a bánásmódban.)

2010. március 14., vasárnap

DR. dr Jóisten Ph D


Tegnap a "Színia klubban" valaki azt mondta nekem, hogy továbbadta az etruszk könyvemet egy egyetemistának, hadd használja forrásként egy témába illő dolgozatához. Az illető azonban nem merte felhasználni, mert nincsenek a könyveimben megjelölve az én forrásaim...


Ez nem volt meglepő. Sokszor megesett már ugyanez...

Ami mindebben rendkívül elkeserítő, hogy az emberek nagy többsége NEM GONDOLKOZIK. Mert ha gondolkozik, akkor azt nézi meg , mit írtam le, és annak van-e ellenőrizhető igazság tartalma. Ha pedig van ilyen, akkor elfogadja. Ha olvashatók az etruszk szövegek az általam mellékelt abc szerint, akkor jó, amit írtam. Ha nem, akkor lehetek DR dr Színia Ph D, mégis hülyeséget hoztam össze, akármilyen csodálatos forrásokkal is rendelkezem.

Egyébként a forrás forrásának a forrása végülis eljut egy pontig, ahol nincs többé írott forrás. Ilyenkor mit tesz a nagyérdemű tudós társadalom?!


Esetleg azt mondja, hogy "tudja a Jóisten..."?!

Merthogy Ő az egyetlen hiteles forrás...Írottan, vagy íratlanul.



DR dr Jóisten Ph D.


Kérlek benneteket Emberek, legyetek már kicsit öntörvényűbbek!!! És főleg gondolkozzatok, mielőtt behódolnátok bármiféle tekintélynek!
(A gólya képnek nincs köze a témához, csak tetszik...)



2010. március 7., vasárnap

Küldetés


Két éve megírtam az AkiRema c. könyvet, amely a magyar spirituális tudás alapjait mutatja be angolul. (Bővebben a könyvről:http://www.szinia.hu/) Azért írtam meg, hogy ez a tudás eljusson a világ többi népéhez, és ily módon nekik is legyen esélyük felébredni szendergésükből. A könyv azonban eddig nem jutott el a célközönségéhez, és ennek egyetlen oka van: a pénz és a pénz körüli bonyodalmak.

Azt gondoltam, ha ezt a tényezőt kivonom a "projektből", máris szabad az út. Szóval a tervem a következő: Ha valaki ismer a téma iránt érdeklődő embereket Amerikában, vagy angol nyelvterületen, akiknek úgy gondolja, hogy van értelme elküldeni az AkiRemát, jelezze nekem e-mail-ben (szinia7@vnet.hu). Aki jelzi, annak elküldök ingyen egy könyvet, amelyet aztán az illető továbbíthat ajándékként a külföldi címre. A cél tehát a könyv elajándékozása. Remélem, ily módon eljut majd mindazokhoz, akikhez el kell jutnia, hiszen az idő bizony már szorít. A világnak még fogalma sincs a magyar tudásról és a magyarok szerepéről a Föld életében, pedig ez a tudás képes egyesíteni az emberiséget - ezáltal megmenteni a Földet. Akinek van füle, hallja... és akinek van kedve, adja mindezt tovább...